Sokat gondolkoztam, hogy mit írjak erről a kötetről. Valahogy még mindig nem tudom, hogy fogalmazhatnám meg, mit gondolok róla anélkül, hogy bármit elspoilerezzek, de azért lássuk csak...
Robert Merle egyszerűen zseniális. Erre egyszerűen nem lehet mit mondani, amit művel. Fog egy köteg embert, akik különböző nemzetiségűek, néhányan még egy "közös" nyelvet sem beszélnek a többiekkel, mégis tapintható a feszültség, olvasás közben körbevesz az egész légkör, minden változásával együtt.
A legjobban úgy tudnám leírni a kötet történéseit, hogy olyan, mintha az ember leülne egy tv-sorozatot megnézni. A kötetben is epizódok jelennek meg, melyek egy sorozat egy-egy részének felelhetnének meg. Valamennyire kötődnek egymáshoz, hisz a szereplők azonosak, néha vissza-visszautalnak korábbi eseményekre, de folyamatosan gördül előre, mindig más mederben.
Tehát, felterelnek ugyanannyi férfit és nőt egy repülőre, ahol rögtön elveszik tőlük az órájukat, pénzüket, irataikat, amikor felszállnak. Csupán néhányan vannak a repülőn, amiről hamar kiderül, nincs a pilótafülkéjében senki. A személyzetet egyetlen stewardess képviseli, aki igyekszik az utasokat mindig megnyutatni, igényeiket kiszolgálni.
Főhősünk (a narrátor) ül a helyén, akár a többiek, és sodródnak az árral. Miért? Mert nem tudnak jobbat. Azzal az indokkal szálltak fel a gépre, hogy eljussanak Madrapurba. A kérdés már csak az, hogy mit is fognak ott találni, ha megérkeznek.
Ami olyan zseniálissá teszi ezt a kötetet az nem más, minthogy folyamatosan feszültségben tartja az embert, aki lapoz tovább és tovább, hogy mi fog következni a következő "epizódban"fejezetben. Eleinte találkozunk némi filozofálgatással, hiszen rengeteg a gyanús körülmény, ez látványosan egy nem hétköznapi út. Történik itt lopás, gépeltérítés, rablás, csalás, illegális játék továbbá az egyének karakterfejlődése. Az utasok összeválogatása is eléggé érdekes.
Vajon mit tesz egy csapat ember, akik azt sem tudják, hogy mennyi az idő, akik azt sem tudják, hogy pontosan milyen helyre mennek. Elképzelt képe mindenkinek van Madrapurról, de akik oda indultak, sose tértek vissza. Mindenkinek van róla egy-egy meséje, láttak már róla "képeket", de még egyik szereplő sem járt ott.
A hangulat eleinte még mondhatni nyugodt, majd egyre kezdik elveszteni magukat a szereplők. Akad, aki a halál szélére sodródik gyengülő szervezete okán. Vajon hogy dolgozzák fel az emberek azt, hogy azt sem tudhatják, mi vár rájuk? Végül már csak a hit marad, a reménykedés, hogy minden rendben lesz egy olyan úton, ami egyáltalán nem szokványos. És még egy detektív is rájön, hogy nyomozni, és az igazat tudni nem mindig a legjobb...
Merle azért is meglepő író számomra, mert mindig úgy tud tálalni témákat, hogy elgondolkozom rajta, adott szituációval hogyan tudnék megbirkózni? Hogy tudnám feldolgozni, mit szólnék az aktuális "vitához". Néha belecsempész némi fordulatot is a történetszövésbe (pl. a lopás zárt térben, gyilkossági kísérlet, gépeltérítés stb.), illetve némi misztikumot (ki mit látott, mennyire valós stb.)
A lezárásban kapunk egy befejezetlen véget, ahol mi magunk tudunk rajta elmélkedni, hogy most éppen mire ment a ki a játék. Az események tükrében pontosan tudjuk ott belül, legmélyen, hogy mi történt a főhősünkkel, a kérdés már csak az, elfogadjuk e ezt a választ, vagy kreálunk köré valami mást.
Rengeteg nyelvi fordulat is előkerül ebben a kötetben. Főhősünk egy nyelvész, aki a nyelvi "fricskákra" és "kifejezésekre" folyamatosan ad magyarázatot, van, amikor valaki más módosít ezen, új irányba terelve a beszélgetéseket. Mivel több nyelven folynak a beszélgetések, vannak kifejezések, amit félreértenek a szereplők. Mégis zseniálisan hozza ki belőlük a "konfliktus" helyzeteket.
