A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az első valamiért arra ösztönzött, hogy olvassam el a második kötetet is. És igen, akadt egy szabad, unatkozós délutánom, amit nem szabadott elvesztegetnem...
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Sandra élete egyre bonyolultabbá válik. A kötet elején Donnie és ő éppen akcióznak. Egy csapat gyereket akarnak megmenteni a csunya bácsitól. Az első kötetben Donnie átalakítja vámpírrá Sandrát, és míg Donnie kiviszi a gyerekeket, addig Sandra egy haldokló kislányt akar megmenteni. Donnie persze rájön, és kivégzi a kislányt, amin a páros eléggé... összeveszik.
A helyi rendőr fia, aki segített Sandrának az első kötetben, és tökre látszik rajta, hogy érzelmileg nagyon kötődik a lányhoz, szintén összeszólalkozik Donnieval az akció után, mert a vámpírsrác úgy kezeli Sandrát, mintha egy tárgy lenne, amit ő birtokol...
A rendőr fia eztán elszökik a csapattól, elköt egy kocsit, de mielőtt észbe kapna, Sandra már mellette ül, és közösen szöknek Donnie elől. Ekkor megkezdődik a hajsza, és mindenki a párost akarja elkapni. Donnie azért, hogy... (aki azt hitte, hogy lelövöm a poént, az beugrott... ;)) Aztán van még a sötét oldal, ami ugye Sandrát célozza meg (az első kötetben leírtak miatt).
Azonban van itt még egy gubanc: Sandra vámpír, ergo vért kéne innia... De honnan a csudából szerezhet vért? Remélem mindenkinek eszébe jutott a kétlábon járkáló vérbank, aki kísérgeti a csajt...
Szóval rosszakból egyre több van, új ellenségből egyre kevesebb, ráadásul ott van még Donnie is... Hogy mi lesz ebből, azt nem árulom el XD De a könyv vége függ... Elég erősen...
Vélemény:
Ismét csak egy kicsit pedáloznék az Alkonyat sorozattal. Míg az a New Moon kötetben azt firtatta, milyen lenne Júliának, ha Parist választaná, és nem Rómeót, addig ennél a kötetnél egy másik nagy művet tudok behozni. Emily Bronte: Üvöltő szelek című kötetét evokálja ez a könyv, vámpír köntösbe göngyölve. Aki olvasta, az azt hiszem tudja, hogy miről beszélek, de ha nem, akkor most elmagyarázom.
Ugye ott a szerelmi háromszög tagjai: Catherine, Heatcliff, és Linton. Sandra lehetne Catherine, Heatcliff szerepét osszuk a rendőr fiára, és Linton legyen Donnie (már az elmélet szintjén). Linton a gazdag pasas, akihez Catherine azért menne hozzá, mivel ő is vagyonos. Heatcliff nem tartozik a világukhoz, mégis a nyakukon lóg, majd eltűnik, mikor Catherine Lintont választja.
De gondoljunk bele mi van akkor, ha Catherine Heatcliffel jön össze? Mintha Levy L. Smith pontosan ezt akarná megmutatni... Hogy Sandra választása helytelen, ha az embert választja a vámpír helyett...
És lássunk csodát, mikor Sandra úgy tesz, mint Catherine az Üvöltő szelek című Bronte-műben, a rendőr fiával mi történik...?
Szóval a szerepleosztásom tökéletesen tükrözi azt, hogy a történet egy alternatív Üvöltő szelek. Az író bebizonyítja, amit Bronte már megmutatott: hogy a női főhősnek végül kit kell választania...
Bár aki olvasta a klasszikust, az tudja, hogy Catherine hogy járt... Itt nem hiszem, hogy Sandra hasonló sorsra jutna, úgyhogy no pánik, amíg nem látjuk a végét :)
Ez a kötet lényegesen jobban tetszett, mint az előző. Az egyik világ most háttérbe szorult, és a vámpírok jöttek az előtérbe (így maradjon, ez a felosztás így tetszett, jobb volt az arány, mint az első kötetben). Mintha az író kezdené eldönteni, hogy melyik világ is az, ami fontosabb, amit jobban be kell mutatnia stb... Mintha kissé lehorgonyzott volna egy jó, megvalósítható ötlet mellett, és ez tetszett...
Sokkal szebb volt a történetvezetés, és bár Donnie keveset szerepelt, mégis éreztük, hogy az egész történetben ott van. Sandra karaktere is fejlődött, bár nem sokat. A rendőr fia irritált XD Megszoktam már, hogy a főhősnők a mai könyvekben buták, de itt a srácot vagy elvakítja a szelem, vagy nem tudom, mert ingadozik. Hol elborul az agya, hol nem... Hol olyan ötletei vannak, hogy falnak megyek az IQ szintjétől, hol valami épkézláb megjegyzése is akad...
Főhősnőnkön úgy érzem, hogy már választott, és nem érzem azt, hogy hú de nagyon vívódna, hogy melyik fiút válassza.
Miért kap mégis maximális pontot? Remek kérdés, amire magam sem tudom a választ. Valamivel sikerült megfognia. Volt valami a történetben, ami azt mondatja, hogy tovább kell olvasni, meg kell tudni, hogy mi a vége... Az első kötet végét megmagyarázza, tisztul a kép miatta, sokkal szebb a történetvezetés, kalandosabb... Mit tudom én, mi fogott meg benne, de lényegesen jobb volt... Ez a lényeg, hogy ez egy olyan sorozat, ahol a második kötet az elsőhöz képest fejlődött...
Ha pontban fejezném ki: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése