Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2009. augusztus 25.

Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak (Anita Blake 1)




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Nem is tudom, miért döntöttem úgy, hogy elkezdem olvasni a sorozatot. Nem, ehhez azt hiszem nincs túl sok köze a logikának. Egyszerűen csak dicsérték, én meg szokásomhoz híven nagy mellénnyel: nah, majd én olyan lehúzó kritikát írok róla, hogy csak na...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Anita Blake hivatását tekintve halottkeltőként dolgozik. Ez egy elfogadott állás, akárcsak elfogadott és törvényes dolog a vámprizmus is.
De kanyarodjunk vissza Anitához, akinek az élete nem fenékig tejfel. Van egy bérgyilkos "barátja" (nem, ő nem a pasija), és a vámpírok közt mindenki csak úgy ismeri, hogy a "Hóhér", mert annyi vámpírt ölt már meg. Azonban mi van, ha a vámpírok bajban vannak, mert valaki a város legerősebb vámpírjait öldösi le?
Anitát kérik fel, hogy intézkedjen. Bár a lánynak nem fűlik foga a dologhoz, mégis nekilát a munkának. Segítő társa egy ideig Jean-Claude, a vámpír, aki a Bűnös vágyak nevű helyet vezette.
Anitát segíti még Philip, aki pedig ember létére a Bűnös vágyakban dolgozik. Felbukkan Edward, a bérgyilkos is, és elszabadul a pokol...
Anitának minden a nyakába szakad. Jean-Claude eltűnik, közben kiderül, hogy csinált valamit a lánnyal, amivel nem csak Anita életét mentette meg, de meg is bélyegezte. Hogy ez mit jelent, nem ecsetelném, akár csak azt, hogy mi lesz végül...

Vélemény:
Hát, így az első kötetben a vámpíroktól kezdve a patkányembereken át minden volt benne. Nyomozás kevésbé, de a könyv még így is olvastatta magát. Egy pillanatra sem tudtam letenni. Azt nem mondtam, hogy nem tettem le... Ez is egy nyaralás alkalmával olvasott darab, és esténként volt csak időm rá, de még így is két napot vett igénybe. Mivel nálam volt (véééééleeeetleeeenüüüüllll...) a második kötet, ezért nem kellett rá várnom, hogy hazaérjek, és úgy kezdhessem el.
De ott még nem tartunk!
A kedvencem Jean-Claude volt, aki így első olvasatra jobban tetszett, mint Edward Cullen. Valahogy reálisabb karakternek tartom (nem azért, mert koporsóban alvó, napon égő típus... hanem a személyisége miatt). Drukkolok neki, hogy továbbra is szerepeljen a regényben. Észre sem vettem, és már a regény végére értem. És bár tényleg nem a nyomozáson volt a hangsúly, mégis a végén egy teljesen logikus magyarázatot kapunk (nincs olyan, hogy hopp, kipattanik a főhős fejéből a megoldás, és láss csodát, úgy is lesz...)
Ehhez a kötethez nem tudok mit hozzáfűzni, csak hogy: Hajrá Jean-Claude!!!

Ha pontban fejezném ki: 5/6

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger