A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Lord Arthur Savile után kíváncsi voltam a Wilde-féle mesékre... Csak annyit tudtam róluk, hogy tanmesék, és mivel nem hittem, hogy fabulákat ír, gyorsan elolvastam őket...
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Négy kis meséről írnék itt. Lássuk őket sorjában...
A Boldog Herceg
Volt régen egy herceg, akinek mindene megvolt, míg élt. Csodálatos kastélyban lakott, és fogalma sem volt, mi rejtőzik a kastélyon túl. Emlékül állítottak neki egy szobrot, amin drágakövek díszelegtek.
Egy szép napon egy kismadár szóba elegyedett a szoborral, aki elpanaszolta a madárnak, hogy mennyi szenvedést lát itt és ott a város különböző szegleteiben. Megkéri a madarat, hogy teljesítse pár kérését, mert jót akar tenni a szenvedőkért, de ő nem tud mozdulni... A madárnak el kellett volna repülnie télire, de a Boldog Herceg marasztalja egy ideig még...
Az önző óriás
Van egy óriás, és van egy kertje, ahol akkor van tavasz, ha kisgyerekek játszanak benne. Azonban az óriás kiüldözi a gyerekeket a kertből, és örök tél köszönt a kertre. Az óriás nem tudja, mit tehetne azért, hogy elmúljon a tél, de már szeretné látni, hogy a kertje ismét virágozzék...
Az önfeláldozó jó barát
Van egy gazdag és egy szegény ember. Az egyik beszél arról, hogy milyen jó barát is ő valójában, és hogy mit csinálnak az igazán jó barátok, míg a másik cselekszik, és mindent megtesz az egyiknek.
Aztán jönnek a még szűkösebb idők, és a szegény ember a gazdag papolóstól kér segítséget, hogy átvészelhesse a telet, azonban a gazdag "jó barát" szíve olyan hideg, mint a hó...
Az ifjú király
Az ifjú király a koronázására készül, és egy este érdekes álmot lát. Nyomorgó embereket, akik mind csak azért dolgoznak, hogy neki jó legyen, és elkészíthessék a palástját, a koronáját a jogarát, és mindent előkészítsenek a koronázásra.
Nem akar hinni a szemének, és az álma rémálommá válik...
Vélemény:
Csak ilyen kis szösszeneteket írok le a történetek cselekményeiből, mert nagyon rövidek (amilyennek egy mesének lenni kell). Mindegyiknek megvan a maga befejezése, amire azt mondanám, hogy "Wild-féle vég". Némelyik sztori ríkató, de egyben mindegyik megegyezik: van tanulsága.
Felnagyítanak és kirajzolnak egy-egy emberi tulajdonságot (önzés, gazdagság, szegénység, a "bort prédikál, vizet iszik" esetét stb...), és ezeket mesés elemek segítségével mutatja be.
Azon már meg sem lepődtem, hogy az érzelmeket milyen fantasztikusan ábrázolja Wilde. És végig az adott viselkedés/ emberi tulajdonság áll a középpontban, amit ki akar hangsúlyozni.
Ahhoz képest, hogy mesék, minden korosztálynak tudnak olyant mondani, ami okító jellegű...
Ha pontban fejezném ki: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése