Leia Stone - Bukottak Akadémiája: Második év (Bukottak Akadémiája2.)

Fülszöveg:

Sose próbálj bezárni egy szabad madarat!

Brielle számára a család a legfontosabb. Ezért amikor lehetősége nyílik kimenteni az édesanyját Démonvárosból, egy percig sem tétovázik.

Bármilyen veszélyes is, mindent megtesz, hogy egyesítse a családját Angyalvárosban. Minden a tervek szerint alakul, egészen az öccse Feltárási szertartásáig. Amivé válik, az mindenkit megdöbbent, és elküldik, míg megtanulja kordában tartani az erejét.

Brielle elveszít egy számára fontos személyt, és túl messzire megy azért, hogy megmenthesse. Annyira, amit már Lincoln is ellenez. Úgy gondolja, Brielle túl nagy kockázatokat vállal, túl zabolátlan, és ő csak annyit tehet, hogy megpróbálja megvédeni a lányt. De a Brielle-ben rejlő, eddig ismeretlen erők olyan helyre viszik, ahonnan senki sem hozhatja vissza. Még Lincoln sem.

Brielle-nek meg kell tanulnia legyőzni a sötétséget, mely azzal fenyegeti, hogy elhatalmasodik rajta, ugyanis apránként elveszíti a fényét.

Sajnos ugyanabba a hibába esik, mint a tini romantikus könyvek általában. A főhős pasi addig menő macsó, míg meg kell hódítani a csajt, utána meg papucs kis pincsikutya lesz. Ráadásul Lincolnról véletlenül kiderül, hogy gazdag, szóval még egy plusz indok, Brielle miért jár jól vele amellett, hogy Lincoln szexi, helyes és ennyi. Ami még szánalmasabbá teszi az egészet, hogy Bri maga is megjegyzi, hogy mindenki tudja, hogy ki hordja náluk a kapcsolatban a nadrágot, és hogy az nem Lincoln... Ezzel pedig a fiú teljesen elveszti a maradék tekintélyét is, és látszik, hogy a lány egy önző fruska, aki még tiszteletlen is. Nem társként bánik Lincolnnal, hanem úgy kezeli a fiút, ami az új szerepe: egy lábtörlő.

 Emellett a csaj mások áldozatos munkáját is szembe köpi azzal, hogy újra és újra hőst akar játszani, csak hogy egyesítse a családját. Amivel nem lenne gond, persze, én is mindent megtennék a családért, de hogy a végén már az, ami tilosban járásnak indult, még a felső vezetés is támogatja... a legfelsőbb körök is lazán engedik, hogy egy 20 éves, meggondolatlan csitri csináljon amit csak akar és még tapsikolnak is mellé neki a partvonalról... Mindenki Brielle kénye -kedve szerint táncol... Mindenki azért létezik ebben a regényben, hogy a főhősnőt kiszolgálja, és a lábai előtt heverjen... 

Brielle pedig lead azért egy adag nyávogást, hogy átlag életet szeretne csak, de nincs ellenére a limuzinos luxus vacsora Lincolnnal. Ami egyébként röhej, hogy ki van hangsúlyozva, hogy micsoda testőrgárda kíséri őket, mégis, mikor harcra kerül a sor, Lincoln és Bri ügyesebben védik meg magukat, mint ahogy a testőrök vigyáznak rájuk. Akkor meg mi a francnak kellett ez a nevetséges felhajtás? Mikor támadás éri őket, a testőreik vagy meghalnak, vagy elmenekülnek, szóval ez is egy röhej...
Amúgy a csaj még Lincoln szellentésére is azt mondja hogy juj de cuki a pasim! Milyen romantikus, egyszer hozzámegyek és gyerekeket szülök neki!

A következő oldalon meg a 20 éves főhősnő úgy viselkedik, mint egy gimnáziumi kamaszlány: “juj, kikaparom Tiffany szemét, a ribi… ha még egyszer Sátánkának hív, kitépem a haját…” röhej az egész szereplőgárda. A főhősnő egyenesen irritáló. Oh és az öccse, Mikey, aki elvileg nem lehet felügyelet nélkül mert veszélyes? A végén azért csak beugrik mentor és mindenfele biztosíték nélkül palacsintázni mondván hogy ha anyuci hazaér, neki ott kell lennie. És ki fogja leállítani, ha előjön belőle a vadorzó? Amúgy senki, és köszöni jól van… pedig eddig mindenki félt tőle, hogy váratlanul elszabadul majd.

Az már csak hab a tortán, hogy a lány kezét megkérik egy temetőben, a csaj apjának sírjánál. És a csaj ahelyett, hogy apucival foglalkozna, könnyekig van hatódva, hogy te jó ég! Az apám sírján eltáncoljuk az örömtáncot, hogy örökre együtt leszünk... Mióta kint van az Angyalvárosban, nem volt az apja sírjánál... csak mondom...

Amikor meg akarja menteni az anyját, beneveznek egy versenyre, és az erre való felkészülés tölti ki az események 90%-át. Igazán semmit nem kapunk abból, hogy milyen maga a kiképzés, csak hogy zajlik, és egyre kegyetlenebb, és hogy Lincoln és Noah igazán megdolgoztatja Briellet és Shea-t. Oké, de mivel? Milyen új képességet, vagy trükköt tanultak a lányok? Mitől vannak kipurcanva?
A végső teszt, hogy felkészültek e a lányok az, hogy bedobják Tiffanyt, meg annak egy klónját, hogy küzdjenek meg Briellel és Sheavel... Kb. 5 sor a jelenet, mert egy-két szóból padlóra küldik Tiffany csapatát, és abszolút röhej az egész. Azért őket választják a fiúk, mert a lányok utálják egymást, ellenségek, így mindent bele fognak adni... hát az nem derül ki, hogy Tiffanynak mekkora ereje van, mert Brielle tényleg egy-két szóból padlóra küldi, a csajnak ellentámadásra sincs kb. lehetősége. Szóval egy vicc az egész.

Maga a verseny is az. Nem látjuk a harcokat, csak az elsőt, az utolsót meg egyet, amiben barátok ellen kell harcolnia a párosunknak és ennyi. De ezekre se mondanám, hogy hú, de izgalmasak, és nem érezni azt, hogy Brielle akkora veszélybe lenne, vagy annyira meg kellene magát erőltetnie.

Ebben a kötetben Lucifer is többször teszi tiszteletét, mint az első évben. Sok értelme nincs, mert nem küzdenek, csak bedobja, hogy Brielle az övé, de nem érezni nagyobb fenyegetésnek, mint egy kóbormacskát... 

Sera mentőakciója laptöltő baromság. A szeráftőr bekerül a Pokolba, és rázárnak egy interdimenzionális kaput, ergo ott is reked. Brielle teljesen összetörik lelkileg, hogy elhagyta a pengét, mert nincs aki fejben most elmondja neki, mit kell csinálnia. Erre jönnek a többiek egy nevetséges mentőakcióval. Sera kaktusznak álcázza magát az alvilágban, hogy senki ne vegye észre... Kaktusznak! Ergo növeszthetett volna lábat vagy kereket vagy bármit, amivel tud mozogni, de nem... A másik az elvesztésének a módja. Brielle vissza tudja hívni a tőrt magához, mégis nevetséges módon elvesztette... Miért nem hívta vissza mielőtt berepült volna Sera a portálba?

Ami még von az élvezeti értékből, a fordítás. Egyszer jelenidőben van, egyszer múlt időben, mintha tudathasadása lenne a főhősnőnek. Ami magyarban jegygyűrű, ne legyen már ígéret gyűrűje. A jegygyűrű is egyfajta ígéret. Ha eljegyzés történt, akkor ne ígéretet tegyen már, hogy egyszer feleségül veszi... Nevezzük már nevén!

Összességében nézve nagyon csalódott vagyok, mert ennél jobbnak indult a sorozat, az első kötet után azt mondtam volna, még ebből lehet kihozni valami érdekeset és izgalmasat. A kezdés sem volt erős, de ez a folytatás ez már lejtmenet. Főleg, hogy a csaj újabb és újabb extrém képességeket kap.

A kötetnek megjelent a folytatása augusztus 29-én, úgyhogy könyvesboltban már kapható. Mivel nem hagyok félbe sorozatot, ezért fogom csak beszerezni. Amúgy az egész kötet egy következetlen, laptöltő őrültség, és sajnáltam, hogy az iskolai tanulmányokról nem sok szó esik, hisz elvileg ez lenne a lényeg...

 

 

GR-ezők szerint: