1998. március 2-án az iskolába vezető úton a tízéves Natascha Kampuscht az akkor 35 éves, állástalan híradástechnikus, Wolfgang Priklopil egy fehér furgonba tuszkolta. Órákkal később az elrabolt kislány lepedőbe csavarva egy sötét pincében találta magát. Nyolc év múlva szabadult ki, a gyerekkora fogságban telt el.
A 3096 napban Natascha először meséli el hihetetlen történetét:
nehéz gyermekkorát, hogy mi történt pontosan elrablásának napján, hosszan tartó rabságát az öt négyzetméteres pincében, valamint a mentális és fizikai megaláztatásokat, amelyeket elrablója, Wolfgang Priklopil okozott neki. A 3096 nap valójában az emberi lélek diadalának története. Natascha a majdnem elviselhetetlen kilátástalanság helyzetében is lassan megtanulta, hogyan manipulálja fogva tartóját. Megtudjuk azt is, hogy az esélytelenséggel szembeszállva hogyan próbált kiszabadulni a fogságból.
Ki ne ismerné Natascha Kampusch történetét? A lány, akit elraboltak, 8,5 éven keresztül fogságban tartottak, aztán megszökött a fogva tartójától... Nem is olyan régi történet, ha azt vesszük alapul, hogy Natascha 2006 -ban szabadult ki... vagyis jobb kifejezés rá a "szökött meg".
Ő maga meséli el életét, bevezetve minket egy kicsit abba, milyen volt a viszonya az apjával, az anyjával, mondhatni a nővéreivel. Aztán megtörténik az elrablás, és részletesen feltárja az olvasóknak, mi történt vele, közben szakkönyvekben levő leírásokhoz kapcsolja az eseményeket, mintegy elénk rakva, mit mutat a "szakirodalom".
Egy erős akaratú, megtörhetetlen lány története ez, aki mindenféle szenvedéseken, kínzásokon, megaláztatásokon esett át, amiket tárgyilagosan ír le, és a könyv folyamán hozzá is teszi, hogy úgy élte meg a fizikai bántalmazást, mintha nem is vele történt volna meg. Ennek ellenére megbocsát a "tettes" -nek.
És igaz, hogy a könyv nem egy száraz, dokumentumoktól hemzsegő akármi, ami tényeket mutat be. A lány megosztja az impresszióit, a képzeteit, amik a fogsága alatt vele voltak, amik segítették őt, megingathatatlan akaraterejének kulcsát is bemutatja, illetve hogy hogyan viszonyult hozzá a tettes, mit kapott tőle, hogyan élték az életüket, míg csak a lánynak ki nem sikerült törnie a "falak közül". Natascha a zord, kiszolgáltatott, és függő helyzete ellenére is az életre voksolt, és noha láthatatlan falak közt is vergődött, nem csak az odú falai közt, mégsem adta fel annak reményét, hogy egyszer ismét szabad legyen...
Ezt a könyvet nem lehet értékelni, hogy jó, vagy rossz, ezért csak úgy jellemezném: példaértékű. Példát szolgáltat ugyanis arra, hogy egy ember akaratereje mire képes, és hogy az emberek milyen viselkedést tudnak tanúsítani egymással szembe. Elgondolkoztató, hogy ha csak egy kicsivel jobban figyelnénk a többi emberre, az ilyen és ehhez hasonló esetek elkerülhetőek lennének, és nem kellene ilyen hosszú idő hozzá, hogy fény derüljön rájuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése