Először is engedjétek meg, hogy köszönetet mondjak az Athenaeum kiadónak, amiért lehetővé tették, hogy folytathassam az írást a sorozatról a blogon. Szóval: köszönöm!
Fülszöveg:
"SZIRTEK CSÚCSÁN, NEMESI SASFÉSZEKBEN DŐLHET EL A KIRÁLYSÁG SORSA …
Az 1279. esztendőben Fülöp püspök minden követ megmozgatva igyekszik az egyházat megszabadítani az eretnekségtől. A legátus László királlyal köt egyezséget az ügy előmozdítása érdekében. Ám a kunok nem mind értenek egyet királyuk döntésével, veszni érzik a szabadságukat. A viszály hamarosan emberéleteket követel. Finta, a frissen kinevezett erdélyi vajda, testvéröccsével, Amadéval a kunok táborába megy, hogy elsimítsa a nézeteltérést, és elűzze a királygyilkosság fenyegető árnyát. A Sasok a viharban harmadik kötetében tovább követhetjük a már jól ismert szereplőket útjukon, a magyar történelem egyik kevésbé ismert időszakában."
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit írhatnék a könyvről. Tetszett? Igen is, meg nem is, ezért kap csak 5/3 pontot.
Próbáltam összeszedni, hogy mik azok, amik tetszettek, és mik nem. A mérleg ugyanazt hozta ki, mint az előző kötetnél: jó volt, jó volt, de valami hiányzik, amit nem tudok megmagyarázni.
Az első kötet tökéletes ráhangolás volt a korra, amibe visszarepít minket a szerző. Mintegy időgépbe beültet, aztán visszalök az 1200-as évekbe. Az Aba családot ott csak megismerhettük, a viszonyok felépítése és bemutatása volt a lényeg.
Mivel ez már megvolt, a folytatásban kellett a politikai és intrikás töltet, hogy lássuk, a viszonyok folyamatosan változnak. Az olvasó egyre jobban kezd az Aba család részese lenni, miközben lát más szemszögeket is.
Azt hiszem, a harmadik kötetben végre elértük a tetőpontját mindannak, amit az első két kötet elő akart készíteni. Elindultunk felfele egy lépcsőn, együtt haladva az Abákkal a fénykoruk felé, és a harmadik kötetben ez kicsúcsosodik. Előre vetíti, hogy a következő kötetektől a család élete hanyatló irányt fog venni.
Ne szaladjunk ennyire előre. Az Aba család 3 fia 3 különböző irányba indul. Ezúttal Fintára és a magánéletére akaszkodunk rá, illetve László király nem éppen királyhoz illő életmódjába pillanthatunk be. A nemesek aggódnak, hogy az ifjú király hogy fogja tudni ellátni királyi kötelességeit, mikor megalázza királynőjét és a "buli" meg a "csajozás" előbbre való, mint az ország ügyei.
Persze a jó Aba családra mindig számíthat, hiszen ők hűségesek a királyhoz. Amadé, aki a király jó barátja próbál segíteni az ügyön. A magyar történelemben Aba Amadéról találhatjuk a legtöbb feljegyzést, valamiért az ő neve ismertebb, mint mondjuk Fintáé. Amadé ebben a kötetben inkább egyfajta postagalamb szerepet kap, amitől látszik, hogy ezúttal egyfajta mellékszereplőként mozog a történetben. Mindenhol ott van, mindent tud, és azt tovább is adja. Ezzel elsődleges célja László segítése és Finta megóvása.
Finta és László szembekerüléséhez vezetnek ugyanis László lépései, ami veszélybe sodorja az egész Aba családot, hiszen ők eddig azt mutatták, hogy hűségesen szolgálják a királyt. Viszont, ha egy Aba vétkezik, az egész nemzettség odaveszhet. És László királyt nem jó ötlet felbosszantani.
Ami még egy érdekes kérdés a történet során a kunok kontra magyarok köre, ami szorosan kötődik a valláshoz is. A magyarok érdeke felvenni a keresztény hitet, míg a kunokat be kell integrálni ebbe a közegbe. De hogy erőltethet rá egyetlen paranccsal bárki bárkire egy másik hitet? László király fő feladata az lenne, hogy ezt az integrációt elősegítse. Ebben nagy segítségére van Finta, aki próbálja a felek közti érzékeny békét erősebbé tenni, fenntartani.
Azt kell mondjam, a középkori hangulat tökéletes. A nyelvezet, az emberek modorossága vagy éppen duhajsága, az intrikák, az árulás, a saját érdekek hajkurászása mind-mind ott tart az 1200-as években. A mesélés gördülékeny, és történelemkönyvek helyett lehet, hogy ilyen formában nyomnám a gyerekek kezébe a magyar históriákat.
Ami mégis kicsit zavar ebben az egészben, hogy itt-ott próbál hatásvadász lenni. A karakterek zöme érinthetetlen. Értem én, hogy a történelem nem megváltoztatható, viszont az olyan főbb szereplők, akik valószínűleg kitaláltak, ők sem hajlandóak meghalni. Nyilván ez nem teljesen igaz, hisz egy általam igen kedvelt karakter ki lesz írva a folytatásokból. Azt vettem észre, hogy mindenki mozog, ahova rakják, de ha háború van is, akkor sincs hozzányúlva a főbb karakterekhez. Sem csatában, sem kivégzésben nincs igazán részünk. A kötet végén egyfajta üldözés történik, mintha végig kellene mutogatni, hogy tudnak az Abák egyik várukból a másikba költözni, de igazán nagy harcnak nem leszünk tanúi. Egy-egy ötlet bukkan elő, hogy ennek vagy annak kivédésére mit csináltak a várbeli védők, de ennyi. A csata jelenetek unalmasak voltak. Az utolsó csatajelenetnél levő, csavarnak szánt lépés pontosan ezért nem lesz igazi csavar hatású...
A történelmi regényeknél mindig az a gond, amikor az olvasó megkérdőjelezhetővé teszi, hogy "ez tényleg így volt?" Amikor ez felmerül bennem, azonnal utánanézek, és sokszor csalódás ér, hogy vagy nem kapok választ - ebben az esetben azonnal lejön, hogy fikcióról van szó, és mivel utánanéztem, ezért valószínűleg nem illett a könyvbe. Vagy a másik lehetőség, hogy kapok választ és rájövök, hogy nem volt történelmi hűség. Ebben az esetben az előbbiről van szó. Néhány dolognak utánanéztem, hogy is történt, és akadt, hogy nemigazán kaptam választ.
Néha zavarták a szemem az elírások. Itt-ott kimarad a betű, de van olyan is, hogy párbeszédnek látszik valami, mert előtte van a gondolatjel, de szemmel láthatóan nem az. Arra gondolok, mikor gondolatjellel kezdenek egy sort, és valami olyasmi szöveg van ott, hogy "- XY elgondolkozott a hallottakon és rájött, hogy igazuk volt."
Szóval valószínűleg ez már nem a párbeszéd része, küllemre mégis olyan.
Összességében nézve jó kis történelmi regényt kap az olvasó, szóval ha valaki szeretné a magyar történelmet más szemszögből látni, annak bátran ajánlom. Vagy aki szeretne kicsit bepillantani a középkori királyi udvarok életébe, akkor is ajánlom. Intrika, árulás, hazugságok és egy hangyabokányi becsület. De hogy marad talpon egy marék becsületes ember egy olyan világban, ahol több a hazugság és a hátbaszúrás?
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése