A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
A Könyvvadászó Kabala ex-osztálytársammal bementünk az antikváriumba, hogy megtegyük a szokásos kis könyvvadászatunkat, mikor egy könyvkupac alján megleltem a borítót. Anthony Sheenard néhány novelláját akkorra már olvastam A láthatatlan város című kötetből, de még kettő hátra volt belőlük. (Erről a kötetről majd később bővebben.)
Mivel magyarok közül Anthony Sheenardon – magyar nevén: Szélesi Sándor – kívül eddig csak egy írónak sikerült megfognia, ezért nem volt kérdéses, ott fogom e hagyni a kötetet, avagy sem. Egyébként a másik magyar író nem más, mint Karinthy Frigyes, akit tíz éves korom körül olvastam először. Bár a kötelező olvasmányokat nem olvastam el, a Karinthy kötetettel azért sikerült megbarátkoznom ifjonti koromban. Jobban lekötött, mint mondjuk a Lassie hazatér, amiből a tanító nénik néha fel-felolvastak egy-egy részletet (pedig kutyapárti vagyok, és odáig vagyok az állatokért...) Az jobban érdekelt volna, ha egy olyant olvasnak fel inkább, mint az Utazás a koponyám körül... Na, mindegy. A lényeg, hogy Szélesi vékony fantasy kötete ott virít a polcon...
Mivel magyarok közül Anthony Sheenardon – magyar nevén: Szélesi Sándor – kívül eddig csak egy írónak sikerült megfognia, ezért nem volt kérdéses, ott fogom e hagyni a kötetet, avagy sem. Egyébként a másik magyar író nem más, mint Karinthy Frigyes, akit tíz éves korom körül olvastam először. Bár a kötelező olvasmányokat nem olvastam el, a Karinthy kötetettel azért sikerült megbarátkoznom ifjonti koromban. Jobban lekötött, mint mondjuk a Lassie hazatér, amiből a tanító nénik néha fel-felolvastak egy-egy részletet (pedig kutyapárti vagyok, és odáig vagyok az állatokért...) Az jobban érdekelt volna, ha egy olyant olvasnak fel inkább, mint az Utazás a koponyám körül... Na, mindegy. A lényeg, hogy Szélesi vékony fantasy kötete ott virít a polcon...
A történetéről (spoiler is lehet benne):
A Parázs-Varázs elején megismerkedünk a szereplőkkel. Egy mágus, aki nem éppen jókedvűen, de oktatja a tudatlan, gazdag palántákat, akik egyébként valljuk be: hülyék. A varázsló szájából többször is elhangzik ez, de én el is hiszem neki.
Ezek közül a suhancok közül páran fogják magukat, és az üresen maradt mágustoronyba betörnek – átcsusszannak a varázslatos védelmen, és minden mágián. Végül bejutnak a toronyba, és elkezdenek kutakodni, hogy mindent felfedezzenek.
Néhány pergamentekercset azonban nem kellett volna megnézniük. A városban hirtelen kialszik minden tűz. Az emberek nem értik, hogy mi a csuda történt. Néhányan kiszedik a hamut a kemencéjükből, páran bolygatják, de csak nem tudnak tüzet gyújtani. Aztán hirtelen minden parázs felizzik, és minden lángra kap, amire jutott belőle. A város elkezd égni, és megkezdődnek az oltási munkálatok. Csak egy baj van: a tüzet semmivel sem lehet eloltani.
A mágus megérzi a bajt, és a tornyához siet, miközben mindenki más is tudni akarja, hogy mi történt. Egyesek embereket bérelnek fel, hogy megkeressék a tettes(eke)t, mások pedig módot akarnak találni a tűz eloltására. Hogy ebből a kavarból mi lesz?
Ezek közül a suhancok közül páran fogják magukat, és az üresen maradt mágustoronyba betörnek – átcsusszannak a varázslatos védelmen, és minden mágián. Végül bejutnak a toronyba, és elkezdenek kutakodni, hogy mindent felfedezzenek.
Néhány pergamentekercset azonban nem kellett volna megnézniük. A városban hirtelen kialszik minden tűz. Az emberek nem értik, hogy mi a csuda történt. Néhányan kiszedik a hamut a kemencéjükből, páran bolygatják, de csak nem tudnak tüzet gyújtani. Aztán hirtelen minden parázs felizzik, és minden lángra kap, amire jutott belőle. A város elkezd égni, és megkezdődnek az oltási munkálatok. Csak egy baj van: a tüzet semmivel sem lehet eloltani.
A mágus megérzi a bajt, és a tornyához siet, miközben mindenki más is tudni akarja, hogy mi történt. Egyesek embereket bérelnek fel, hogy megkeressék a tettes(eke)t, mások pedig módot akarnak találni a tűz eloltására. Hogy ebből a kavarból mi lesz?
Vélemény:
Erre az utóbbi kérdésre voltam én is kíváncsi, mikor elértem a regényben addig, hogy felgyulladt a város, és nem lehetett eloltani a tüzet. A kedvenc helyszínem a mágustorony volt, mert ott volt az agyagfej, akinek nem volt más álma, mint hogy legyen végre egy teste, azonban a mágus nem adott neki. Mikor a fiúk betörtek a mágustoronyba, akkor is ott volt, és magyarázott nekik. Aztán mikor kikerült a toronyból... Ő vált a kedvencemmé, mert rajta nevettem talán a legtöbbet... Na meg a máguson... Olyan szövegei voltak. Olyan sok -féle módon kifejezte, hogy mekkora hülyék a gazdag kölykök XD Aki egy jót akar nevetni fantasy közegbe csomagolt történeten, annak szerintem ez alap mű...
Ha pontban fejezném ki: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése