Egy hét múlva ilyenkor landolok.
Géppel utazok, fapados járattal
Faragom fát tehát kezemmel-lábammal.
Ez a pad később jó lesz arra majdan,
hogy ezernyi világot bejárjak, mint hajdan.
Szeretnék olvasni könyveket, regényeket
De idő szűkében sajnos ezt nem mindig lehet.
Szeretnék látni még ezernyi világot,
Természetet, állatokat, fákat, virágot.
Kalandjaim osztanám itt a blogon,
Életbelit, könyvest minden fokon.
Ha egésznap tehetném, egy padon ülnék,
Mit mindenféle párnákkal kibélelnék.
Olvasnék, írnék egész álló napon,
Míg magamat halálra nem unom.
Az embernek viszont élnie is kellene,
Nem csak könyvekben, a való életbe.
Úgyhogy nem tehetem meg, hogy fütyülök,
S hogy egész álló nap a padon ülök.
Akik még témáznak:
Nima
Nikkincs
Czenema
Heloise
PuPilla
Nima
Nikkincs
Czenema
Heloise
PuPilla
3 megjegyzés:
Na, de jó, én ajánlgattam a verset/haikut is, hátha valaki kedvet kap majd attól, hogy az rövidebb műfaj, és nagyon örülök, hogy végülis te verset hoztál! :) ;)
És csatlakozom: nagy bánat, hogy nem csücsülhetünk csak a padon, olvasgatva... :) Vagy legalábbis annyit biztos nem, amennyit szeretnénk.
jól verseltél! :D
Jó kis vers lett. :D Tök jó, hogy ilyen alkotás is született. :)
Megjegyzés küldése