Összességében nézve nem tudom, mi mást mondhatnék még. Ez egy olyan darab, ami elgondolkoztat, sodor magával, érdekes és fordulatos. A lezárását tekintve pedig igen tanulságos, és letéve annyit lehet rá mondani, hogy az egész egyetlen metafora. Mindenkinek ajánlani tudom, aki szereti az elgondolkoztató, némileg filozofikus töltetű történeteket...
Robert Merle egyszerűen zseniális. Erre egyszerűen nem lehet mit mondani, amit művel. Fog egy köteg embert, akik különböző nemzetiségűek, néhányan még egy "közös" nyelvet sem beszélnek a többiekkel, mégis tapintható a feszültség, olvasás közben körbevesz az egész légkör, minden változásával együtt.
A legjobban úgy tudnám leírni a kötet történéseit, hogy olyan, mintha az ember leülne egy tv-sorozatot megnézni. A kötetben is epizódok jelennek meg, melyek egy sorozat egy-egy részének felelhetnének meg. Valamennyire kötődnek egymáshoz, hisz a szereplők azonosak, néha vissza-visszautalnak korábbi eseményekre, de folyamatosan gördül előre, mindig más mederben.
Tehát, felterelnek ugyanannyi férfit és nőt egy repülőre, ahol rögtön elveszik tőlük az órájukat, pénzüket, irataikat, amikor felszállnak. Csupán néhányan vannak a repülőn, amiről hamar kiderül, nincs a pilótafülkéjében senki. A személyzetet egyetlen stewardess képviseli, aki igyekszik az utasokat mindig megnyutatni, igényeiket kiszolgálni.
Főhősünk (a narrátor) ül a helyén, akár a többiek, és sodródnak az árral. Miért? Mert nem tudnak jobbat. Azzal az indokkal szálltak fel a gépre, hogy eljussanak Madrapurba. A kérdés már csak az, hogy mit is fognak ott találni, ha megérkeznek.
Ami olyan zseniálissá teszi ezt a kötetet az nem más, minthogy folyamatosan feszültségben tartja az embert, aki lapoz tovább és tovább, hogy mi fog következni a következő "epizódban"
Vajon mit tesz egy csapat ember, akik azt sem tudják, hogy mennyi az idő, akik azt sem tudják, hogy pontosan milyen helyre mennek. Elképzelt képe mindenkinek van Madrapurról, de akik oda indultak, sose tértek vissza. Mindenkinek van róla egy-egy meséje, láttak már róla "képeket", de még egyik szereplő sem járt ott.
A hangulat eleinte még mondhatni nyugodt, majd egyre kezdik elveszteni magukat a szereplők. Akad, aki a halál szélére sodródik gyengülő szervezete okán. Vajon hogy dolgozzák fel az emberek azt, hogy azt sem tudhatják, mi vár rájuk? Végül már csak a hit marad, a reménykedés, hogy minden rendben lesz egy olyan úton, ami egyáltalán nem szokványos. És még egy detektív is rájön, hogy nyomozni, és az igazat tudni nem mindig a legjobb...
Merle azért is meglepő író számomra, mert mindig úgy tud tálalni témákat, hogy elgondolkozom rajta, adott szituációval hogyan tudnék megbirkózni? Hogy tudnám feldolgozni, mit szólnék az aktuális "vitához". Néha belecsempész némi fordulatot is a történetszövésbe (pl. a lopás zárt térben, gyilkossági kísérlet, gépeltérítés stb.), illetve némi misztikumot (ki mit látott, mennyire valós stb.)
A lezárásban kapunk egy befejezetlen véget, ahol mi magunk tudunk rajta elmélkedni, hogy most éppen mire ment a ki a játék. Az események tükrében pontosan tudjuk ott belül, legmélyen, hogy mi történt a főhősünkkel, a kérdés már csak az, elfogadjuk e ezt a választ, vagy kreálunk köré valami mást.
Rengeteg nyelvi fordulat is előkerül ebben a kötetben. Főhősünk egy nyelvész, aki a nyelvi "fricskákra" és "kifejezésekre" folyamatosan ad magyarázatot, van, amikor valaki más módosít ezen, új irányba terelve a beszélgetéseket. Mivel több nyelven folynak a beszélgetések, vannak kifejezések, amit félreértenek a szereplők. Mégis zseniálisan hozza ki belőlük a "konfliktus" helyzeteket.
Összességében nézve nem tudom, mi mást mondhatnék még. Ez egy olyan darab, ami elgondolkoztat, sodor magával, érdekes és fordulatos. A lezárását tekintve pedig igen tanulságos, és letéve annyit lehet rá mondani, hogy az egész egyetlen metafora. Mindenkinek ajánlani tudom, aki szereti az elgondolkoztató, némileg filozofikus töltetű történeteket...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése