Alexai Tarabotti kiasszony történetével még 2014-ben találkoztam. Akkor még csak beleszerettem, de ez a második kötettel újra feléledő rajongássá fokozódott.
Alexia Tarabbotti természetfeletti, léleknélküli, átoktörő... sok néven ismerik és sok névvel illetik. A folytatásban éppenséggel két új nevet is kap úgy, mint Lady Maccon és mint grófné.
Férje Conall Maccon, aki alfahím a falkában, ezáltal Alexia alfanősténnyé válik.
Alexia továbbra is ellátja lélekőri kötelességeit, segíti Viktória királynét, és politikai szerepe igencsak megnő. Férje közben, aki a NYIHA ügynöke, szintén a saját útját járja.
Kettejük ügye ismét összekapcsolódik, mikor a vámpírokat és a vérfarkasokat egy különös betegség éri el. Méghozzá az, hogy visszaváltoznak emberré és nem tudják kihasználni természetfeletti képességeiket, és nem tudnak átváltozni sem.
Ez először Lord Maccont inspirálja arra, hogy felkeresse egykori falkáját, és eljusson hozzájuk Skóciába. Mikor azonban férjét veszélyben érzi, Alexia is felkerekedik, és egyenesen léghajóra száll. Útja során különös dolgokkal szembesül, nem várt útitársak tömkelege veszi körbe és amikor megérkezik Skóciába a különös események csak folytatódnak. Valaki az életére tör, miközben ki kell nyomoznia, mi az a titokzatos fegyver, ami elveszi a halhatatlanok halhatatlanságát, továbbá ki kell derítenie, ki az áruló és miért. Ha ez nem lenne elég, férje régi falkája is rengeteg titkot rejt. Ha Conall régen alfahím volt, hogy hagyhatta magára a falkáját? Mi történt akkor régen és most mi módon kötődik a vámpírok és vérfarkasok halandóvá válása ehhez a falkához?
Némileg hosszabban:
Először azzal szembesül Alexia, hogy egy csomó ember sátrat ver az udvarában, hiszen megérkezett a Woolsey falka, és valahol el kell szállásolva legyenek. Persze Alexia, aki fogadást tartana, a maga módján próbálja eltüntetni a falkát az útból. Channing Channing azonban kikezd a ház asszonyával, nem is tudván, hogy a nő az alfája. Szóval előkerül ismét a napernyő, megtudjuk, hogy mennyire erős lehet egy bétahím, illetőleg a talpasok rangsorbeli helye is azonnal felszínre bukik.
És felüti a fejét az a különös jelenség. A városba érve minden vámpír és vérfarkas elveszti az erejét és emberré lesznek. De úgy tényleg, mintha Alexia megérintette volna őket. Viktória királyné előtt kiderül, hogy nem Alexia tehet a dologról és hogy a nőnek fogalma sincs róla, hogy mi okozhatja, de elkezdi persze kinyomozni. Ami nehezebbnek ígérkezik, mint eleinte gondolja, mert mozogni kezd az a terület, ahol a vérfarkas sem vérfarkas többé. Arra hamar rájön, hogy a szellemekre is hatással van, méghozzá maradandó módon: eltünteti őket végérvényesen.
Lord Maccon megtudja, hogy régi falkája a Kingair mozgásba lendül, és Alexia rájön, hogy a vándorlásuk okozza ezt a különös jelenséget. Férje utasítására elmegy kalapokat nézni, aminek hatására lesz egy új, spéci napernyője, tudjátok, a praktikusabb változatból.
Ezt követően persze Alexia családja is megkavarja az állóvizet, ugyanis Felicity és Evelyn "összevesznek" (nők és a féltékenység), úgyhogy Alexia kénytelen az útjára magával vinni néhány utast, akikkel nem számolt: húgát, a furcsaruhás barátnőjét Ivyt, és a hajón találkozik még valakivel: egy férfi ruhába öltözött nő is velük tart, aki egyébként feltaláló, francia, és Alexia tőle kapta a napernyőjét.
A léghajón Alexia életére törnek, úgyhogy még az utazás is kalandokat rejt, majd a landolás után azonnal rátalál a férje, aki kénytelen felfedni szándékait és azt, miért is hagyta magára (alfa létére) a falkáját, és ezzel hogyan sodorta őket vészbe. És ha nem lenne elég egy árulás, Alexiát elárulja egy hozzá közeli személy is.
Az árulók sorát elég gyorsan le lehet leplezni, apró morzsákat kapunk folyamatosan. Alexia meglehetősen későn teszi össze a képet, mi is történik. Közben viszont megtud egyet s mást a saját múltjáról is, kiváltképpen az apjáról. A természetfelettiekkel kapcsolatosan pedig mindent felülmúló felfedezést tesz, ami rossz kezekben végzetes lehet minden szellemre, vámpírra és vérfarkasra nézve.
A lezárás miatt egyébként most utálom kicsit a sorozatot, és még jobban utálnám, ha nem lenne nálam a harmadik kötet. Így megszakítani egy történetet igazi kínzás az olvasók számára. Ugyanakkor azt is sejteti, hogy a szerzőnek van még mondanivaló a tarsolyában, tartogat még izgalmakat.
A stílusa a megszokott: könnyed, régies, elegáns mégis játékos és humoros. Az ember észre se veszi szinte, hogy már egy órája a világában ragadt. Alexia és Conall párbeszédei, no meg a jelenetek, ahol előkerül a napernyő mind olyanok, ami fantasztikusan vicces. Alexia továbbra is egy különc a világ szemében, kevesen tudják a titkát, de ez így van jól.
Emellett rengeteg a karakterfejlődés és találkozunk néhány régi és új arccal is. Madam Lefoux a különc feltaláló, aki nő létére férfi ruhákba bújik, ezzel keltve botrányt... Viszont Alexia minél többet látja a nőt, annál inkább kezd rájönni, hogy öltözéke a praktikusság elve okán olyan, amilyen. Itt-ott néhány fegyver, másrészt a szoknya sokszor praktikátlan, ha az ember feltaláló, és gépek alá kell bebújni.
Ismételten találkozunk Lord Akedalmával, a vámpírral, aki imádja a divatot és persze a technikát. Ezúttal nem kapunk belőle többet, mint két jelenetnyit, és nem mondom, hogy elég belőle, mert a vámpírúr is belopta magát a szívembe... de itt most ennyi szerep jutott neki.
Összességében nézve a humora, a steampunk vonala, a fantasy vonala, a stílusa mindene tetszik. Nem akarok áradozni róla, de aki nem olvassa ezt a sorozatot (fantasy kedvelő létére), az nem látott igazán jó könyvet belülről. Ritka, mikor egy sorozat második kötete nem indul hanyatlásnak, és ez ilyen. És nem is tűnik olyannak, mint aki egy picit is hajlandó lejjebb adni a színvonalból, úgyhogy... Csak ajánlani tudom.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése