Mindenki arra számított, hogy Violet Sorrengail a Basgiath Katonai Főiskolán már az első tanévben meghal. Violet is ezt hitte. De a Csépelés még csak az első lehetetlen próbatétel volt, amelynek során a gyenge akaratúak, az érdemtelenek és a nem szerencsések kihullanak.
Most tehát megkezdődik az igazi kiképzés, és Violet máris azon tépelődik, hogy fogja ezt átvészelni. Nemcsak arról van szó, hogy a kiképzés iszonyatosan nehéz és szándékosan brutális, vagy hogy megpróbálják a lovasok fájdalomtűrését az elviselhetetlenségig és azon túl is fokozni. De ott az új parancsnok-helyettes, aki személyes küldetésének tekinti, hogy megértesse Violettel, mennyire tehetetlen - hacsak el nem árulja azt a férfit, akit szeret
Bár Violet teste talán gyöngébb és törékenyebb, mint másoké, de az esze a helyén van, és vasakarata is van. És a vezetés elfeledkezik a legfontosabb tanulságról, amire a Basgiath Violetet megtanította: a sárkánylovasok maguk hozzák a saját szabályaikat.
De ebben az évben nem elég, hogy mindenáron életben akar maradni.
Mert Violet ismeri a Basgiath Katonai Főiskola évszázadokon át őrzött igazi titkát, és semmi, még a sárkánytűz sem elég, hogy a végén megmentse őket.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit írhatnék erről a kötetről. Tudták Violeték, hogy lesz némi bonyodalom, hiszen Xaden ebben a tanévben már nincs az akadémián. Meg kell oldani tehát, hogy a sárkányaik találkozzanak. Aetos folyamatosan keresztbe tesz nekik, és kiderült az igazság is, ami Violetet nagyon zavarja. Annak ellenére, hogy második kötet, a szerző még mindig fent tudja tartani az érdeklődést, a figyelmet. Már nem csak Violet és Xaden kapcsolata a központi elem, hanem érkeznek más dolgok is.
A veninek és a wyvernek problémája, a háború, a griffek, az elszakadás Basgiathtól. Kiderülnek titkok (pl. Brennan titka).
A lezárás meglehetősen drámaira sikerül egy olyan harccal, amit egyelőre úgy tűnik, hőseink nem nyerhetnek meg, vagy legalábbis nem minden áldozat nélkül.
A végső fejezetben pedig ismét kapunk Xaden szemszöget, ami most némileg érdeklődésre ad okot, hogy ezek után hogy lesz a harmadik kötet, és mi lesz a történet folytatása.
Méltó folytatása az első kötetnek ez a rész is, és noha ijesztően hosszú, az utolsó oldalak után az ember azért keresi, hol van még...? Egyszerűbb falni, mint szimplán elolvasni és megemészteni.
Ami nagyon tetszik még, hogy megtalálták a védelem felállításának módját. Ez egy újabb olyan szálat eredményez, ami a folytatásokban meglehetősen ígéretes vonalat csinál majd, attól függően, hogy fogják tekergetni.
Az a baj, hogy egyelőre még nagyon a hatása alatt vagyok, és egyelőre még mindig az "ajánlom" matricát tudom ráragasztani a sorozatra. Bízom benne, hogy a folytatás is lesz ennyire izgalmat és érdekes. A stílus is a szokásos, lendületes, olvastatja magát.
A karakterek nem hazudtolták meg magukat. Violeten és a többieken is látszik a karakterfejlődés - még ha Violet Xaden jelenlétében néha kicsit tinicsitrisnek is tűnik, most nem volt annyira zavaró.
Összességében nézve tetszett a folytatás, a humor nem kiemelkedő, de azért akad, a szereplők teszik a dolgukat, az események pörögnek, és néhány fordulat is belecsempészésre kerül. Nem szaporítom tovább a szót, ide nekem a folytatást...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése