Közeledik a gyereknap, úgyhogy mi mással is lehetne ünnepelni, mint gyerekkönyvvel.
Emlékszem gyerekként mindig alig vártam, hogy láthassam a Paddington meséket. Aztán ahogy felnőttem, jött belőle két film is, amiket szintén láttam. Ugyan nem kötöttek le annyira, mint a rajzfilm sorozat, de azért elment.
A napokban a kezembe akadt a mackó történetének írott változata. Azt kell mondjam, Michael Bond bájosabb mesét hozott össze, mint amilyen filmet Hollywood tudott belőle csinálni.
No de kezdjük az elején. A Brown család (tagjai: Henry - apuka, Mary - anyuka, Johnathan - fiúgyerek, Judy - lánygyerek) Judyt várja a vasúton, mikor meglátnak egy piros kalapos medvebocsot. Rá van írva, hogy "Kérem, törődjenek ezzel a medvével. Köszönöm!" Így hát magukhoz veszik és elnevezik Paddingtonnak.
Paddington elmeséli, hogy a sötét Peruból érkezett egy csónakban hánykolódva. Ritka medvefaj, aki beszélni is tud. Lucy nénikéjével és a nagybátyjával élt együtt. Lucy néni egyébként már medveotthonban van. Paddington kedvence a marmeládé, úgyhogy mindig van nála itt-ott egy szendvics. De ha éppen nem az, akkor visz magával szalonnát. A bőröndjébe mindent belerak, és folyamatosan viszi magával. Kalandjai során viszont egyre több tárgy kerül bele a bőröndbe, úgyhogy többször tanácsolják neki, inkább hagyja a szobájában, mint ahogy mindenki más is teszi.
A kis medve folyamatosan zűrökbe keveredik, legyen szó színház látogatásról, vásárlásról, metrózásról (és mozgólépcsőzésről), bűvészkedésről, vagy tengerparti kirándulásról, vagy csak egy egyszerű fürdésről... A végén mindegy, mekkora zűrbe keveredik, valahogy kikászálódik belőle, és egy adag mosoly azért az olvasó arcán is megjelenik...
Szerintem igazán hangulatos gyerekmese. A kis mackó próbál beilleszkedni, felfedezni a világot, és út közben rengeteg emberrel ismerkedik meg, akik többnyire meg is kedvelik. Igazán talpraesett, és néha eléggé abszurd megoldási ötletei vannak. És ha végül mégse jönne be a terv, akkor nem fél segítséget kérni...
Mrs Bird, a házvezető nő eleinte kétkedve fogadja, hogy egy medve beköltözik a Brown családhoz, de aztán egész megszereti az illemtudó, hebrencs mackót. Mr Gruber olyannyira jó barátja lesz, hogy a délelőttökben nála kakaózik és érmékről diskurálnak.
A medvebocs mindenkit meglep. Szerintem nagyon édes maga a figura, és ötletesek az elgondolások a pácból való kijutásra (még akkor is, ha nem minden úgy sül el, ahogy a medvebocs tervezte). És sokszor az olvasó már előre látja, hogy a megoldás egy nagyobb galibához fog vezetni, de valahogy pont ezt várjuk tőle.
Egyébként a kötet olyan az első fejezet után, mint egy Paddington történetgyűjtemény. Mint egy novelláskötet, amiben csak Paddington meséket gyűjtöttek. A kis mackó mindig bajba keveredik és mindig történik vele valami...
Összességében nézve 8-10 éveseknek íródott, hiperbájos gyerekkönyv. Néhol emlékeztet a Micimackóra, de tényleg csak nyomokban (mindketten szeretik a hasukat, mindketten barátságosak). Paddington szobrot kapott az állomáson, melyről elnevezték.
 |
| Paddigton szobra Londonban - Paddington állomás Forrás: www.thisispaddington.com |
GR-ezők szerint:
Az első film trailere:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése