Stephenie Meyer - Napfogyatkozás (Twilight saga 3)

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:

Az első kötetet olvasva szerettem bele a könyvbe. Aztán jöttek a folytatások. A kettes a magyar kiadás küszöbén állt, és ahogy elolvastam a fülszövegét, elcsüggedtem... Egy kötet Edward nélkül? Na ne... Az első kötetben nem bírtam Jacobot. Én Jasper párti voltam. Egyszerűen tetszett a képessége. Aztán hallottam kósza híreket arról, hogy Jasper megtámadja Bellát és költözik a család, úgyhogy inkább megvártam a második részt, hogy jelenjen meg magyarul. Addig, hogy ne unatkozzak, hozzáfogtam a hármashoz...

A történetéről (spoiler is lehet benne):

Edward és Bella tovább turbékolnak, de hatalmas problémájuk adódott, amit úgy hívnak: felvételi. Itt az idő, hogy Bella eldöntse, melyik egyetemre akar tovább menni. Szem előtt tartja, hogy Edward miatt valami kevésbé napos helyre iratkozzon be, mert nem akar elvállni a fiútól.
Közben Edward mindent elkövet annak érdekében, hogy Bellát elszakítsa legjobb barátjától Jacobtól, és ebben nagy segítsége Alice is, aki örömmel vállalja a börtönőr szerepét.
Az újságokban gyanús halálesetekről olvasni, amikről a Cullen család tudja, hogy vámpírokhoz köthetők. Újszülött vámpírokhoz. A farkasok és a vámpírok összefognak a közös ellenség ellen és háborúra készülnek az újonc vámpírok ellen.
Jasper kiképzi a társaságot, felkészíti őket az újszülöttek elleni harcra – ezálltal betekinthetünk az ő múltjába, mi történt vele mielőtt és miután vámpírrá lett. De nem csak az ő múltbéli történetét, hanem még Rosaliét is elmesélik – vagyis maga a lány mondja el, miért nem szeret vámpír lenni.
Felbukkanik egy régi ismerős kissé új felosztásban – immáron a triójából egyedül megmaradva, a hatalmas serege élén. Csak egy cél hajtja: a bosszú, hogy elvették tőle a párját, ezért el akarja venni Edwardtól is az övét...

Vélemény:

Az első után ez így ahogy van tetszett. Néhány jelenetet kihagytam volna belőle, így csökkent volna a könyv mérete, meg a fölösleges dolgok száma. Sok humor van benne, de az elsőben több. Azonban tetszik, mert több Jasper van benne, mint az elsőben XD Oké, nem leszek részrehajló, az egyest nem übereli, de ez szerintem így is van jól. A végén Edward karakterére azt mondtam, amit Gigi szokott az Anita Blake beli Richardra... Nem tetszik Edward folytonos rinyálása, meg a „ne félj tőlem, én vagyok a rossz bácsi, de nem foglak bántani...”, meg ez a „szörny vagyok, de szeretlek”. Aztán Bella csak úgy benyögi, hogy „én nem is félek”. Ami még kicsit negatív volt nekem Edward karakterében, hogy korlátozza Bellát nem is akár hogyan. Edwardnak nem áll jól a féltékenység, mikor mindig azt látjuk, hogy milyen magabiztos... Azon sem csodálkoztam volna, ha a lány ezért faképnél hagyja, de hát ha még ígyis szereti Edet, akkor csak tessék. Aztán a végén jön Ed jellemfejlődése... Na és a sátoros jelenet XD Annál már sírtam a röhögéstől XD. Oké, szóval van humor, dráma, rinyálás, tettetett izgalom – ami azért nem baj, hogy csak tettetett, mert nem erről szól a sztori lényege. Csak így tovább a folytatással is – csak Edward ne rinyáljon, meg követelőzzön ennyit, mert ezzel az agyamra fog menni. Amennyire bírtam az elsőben, az ilyen jeleneteivel húzza le a harmmadikat.
Lehet, hogy elfogultságból, de azért megadom neki a full pontot...

Ha pontban fejezném ki: 5/5