Egyszer még gyerekként, valamikor a Tűzgyújtó után olvastam ezt a könyvet. Annyira nem kötött le akkoriban, hogy nemigazán emlékeztem, miről is szól. Annyi megmaradt, hogy van egy város, meg egy kutya, és hogy a kutya veszett lett, és mészárlásba kezd. Úgyhogy úgy döntöttem, újraolvasom.
Brett Camber imádja a bernáthegyijét, Cujot. Apjával és anyjával lakik egy zsákutca végén, elzárva mindentől. Apja autószerelő, úgyhogy van egy műhelye, ahol dolgozhat.
A kutya egy délután elcsatangol egy nyúl után, ami egy üregbe bújva megszökik előle. Akaratlanul is felébreszti az üregben tanyázó denevéreket, amik közül az egyik megmarja a kutyát és átadja neki a veszettséget.
Charity Camber elmegy a testvéréhez és magával viszi Brettet.
Eközben egy másik családnál is zajlik az élet. Vic Trenton és felesége nem élnek éppen boldog házas életet. A nő ugyanis megcsalja a férfit. Donna rájön, hogy hibázott, és megszakítaná a kapcsolatot a szeretőjével, mire az bosszút áll.
Donna autója sokat vacakol, úgyhogy elhatározza, hogy Taddel, a fiával útra kel, és meglátogatja a Camber birtokot, és az autószerelő műhelyt. Nem számít rá, hogy több időt kell ott töltenie, mint egy autó megszerelése. Cujo ugyanis rettegésben tartja a lerobbant autóban rekedt nőt és a kisfiút. És senki sem tudja, hogy ott vannak...
Stephen Kingtől a Tűzgyújtó volt az első könyvem, amit szintén gyerekként olvastam, és nagyon tetszett. Majd, mivel szeretem a kutyákat, ennek álltam neki. Az igazság az, hogy gyerekként több, mint egy hónapig olvastam, most elég volt két hét, de az élmény változatlan.
Annyira hosszú az expozíció, annyira állóvíz az egész. Kisvárosi intrika és pletykálkodás, amit egy kutya vérengzése zár le. A szereplők ugyan részletesen ki vannak dolgozva, a tragédiák előkészítve, de valahogy ez a pletykáláshoz hasonló rész nemigazán kötötte le a figyelmemet. Látjuk Vicet munka közben (és amikor éppen a negatív közvélemény ellen veszi fel a kesztyűt, ami egy gabonapehely színezéke indít el), meg a hétköznapi életét élve. Látjuk Donnát, aki megcsalja a férjét. Látjuk Kampert, a szeretőt, aki bosszút áll Donnán, hiszen elmondja Vicnek az esetet, majd "ajándékot" hagy a Trenton házban.
Közben látjuk, hogyan élnek Camberék, látjuk a városiakat, az intézkedő rendőröket és ennyi. A végén persze adódik a kérdés, vajon Donna és Tad hogy fognak megmenekülni a gyilkos kutya elől? A sok körítés viszont annyira elvette számomra az izgalmi értékét, a feszültséget, hogy ez most egy egyszer olvasható darabként maradt meg.
Összességében nézve szeretem King stílusát. Nem értem, hogy a blogon hogy nem kerültek még elő a könyvei. Ugyanakkor nem a Cujo életem legjobb könyve tőle...
A film változatot még nem láttam, de a bemutató alapján 1983-hoz képest jó lehet. Modern szemmel már megérett egy felújított változatra, mint az AZ.
A film bemutatója:
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése