 |
| (Forrás: Allison Whitmore) |
Most értem el arra a pontra, hogy végre volt időm kicsit böngészni, mi történt az elmúlt időszakban a könyves blogos világban, és úgy a páradik poszt után elkezdtem kínosan érezni magam.
Olyan 2008 magasságában kezdtem el könyvekről írni először, és ahogy manapság visszaolvasom, inkább cikinek és kislányosnak érzem a stílust, felületesnek a mondanivalót, és néhol túlontúl tárgyilagosnak is. Aztán persze kezdtem más irányokba elmenni, és mára valamennyire már kialakult a saját hangom. Nem tartom magam kiemelkedő bloggernek, nem néztem sosem utána, hogy kellene úgy írnom a blogot, hogy az profi legyen, mindig úgy írtam, ahogy tetszett.
Mostanában azonban valamiért nagyon rákapott a közvélekedés arra, hogy megszabja, hogyan is kellene kinéznie egy blognak, hogyan kellene írni egy-egy könyvről stb. Az első egy-két posztnál, amit olvastam fogtam a fejem, hogy ennyi okoskodást egyrakáson ritkán látok. Ezekben a posztokban tényleg lépésről lépésre leírták, hogy ha sötét a háttere a blogodnak, akkor nem fognak rád kattintani, mert kiég a szeme az embereknek a fehér betűktől... De ne legyen három színe, ne rakj ide-oda-amoda modulokat, nem mutogasd ezt-azt-amazt, nincs értelme ezt vagy azt betenned a bejegyzésedbe és stb... A magyar kultura alapvetően egy tiltó kultúra (pl. nem azt mondjuk, hogy jó lenne, ha nem dohányoznál, hanem azt, hogy tilos a dohányzás!), de az, hogy ennyire agresszíven az ember arcába tolják, hogy tulajdonképpen tök mindegy, hogy mit csinál, az úgyis rossz... egyszerűen nevetséges.
 |
| (Forrás: Teaching Authors) |
Ezek után kíváncsi voltam, hogy tapasztaltabb bloggerek hogyan tanítanak arra, hogyan kell blogot vezetni. Az egyik kedvencem a "légy aktív mindenhol és rendszeresen posztolj!" Erre tényleg szükség van? Ezt csak én érzem kényszeresnek? Olyan, mintha azt mondaná: nem vagy blogger, ha hetente nem publikálsz legalább hétszer... Mintha azzal, hogy pl. 2-3 hetente írsz egy posztot máris rosszabb lennél, mint az átlag. Mert miről van szó? A blogger is csak ember, és legtöbb esetben nem az a főállása az embernek, hogy mereszti a hátsóját a gép előtt, és mondjuk két-három naponta feltol egy-egy bejegyzést. Most nyilván sokaknak a fejében lejátszódik a gondolat, hogy mostanában nálam is jó, ha négy hét alatt összehozok két bejegyzést, és biztos csak irigy vagyok másokra, hogy nekik bezzeg megy a szekér... Őszintén? Éppen ellenkezőleg. Nekem a blog csak egy hobbi, és szerintem másnak is annak kellene lenni, nem pedig az élet egy kötelező elemének. Az a baj a "megmondókkal", hogy úgy tüntetik fel a rendszeres blogolást, mint valami házi feladatot, amit ha nem végzel el, akkor rosszabb vagy az átlagnál, és érezd magad rosszul, meg büdös lusta disznónak, hogy elkezdtél valamit, és aztán nem foglalkozol vele.
Egy másik dolog a bejegyzések minősége... No igen, emiatt inkább lenne szükség fejtágításra. Például a helyesírás ellenőrzésére (mivel a gépem angol, ezért erre nincs túl sok módom), vagy a változatos szóhasználatra stb. apróságokra fel kell hívni a figyelmet. De! Ki találta ki azokat a szabályokat, hogy így meg úgy kell írni, mert ez csak így meg úgy leírva jó? Láttam olyan bejegyzést, hogy tankönyvszerűen leírja, ha véleményt írsz könyvről, akkor azt így kell csinálni... Kérdem én: ha nekem máshoz van kedvem, rosszabb vagyok, mert nem így csinálom? Az a baj, hogy ezek a "megmondók" legtöbb esetben nem azt mondják, hogy "ha így írod le, akkor ezt-azt a hatást éred el az olvasóidnál. Egyébként meg találj egy saját hangot, gyakorolj sokat, és publikálás előtt olvasd fel hangosan a megírás után pár nappal azért, hogy külső szemlélőként is meg tudd ítélni, szerinted hogyan hat, amit írtál..." Nem, a megmondók csak leírják, hogy mit csinálhatsz, mit nem, és ennyi. Ezek nem úgy hatnak, mint jó tanácsok, hanem úgy, mintha a szádba akarnák rágni, hogy csak ez a jó minta, ezt kell követni.
Amikor már a sokadik olyan posztot olvastam, hogyan kellene vezetnem a blogomat, a britt tudósok jutottak eszembe, akiknek még arra is van magyarázatuk, hogy a porszemek miért nem tűnnek el maguktól a bútorokról. Minden poszt ugyanazokat ismételgette egy idő után, mintha egyfajta láncreakciót hoztak volna létre: hú, láttam egy ilyen posztot, gyorsan én is leírom más szavakkal ugyanazokat, hogy okosabbnak/tapasztaltabbnak tűnjek.
Ami számomra remek tanulság volt: nem fogok kényszeresen posztolgatni a jövőben, nem fogok azon izgulni/remegni, hogy "ezen a héten nem tudtam publikálni posztot, most mi lesz, leszakad az ég!!!???" Akik eddig olvastak és idetaláltak, ha posztolok, úgyis ide fognak találni. Akik eddig nem olvastak, azok meg vagy ide keverednek, vagy nem. Ha valaki csak a népszerűség, mások szórakoztatása, a látogatókért nyit blogot az már régen rossz. Ha elveszti a blogírás a szórakoztatási/hobbi jelleget, valahogy értelmetlenné, erőltetetté válik. Nem az a lényeg, hogy minden nap legyen legalább 20 bejegyzésed, hanem az, hogy élvezd, amit csinálsz, találd meg a saját hangodat, és majd mások is meghallják. Ezutóbbi csoport lesz az olvasóréteged ;)
8 megjegyzés:
Úgy gondolom, hogy a blogírásnak, a késztetésnek, ami az egész folyamatot elindítja belülről kell fakadnia és nem kényszerből. Az ilyen "hogyan írjunk blogot?" posztokat lehet jó tanácsként, segítségként venni, de sokkal jobb ennél, ha nem a sablonokat követi a blogot indító, hanem tényleg a saját hangját igyekszik megtalálni - még akkor is, ha ennek az az ára, hogy a kezdő posztok miatt később pironkodik a szerzője. Szem előtt kell tartani, hogy mindenki kezdte valahol és így legalább lemérhető a fejlődés. :)
Bár magam kényszeresnek vagyok tekinthető abból a szempontból, hogy három naponta igyekszem posztolni, de mindez az időzítések eredménye, és ha nincs kedvem gép elé ülni vagy valamiről véleményt írni, akkor nem teszem.
Ha most valaki tőlem kérne jó tanácsot, akkor tényleg csak annyit tudnék neki mondani, hogy posztoljon, amennyit csak tud, de azért ne vigye túlzásba, mert a túl sok friss, ugyanakkor lényegtelen információkat tartalmazó bejegyzés is zavaró. Még egy jó tanács, amelyet én figyelembe veszek, ha egy blog követése, rendszeres olvasása mellett döntök: a blognak legyen célja, ne csapongjon a különböző témák között, egy könyves blog ne közöljön politikai tartalmú vagy éppen napi cuki posztokat. Szép dolog és dicséretes a változatosság, de ha valaki könyvekről szeretne olvasni, akkor nagy valószínűséggel olyan blogokat fog követni, ahol az érdeklődési körének megfelelő tartalmakat fogja megkapni.
Ja, igen, majdnem elfelejtettem: én szeretem a posztjaidat és az önálló hangodat! :)
@Shanara: Ezek a jó-tanácsot-osztunk posztok sajnos tényleg mind egy kaptafára épülnek, és a második után már nem mondanak újat, csak ugyanazt szajkózzák :)
Az más, ha saját magad ostorozod, hogy szeretnél sokat írni, és az is más, mikor más "nyomására" (értsd: elérik azt, hogy legyen egy belső késztetésed, hogy neked minden nap posztolni kell). Azt tapasztaltam, hogy nagyon gyakran a minőség rovására megy az a fajta kényszeresség, hogy naponta kell posztolni (bár akadnak hozzád hasonló kivételek). A kezdő bloggerek hajlamosak abba a hibába esni sajnos, hogy nem tanácsként, hanem egyfajta "kötelező így csinálnom, mert ő ért hozzá, régóta csinálja, biztos hogy tud valamit" jelleget tulajdonítanak az ilyen írásoknak és sajnos sok esetben bennük van a másoknak megfelelési kényszer, meg rögtön az első poszt után azt várják, hogy 1000 olvasójuk lesz :)
Egyetértek: ha valaki könyves blogot nyit, akkor az legyen könyves. Ha politikait, akkor politikai. Ha napi cukis, napi cukis :) Mindennek legyen meg a maga helye és ideje :)
Köszönöm :) Mindig jó olyantól pozitív visszajelzést kapni, akire felnézek :)
Ez nagyon jó bejegyzés lett, örülök, hogy megírtad :)
Én áprilisban indítottam a blogomat, így amikor ellepték az internetet a hasonló bejegyzések, kezdő bloggerként elolvastam néhányat, és észrevettem, hogy minél többet olvasok ilyen írásokat, egyre furcsább tanácsokat olvashatok. Ilyen volt például, hogy tegyek fel magamról mindenképpen fényképet, hogy az olvasóim lássanak, de én nem szeretném világgá kürtölni az ismerőseim között, hogy blogot írok. Hasonló jó tanács volt, hogy indítsak nyereményjátékot kötelező követéssel. Ezt én személy szerint nem is tartom jó dolognak, hiszen olvasóként nem szeretem, ha rám erőszakolnak egy lájkot vagy egy követést, bloggerként pedig jobban örülök, ha tudom, hogy az írásaim miatt követnek és nem egy nyereményjáték miatt. Személyes kedvencem pedig az volt, amikor a tapasztalt blogger a helyesírás fontosságát ecsetelte (amit természetesen nem vonok kétségbe, sőt nagyon zavarnak ezek a hibák olvasás közben), de a bejegyzésben én nem egy helytelenül leírt szót fedeztem fel...
Ezek után döntöttem úgy, hogy elfelejtem ezeket a tanácsokat, írok úgy, ahogy nekem tetszik, azokról a könyvekről, amiket én szeretek. Közben pedig minden egyes új olvasómnak örülök, még ha lassabban jönnek is, mintha megfogadnék néhány tanácsot :)
@Annie: igen, ezekkel én is találkoztam (lehet, hogy ugyanazokat a bejegyzéseket olvashattuk) Ezekre azért nem tértem ki, mert alapvetően nem tartom őket jó tanácsnak sem (pontosan azok miatt, amiket írtál). Őszintén örülök, hogy úgy vélekedsz, inkább a saját írásaidért szeressenek, mint kötelező lájkvadászásért, amit nyereményjátékokkal érhet el az ember. Sajnos nagyon sok kezdő beleesik abba a hibába, hogy így akar gyorsan sok követőt bevonzani, arra már kevesebben gondolnak, hogy utána, ha nem lesz nyereményjáték, sokan le is iratkoznak pont azért, mert egyébként nem olvasnák :)
Bevallom kíváncsi lettem, hogy milyen a blogod, úgyhogy meg is lestem, amikor láttam a bejegyzésedet. Nem rossz az alaphangod, gratulálok hozzá és csak így tovább :) (felveszlek az ajánlott linkjeimhez)
Én is írok segítő postokat a blogomra(igyekszem nem magamra venni az írásod).
Viszont a blogírás az, amit mindenki úgy művel szerencsére, ahogy ő szeretné. Nincs KELL!
A személyes kedvencem, hogy van már blogírás kurzus is!
@Judy: Ha jól emlékszem, nálad nem jártam ezzel a témával kapcsolatosan. Van egy blogokkal foglalkozó csoport, ott a leghajmeresztőbb oldalakra sikerült eltalálnom, és olyan dolgokat olvastam, mint amit Annie is írt följebb (a nyereményjátékos dolog és társai), illetve annyira aprólékosan leírták a legtöbb helyen, hogy külsőre belsőre minek kell szerepelnie a blogon, hogy szerintem arra még te is a fejedet fogtad volna :)
Tanácsot szerintem lehet adni, de ezek a "tilos" és "kell" dolgok valahogy nekem nem egyeztethetőek össze a hobbiból történő blogírással :) Néha tényleg jól jön a saját hang keresése közben, ha valaki utat mutat, hogy kb. hol vagy miből kellene elindulni, de szerintem az utat mindenkinek magának kell bejárnia :)
@FFG: Köszönöm :) Örülök, hogy ezt írod, nagyon jó volt olvasni a pozitív visszajelzést :))
Tökéletesen igazad van! Nekem a blogolás hobbi, színtiszta szórakozás és terápia is egyben. Ha nem élvezetből születik egy bejegyzés, az már izzadságszagú. :)
Megjegyzés küldése