Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint.
Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.
Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.
Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.
Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.
Úgy tűnik, a sorozat végig megy valamennyi Merrick testvéren. Chris, a legkisebb testvér után megkapjuk Gabriel életének egy szeletét. Ő az egyik az ikrek közül. Tűz elementál, aki igyekszik megtanulni, hogyan irányítsa az erejét, de ez nem olyan egyszerű, mint a testvéreinek. Ugyanis Chris a vizet irányítja, és azt könnyen magánál tudja tartani. Nick (az ikertestvére) a levegőt uralja, ami mindenhol ott van. Legidősebb bátyjuk pedig a föld ura, amihez elég letennie a tenyerét a talajra.
Gabriel jó barátra talál Hunterben, aki segít neki a tűzzel való bánásban, és cinkos társa lesz abban, hogy embereket mentsenek. Mellette Gabrielre kb. mindenki is rászáll, és ahelyett, hogy beszélne róla, mindig csak duzzog, és mindenkit faképnél hagy.
Gabrielről olvasás közben egyetlen szó kifejezés eszembe: "kommunikációs zsákutca". Senkitől nem kér segítséget, senki ne szóljon hozzá, mindenkibe beleköt, aki kicsit is jóindulattal fordul felé. Nyilván ez egy kamasz fiú lázadása, elismerem. Ettől függetlenül nem szimpatikus, hogy ennyire fafej módon megy neki mindennek, és nem veszi észre, hogy a józan ész azt diktálja: állj le haver, és mondd el valakinek az igazat. Például a bátyádnak, Michaelnek, aki leül veled sörözni!
Chris története kedves volt, és szimpatikusak voltak a szereplők. Gabriellel azonban nem tudok azonosulni, és az őt körülvevőkkel se. Layne amilyen normálisnak tűnik az elején, a végére annyira unszimpatikus karakter. Értem az indíttatását, ettől függetlenül ő is egy kommunikációs zsákutca, szóval megtalálta a zsák a foltját.
Összességében nézve egy olyan könyvről beszélünk, ahol számomra nem volt szerethető egyik fő karakter se, és mellékszereplőknél aki az első kötetben szimpatikus volt, most az is leírta magát (pl. Nick Merrick). Nagyon sokan kibújtak a bőrükből, és nem jó értelemben. A hősködés megoldása is elég gyenge, illetve sok esetben a konfliktusok gyártása is eléggé erőltetett volt, ahogy ráhúzták Gabrielre... és röhejes, hogy amilyen gyenge lábakon állt egyik-másik vád, még a közeli rokonok is tetézték, hogy ráhúzták Gabrielre a vizes lepedőt. Sok sajnos az indokolatlan mozzanak benne, ami csak laptöltő. Kíváncsian várom a folytatást, hogy kiről és mi derül ki...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése