Orson Scott Card - A hetedik fiú

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:

Neten böngészve találtam rá a könyvre, és amikor legközelebb kerültem könyvesbolt közelébe, beugrottam, de azt mondták, hogy csak rendelni tudják. Hát mondom, úgyis van még otthon olvasnivalóm, ráér, és kértem, hogy rendeljék meg. Meg is rendelték, és kérték, hogy két hét múlva lépjek be érte. Beléptem, de azt mondták, hogy nem jött meg, adjak még egy hetet... Ezt eljátszottuk egy párszor, és hat hónappal később, mikor beléptem a könyvesboltba azt mondták, hogy megérkezett. Elkezdték keresni, hogy hova tűnt a kötet... Jelentem, megkaptam... Türelem könyvet terem, nemigaz?

A történetéről (spoiler is lehet benne):

Alvinról szól a történet, ezért is lehet a sorozat címe Alvin meséi... Szóval Alvin egy viharos estén született, egy hetedik fiú (ez az apja) hetedik fiaként. Már hetedik fiúnak sem könnyű lenni, de egy hetedik fiú hetedik fiának meg még nehezebb. Azon a napon, mikor Alvin megszületett, a bátyja utána meghalt... Elvitte az áradat. Ezért mindenki hatodik fiúnak nézte, aki nem ismerte a sztorijukat. Alvin után született még egy fiú, Calvin, aki már nem számít hetedik fiúnak, ő már nyolcadik...
Lényegtelen, de gondoltam, jobb tisztába tenni. Szóval Alvin és családja éldegélnek nyugodtan. Mondhatnánk, hogy babonásak, de ki ne lenne az a helyükben? Alvint mindig valami baleset fenyegeti, de mindenből épp bőrrel száll ki. Hogy csinálja? Senki sem tudja... Arra gyanakszanak, hogy a srácnak van egy őrangyala (a végén kiderül persze, hogy mi menti meg, de csak az olvasó számára és az „őrangyalon” túl csak egyetlen szereplő fog tudni róla).
Megérkezik Mendemondó, aki azzal keresi a kenyerét, hogy járja a világot, magával cipel egy könyvet és a fejében rengeteg történetet. A történetekkel fizet az ételért és a szállásért. Roppantmód elkezdi érdekelni a kis család a sok fiúval és lánnyal. Kíváncsi a történetükre, és megkéri őket, hogy írjanak egy-egy mondatot a könyvébe, hogy mikor valaki majd meglátja azt, fel tudja nekik idézni a történetet. Alvint olyan berkekben fenyegeti veszély, melyről fogalma sem volt, de meg kell küzdenie mindennel... A végén van egy érdekes kis csavar, amire nem számítottam, meg egy csavar, amit az első fejezettől kezdve sejtettem, és szerintem nagyon egyértelmű...

Vélemény:

Szerintem a történet érdekes, első sorban a fülszöveg fogott meg. Ha csak a borítót néztem volna, biztosan nem szerzem be, nem olvasom el. Orson Scott Cardtól rengeteg idézetet olvastam, és itt is helyenként gyönyörű gondolatokat önt formába. A végén van a kedvencem, amit Mendemondó szájába ad az író... A stílusra nem lehet panasz, elvégre ez egy „mese” - rengeteg meseelem van benne, lásd. a címben is említett hetes szám... - , a hozzá illő stílussal. Van mondanivalója, és tanító jellege. Nem az izgalomra, az akcióra hajaz, hanem arra, hogy bemutassa a kisfiú és a családja nehézségeit, amikkel ebben a különös, mágikus világban kell megküzdeniük.
Nem bántam meg az elolvasását. A folytatást nem garantálom, majd még meglátom, mit hoz a jövő – ezért kap tőlem egy pont levonást...

Ha pontban fejezném ki: 5/4