Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2009. november 5.

Oscar Wilde - Lord Arthur Savile bűne



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Olvastam A canterville-i kísértet című kötetet, és ez után következett ez a szösszenet. Abban reménykedve, hogy ez is valami csattanós, humoros, tanulságos történet lesz, elkezdtem olvasni...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Lord Arthur Savile egy nemes család sarja. Van egy hölgy, aki szíve választottja, és feleségül akarja venni.
Egy társadalmi eseményen (mert ugyebár a gazdagok mindig összejárnak) a vendéglátójuk (aki egy nő) jövendőt mondat egy férfival. Minden vendégről, aki csak kéri, mond valamit. Mikor Lord Arthurra kerül a sor, mindenféle szépeket mond, de a lord tudja, hogy valami nem stimmel, hogy a pasas valamit elhallgat.
Végül sikerül elérnie, hogy kettesben legyenek, és nagy nehezen kihúzza a férfiből, hogy mi volt az, amit el akart hallgatni: a jövőben Arthur Savile el fog követni egy gyilkosságot. A lord ezután az utcákon bolyong, és azon mereng, hogy - bár még nem történt meg, de már furdalja a lelkiismerete - tehetné meg ezt?
Másnap azonban komoly elhatározásra jut: addig nem veheti feleségül a szeretett nőt, míg meg nem történt a gyilkosság. Ezért kiválaszt egy célpontot, egy gyilkossági módszert, és kiderül, hogy az áldozat meg is halt. Nyugodt szívvel indulna, hogy előkészíttesse az esküvőt, mikor kiderül, hogy a nő, akit meg akart ölni, már azelőtt meghalt, hogy az ő kis csomagja célba ért volna (magyarul máshogy halt meg, mint ahogy a lord eltervezte).
Eztán több kísérletet tesz, de valamiért mindegyik csütörtököt mond... Vajon sikerül e elvennie a szeretett nőt, vagy sem?

Vélemény:
Hú, hát én a végére már elkezdtem sajnálni a kis bűnöző zseninket XD Körülbelül olyan volt ez, mint a kísértet, aki meg akarta ijeszteni a háziakat, de sose jött össze... A történet végéről nem akarok elárulni semmit, de szerintem nagyon tanulságos történet volt, és a vége számomra nagyon... csavaros? Talán ez a legjobb szó rá.
Wilde csodásan tudja ábrázolni az embereket kívülről és belülről, és ebben nem is volt hiba itt sem. A történet apró humorát a meghiúsulások adják, amiken néha így elgondolkoztam, hogy lehet valakinek ekkora (bal) szerencséje? Tehát a tanulság még mindig ott van a történetben, mint a kísértethistóriában is. Nem bántam meg az elolvasását, csak sajnáltam, hogy olyan kis rövidke. Egyébként pedig hiába rövidke, kerek, egész, és még egy plusz sor már csak rontott volna rajta, úgyhogy ez már csak egyéni megjegyzés... Kíváncsi lettem volna még több gyilkossági kísérletre XD


Ha pontban fejezném ki: 5/5

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger