Stephenie Meyer - Alkonyat (Twilight saga1)

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:

Akkor találkoztunk először a könyv és én, mikor még karácsony előtt voltunk. Csak egy kevéske pénzem volt, és azt a karácsonyi ajándékomra akartam költeni, ami egy másik kötet volt (Andrew Bellringer – Hősellátó). Mivel a könyvesboltban gyakori látogató voltam (és volt diákigazolványom) kedvezményt kaptam, és pont kijött annyi, hogy meg tudtam venni az Alkonyatot. Akkor még hazánkban nem volt ekkora visszhangja. Hogy akadtam rá akkor mégis a kötetre, és miért gondoltam úgy, hogy megveszem? Külföldön már ismerték, és háttereket kerestem a számítógépemre, mikor egy Twilight feliratos fanmade plakátot találtam. Youtube -on utána néztem, hogy ez mi? A film trailere fogott meg, amiben Ed ellöki a csajtól a kocsit. Nem tudtam, hogy vámpíros, azt hittem, hogy a srác csak simán olyan, mint Superman, vagy mittom én... Mikor a könyvesboltban a kezembe fogtam, és megláttam a borító fölső részén a csíkot, ami a szereplőket tartalmazta, azonnal visszamentem érte a könyvesboltba, mikor kiderült, mégis összejön annyi pénz, amennyiért elvihetném... Egy lépcsősor aljáról szaladtam vissza az emeleten levő boltba...

A történetéről (spoiler is lehet benne):

A történetet szerintem az is ismeri, aki nem olvasta a könyvet, vagy látta a mozifilmet. Van Bella, aki csetlő-botló lány. Van Edward, a vámpír, aki beleszeret a lányba. Olyan ez, mint a Rómeó és Júlia vámpír köntösben. Két külön faj, akik nem lehetnek egymáséi, de a szerelem győz. Edward és Bella összejönnek. Edward ügyesen visszafogja a vámpír ösztöneit, és védi a lányt, aki mintha mágnesként vonzaná a bajt...
Többször meg akarják támadni Bellát, és persze Edward és családja ezt nem hagyják. Közben a városi embereknek fogalma sincs, hogy a Cullen család nem mindennapi, és vámpírok.
Akkor jön az igazi baj, mikor három ismeretlen vámpír érkezik a városba, és megindul a vadászat...

Vélemény:

Nem írom le részletesebben a történetet, mert szerintem fölösleges. Nagyon elvarázsolt. A kötetet többször olvastam, mint eddig talán bármelyik könyvet. A kedvenc részeimet kívülről fújom. A vicces részek azok, amik nagyon megmaradtak bennem (mint például mikor Edward ölében ül Bella, és a srác megszólal, hogy ideje reggelizni...; vagy a kórházas rész...) Én első sorban a humoráért szerettem bele, nem pedig a szerelmi szálért, vagy a vámpírokért. Az, hogy mekkora hiszti alakult ki körülötte, az viszont szerintem túlzás, és rontja a könyv olvasásának élményét... Na és a folytatások... És a film szereplői... Mindenkit fölkaptak. Attól félek, hogy ugyanúgy fog járni, mint a Harry Potter sorozat: jönnek a filmek, a játékok, képregény, kifestőkönyv, Bogar Bard meséi, filmkulisszás könyvek, meg a filmben alakító színészek könyvei. Aztán megjelenik majd a „Twilight titok” (Harry Potter titkok után szabadon), meg a többi. A tinilányok őrjöngenek a moziban, és nem hagyják élvezni a filmet, majd pedig elérünk addig, hogy addig imádják az egész humbugot, hogy végül meg fogom bánni, hogy valaha tetszett és elolvastam a sorozatot, mert akkora felhajtást csapnak körülötte...
Az ilyenek miatt születnek a negatív kritikák...

Ha pontban fejezném ki: 5/5