Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2010. március 29.

Diamond Blogger díj

2 megjegyzés


Szabályok
1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled!
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik, max 10 ember
3. Értesíted őket az ajándékról:)
4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni:)
5. Bemutatkozol pár mondatban:)


1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled!
Nagyon köszönöm Giginek (már meg sem lepődünk rajta, hogy tőle kapjuk...) http://agnescornel.blogspot.com/

2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik, max 10 ember
Még mindig Gigit tudnám javasolni ide, http://agnescornel.blogspot.com/

4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni
Ez egy érdekes kérdés. Talán azért, mert így mások is kicsit "a fejembe látnak". Az emberek belátnak a felszín alá, megismerhetik a véleményemet dolgokról (mint a blogon látszik a könyvekről). Érdekes történeteket adhatok elő, amik által az emberek a legrejtettebb gondolataimat is felfedezhetik. Mondhatnám azt, hogy ez egy kelléke a megnyílásnak...

5. Bemutatkozol pár mondatban
Még mindig én vagyok FFG. Mindenfélékben megvan a kedvencem. Filmekben és könyvekben abszolút első helyen az olyan olvasmányok, amikben vannak tragikus hátterű főhősök, akik mégis humorosak, képesek élvezni (vagy nem) az életet, néha bejönnek a kissé egoisták is (Végzet ereklyéi - Jace). A kedvenc színészem nem azért a kedvencem, mert olyan hú de jól néz ki, és tinicsajok ezrei rohannak utána még akkor is, ha tehetségtelen. A kedvenc színészem azért a kedvencem, mert nincs olyan filmje, amiben csalódnék, remek színész, és nekem a neve garancia arra, hogy jó lesz a film, amit látok....
Zene terén főleg az olyan bandák jönnek be, mint a Skillet, a Red, de olykor becsúszik egy -két szám a Traiding Yesterday -től is.
Néha szeretem kihozni a gyereket önmagamból. Szeretem a meséket, az animeket (és nem olvasok mangát...). Animekből is inkább azok jönnek be, amiken lehet gurulni.
Mert az élet már csak ilyen... tudni kell rajta nevetni is :)
Folytatás...

Újabb kreatív blogger díj

0 megjegyzés



Szabályok:

1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!

2.) Tedd ki a logót a blogodra!

3.) Írj magadról 7 dolgot!

4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!

5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról



1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
Nagyon köszönöm a díjjat Giginek! http://agnescornel.blogspot.com/
Ismét tőle kaptam... És ennek nagyon örülök!


3.) Írj magadról 7 dolgot!
Már írtam előzőleg hét dolgot. Most kitalálhatnék másik hetet. Hm... Mondjuk, hogy nem csak a filmek érdekelnek, de a sorozatok is. A könyvekben szintén a humor, a horror, és az akciók jöhetnek (meg ha jól össze van rakva, akkor romantika).
A könyvek még mindig előnyt élveznek nálam, és nem szeretem, ha az emberek letörtek. Mottóm egy J. Goldstein idézet (akit érdekel, mi az, majd megkérdi).
Nem tudok mit írni...

4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
Ismét csak Gigit tudnám írni, de hát ezt is tőle kaptam... hajrá Gigi! http://agnescornel.blogspot.com/

Folytatás...

Kreatív Blogger díj

0 megjegyzés



Mit kell tennem:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.

2. A logót ki kell tennem a blogomba.

3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.

4. Írni kell magamról 7 dolgot.

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.

6. Be kell linkelnem õket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.



1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
Köszönöm a díjat Giginek, aki páratlan abban, amit csinál, és abban is, amit nem. Egyszerűen olyan, mintha az ikertesóm lenne...


3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.
Gigi

4. Írni kell magamról 7 dolgot.
Huh, hát ami a blogból is kiderül, hogy szeretem a könyveket, az olvasást. Másodiknak megemlíteném a gépelést... Tudom, ez nem valami eszményi cucc, de engem megnyugtat. Harmadiknak talán a zenehallgatást jelölném meg. Nagyon szeretek mindig, mindenhol zenét hallgatni. Negyedik dolog rólam... nem is tudom. Talán az, hogy néha szeretek kitalálni történeteket. (Szegény Gigi kap is belőlük eleget, mikor egy tucat könyv szereplőit összemosom). Nem szeretem a túlzott komolyságot, és jobban szeretem a humort (könyvben, filmben egyaránt). Nos igen, amit nem szeretek, azok a könyvadaptációk... Nagyon kevés tetszett, de ettől függetlenül szeretek mozizni (főleg, ha elmegy az áram, későn érek be, vagy ketten ülünk a moziban valakivel egy olyan filmen, ami a kutyát nem érdekli.) Azt hiszem ebből ki is merítettem a hét pontot...

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
Nem tudom, kinek adhatnám tovább. Giginek tudnám úgy továbbadni, de neki már van, úgyhogy itt megszakad nálam a láncolat...

Nos, Gigi -t már korábban belinkeltem, és szerintem tudja, hogy nagyon hálás vagyok neki. De azért ide is leírom:
Gigi, te vagy a legnagyobb, és nagyon szépen köszi!!!!
Folytatás...

2010. március 27.

Richelle Mead - Dermesztő ölelés (Vámpírakadémia 2)

10 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Na jó, ennél a könyvnél talán a sors figyelmeztetett, hogy ne olvassam el. Mikor megtudtam, hogy kiadták már, pár nappal később bejártam néhány könyvesboltot, de azt mondták, hogy még nincs, már nincs stb... Aztán pár nappal később ugyanez, meg volt néhány bolt, ami be volt zárva, a másikban leltároztak meg így tovább... Ezt már intő jelnek kellett volna tekintenem, de nem vettem a lapot...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Rose folytatja tanulmányait a Szent Vlagyimir Akadémián. Épp ott találjuk magunkat, hogy az alapvizsgájára készül, amiről a Lissával való szökése miatt lecsúszott.
Dmitrij, a helyes dampyr vinné őt a helyszínre, ahol egy képzett testőr várja őket. Egy igazi legenda a dampyrok között. A rideg valóság azonban az, hogy a férfit megölték, és annak a családnak a többi tagját is, ahol testőrként szolgált. "Ez mindent megváltoztat" - hangzik el a könyvben. Az akadémia diákjait (morát és dampyrt egyaránt) kitelepítenek az akadémiáról egy luxusüdülőbe, ahol a diákoknak módjában áll élvezni a luxust, elmehetnek síelni, szánkózni, és nagyobb biztonságot élveznek, mint az akadémián. Néhány szülő is odaköltözik.
A morákat azonban újabb támadás éri (nem itt a síparadicsomban, hanem privát házikóknál) és a testőröknek és a moráknak gondolkozni kell a következő lépésen.
Ezek mellett ott van Lissa, aki egyfolytában a pasijával lóg, hanyagolva Roset. Rose, hogy elfelejtse Dmitrijt Masonnel jön össze, eljátssza, hogy ők egy pár, de végig az orosz testőrre gondol. Közben új zaklatója akad egy mora személyében (Adrián névre hallgat), aki ajándékokkal árasztja el, gúnyolódik rajta, és olyan, mint aki mindent tud...
Közben megjelenik Rose anyja, akit Rose olyannak lát, mint aki beleköp a levesébe, és mindig megszégyeníti. Az eseményeket csak fölkavarja az, hogy Dmitrijt nem érdekli már Rose, és egy Tása nevű nőnek kezd udvarolni (vicces, mert a nő épp annyival idősebb a fiúnál, mint amennyivel Rose fiatalabb nála). Hogy mi lesz ebből? Olvassa el mindenki maga.

Vélemény:
Először is, ami nem tetszik benne, és ami nálam megért annyit, hogy a pontjaim jelezzék a tartalombeli romlást az nem más, mint főhősnőnk, Rose Hathaway. Miért? Ugyebár ő meséli el a történetet, és akármikor bekerül a képbe egy srác (idős, fiatal, mora, dampyr, striga stb... ez nála mindegy) rögtön azzal kezdi, hogy hű, ő milyen szép, és hogy nem csodálkozik azon, hogy mindenkinek megakad rajta a szeme... Mikor már vagy ötvenedszer olvastam, ahogy magában fényezi magát már azon tűnődtem, hogy vajon miért éppen Rose tökéletes szépsége áll a középpontban.
A másik ami nem tetszett, a végén van. Rose és a hihetetlen jó tanuló szerep... Nekem ez valahogy nem fér össze egy olyan személynél, akiről azt olvassuk, hogy ilyen kötekedő, meg olyan beszólogató stb... És még a tanára is azt mondja, hogy neveletlen, szemtelen, kiküldi óráról... A végén meg beszól, hogy tudtam, hogy te leszel a legjobb tanítvány... Na bocs...
Mead elkezdett abba az irányba menni, hogy a könyv nem szólt másról, mint hogy ki kivel kavar, Rose kivel jön össze, a másikat hogy vakarja le, a harmadik pasit meg hogy kerülje el úgy, hogy jó legyen. Közben féltékeny Lissára, hogy az meg mellőzi stb... Kezd inkább a romantikus felé menni, és ez volt itt túlnyomó részben. Közben némi izgalom és akció reményét kecsegteti az, hogy jönnek a strigák, és halljuk, hogy nah, ezeket irtották ki, nah, azokat is eltették az ibolyák alá stb...
És ehhez kapcsolódik az, ami a végére mégis csak megtetszett: a szerelmi szál és az akciójelenetek összefonódása. Rosenak döntenie kellene, hogy kit választ: szív, vagy józan ész. Az elején nem éreztem úgy, hogy nagyon vonakodna attól, hogy olyan sráccal legyen, akit nem szeret, de ahogy a történet vége felé haladtam, máris megláttam, hogy mennyire törtet a csaj (ha lehet így mondani). Az utolsó pár fejezet ragadott meg nagyon (onnantól, hogy Rose segítségért rohan Christianhoz). Onnantól úgy voltam vele, hogy hú, tök jó a könyv, bár ilyen lett volna végig. Az örlődést két (ha úgy vesszük három) fiú között korántsem jeleníti meg Mead olyan jól, mint Meyer, mert itt végig látjuk, ki a nyerő, de attól még tetszett, mert (mint rájöttem a könyv végére) pont az volt a lényeg, hogy Rose rájön e az igazságra... (Mivel nem bírtam, elolvastam a könyv közepén járva az utolsó két oldalt, és tudtam, hogy valahogy eljutnak hozzá).
Ami még nagyon tetszett az az utolsó Dmitrij-Rose jelenet, az utolsó Rose- és az anyja jelenet, illetve a Rose-Lissa-Adrian-Dmitrij jelenet, meg az ezt követő Rose-Dmitrij jelenet.
Rose-és anyuka kapcsolata viszont szintén tetszett. Ezt valahogy el tudtam képzelni, és pont jól illeszkedtek egymáshoz az ottani párbeszédek, és a jelenetek (elejétől végéig elhittem, mert reálisak voltak).
Összességében Rose karaktere nem tetszett (még annak ellenére sem, hogy volt pár szép jelenete, mert ez a jellemfejlődés nála szerintem az első kötethez képest negatívabb lett... ott jobban bírtam, itt viszont cicababás-gyerekes volt; a végén az érettebb karakterét viszont jól összehozta Mead), de a történet, a történetvezetés tetszett. Dmitrijt kicsit puhánynak találtam, pedig az elsőben őt is bírtam, itt viszont nem ragadott meg. Adrian viszont XD ott volt a szeren. Ő viszont kimondottan olyan irritáló karakter volt, akit bírtam XD Amolyan szórakoztató karakter volt számomra.
Aki az első részt olvasta, annak ne vegyem el a kedvét, szerintem ezektől függetlenül olvasható darab, meg egész jó...

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2010. március 24.

Laurell K. Hamilton - Gyilkos tánc (Anita Blake 6)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Egy kis szünetet tartottam a sorozatban, és most íme a hatodik kötet. Na jó, épp egy járatra várakoztam, és volt még egy órám, úgyhogy elkezdtem olvasni. És mint tudjuk ez olyan könyv, amit ha egyszer elkezdesz olvasni, csak a kényszer szoríthat rá, hogy letedd...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Anita éli szép békés életét. Richarddal a vérfarkassal jár, és ugyanakkor a Város vámpírurával is randizgat. Azonban baj van. Felbukkan ugyanis Edward, aki közli Anitával a tényt: Anita fejére valaki vérdíjat tűzött ki, és a legprofibb bérgyilkosok iramodtak a nyomába. Edward éppen ezért megígéri Anitának, hogy megvédi.
Azonban a lánynak más gondja is akadt, mint például egy Sabin nevű rothadó vámpír, aki a kórja ellen Anitától reméli a gyógymódot. Közben dúl a harc a farkasok között (Marcus vs. Richard), hogy ki maradjon hatalmon.
Richard és Jean-Claude kitalálnak valamit, amivel esetleg harc nélkül is sikerülhet meggyőzni Marcust, hogy mondjon le. Anita belemegy, de ugyanakkor a triós között elfajulnak a dolgok (éljen Richard féltékenykedése...)
És olyan események sora veszi kezdetét, ami elkezdi a végkifejlet felé sodorni az eseményeket, ahol aztán kiderül minden...

Vélemény:
Hát igen, ez a kötet kicsit lehangolt. Mivel? Azzal, hogy a végén már azt kérdeztem: Anita nem unja még annyira Richard nyávogását, hogy kilője a csatasorból? A lány többször is megjegyzi neki, hogy minek akadékoskodik, rinyál stb... mégsem képes kinyírni, hogy végre ne a féltékenykedését, meg a hisztijeit, meg a kirohanásait lássuk...
Jean-Claude még mindig arc, de a "triumvirátus"- os dolog nekem imitt-amott nem tetszett. Ráadásul a végénél Richard fellépése, mikor megtudta, hogy mit csinált Anita... Ugyan kérem... Hisz a srácnak tudnia kellett, hogy ez lesz. Ha vele tette volna meg a dolgot, a másik nem rohant volna ki ennyire. De Richard lecsapott egy nagy hisztit, aztán még egyet, majd még egyet... és a könyv végére már a falat kapartam, hogy "ezt még nem írják ki?"
Edward karaktere ezúttal megdöbbentett. Annyit beszélt, mint az első öt kötetben együttvéve sem. És azért valamit róla is megtudhatunk... Némileg többet, mint eddig, de nem sokkal.
Összességben nézve nálam még mindig a harmadik viszi a pálmát és várom, hogy ezt melyik kötet dönti majd meg, de azért ezt is eléggé élveztem, és tetszett. (Jobban, mint mondjuk a kettes, vagy a négyes).

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

Meg Cabot - Misztikus szerelem (Avalon high 1)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az előző oldalon kaptam egy ajánlást, hogy Meg Cabot ezen könyve nem is rossz, olvassam el, próbáljam ki. Mivel minden ajánlást szívesen fogadok, ezt a kritikát Fany -nak köszönhetitek, aki figyelmembe ajánlotta a művet.

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Ellie Harrison szülei professzorok, és "tanulmányi szabadságra" küldik őket (magyarul: szabadságon vannak, és anyagokat kell gyűjteniük az új könyveikhez...). Éppen ezért új helyre költöznek, és Ellie új diákként kell, hogy beilleszkedjen az Avalon gimibe.
Mivel szeret futni, az atlétikásokkal jön ki a legjobban, és szert tesz néhány barátra. Mikor véletlenül összefut az iskolában a fiúval, akit nyáron látott a parknál, igyekszik mindent megtudni róla. Például azt, hogy A. William Wagnernek hívják. Ellie beleszeret Willbe, akinek azonban már van barátnője: Jennifer, a pompomcsapatból. Ők ketten az álompár, akik elválaszthatatlanok, népszerűek, és Ellie számára Will elérhetetlennek tűnik... Vagy mégsem? A fiú ugyanis valahogy mindig Elliék házában köt ki, és egyre többet beszélgetnek ők ketten...
Azonban jönnek a sötétség erői. Willnek mindenkiben csalódnia kell, rájön a múltja nagy igazságaira, és Ellie kideríti az igazat, amit az egyik tanáruk megerősít, a lány mégis képtelen elhinni, hogy Willnek meg kell halnia, mert a történelem megismétli önmagát...

Vélemény:
Kezdjük ott, hogy miért pontozom le ennyire a könyvet:
1, Ellie jellemfejlődő karaktere: a csaj tök okos, tényleg olyan dolgokról mesél, hogy tök ez jön át az olvasónak róla. Ráadásul ő rakja össze egyedül a történetet, kideríti az igazságot, aztán mikor a tanár megerősíti a gyanúját egyfolytában azon nyávog, hogy ő ezt nem hiszi el... Pedig minden tény arra utal, hogy amit kiderített, az úgy van, mégis nekiállja mondani, hogy ő realista, hogy ez nem igaz stb...
Oké, lehet, hogy egy ilyen bizarr történetet én sem hinnék el, de ha már egyszer kiderítettem, hogy jé, ez tényleg igaz, akkor nem kérdőjelezem meg a saját munkám eredményét, nem? Ez olyan, mintha rájönnénk, hogy 1+1=2 aztán elbizonytalanodnánk, hogy mi van, ha mégsem kettő, hanem egy, vagy három, holott tudjuk, hogy az eredmény a kettő...
A másik, ami nem tetszett, az a vége. Szerintem a főgonoszunk (már ha lehet így nevezni) túl könnyen föladta a harcot, pedig addig vagánykodott meg minden... Engem az Evermore -beli gonoszlegyőzésre emlékeztetett: a rossz csak úgy föladja, holott egész végig azt magyarázták a könyv végéig, hogy nem lehet tök egyszerűen eltüntetni a gonoszt, és a végén a nagy csata helyett egy "szevasztok, nyertetek" van csak...
Valamiért erről a regényről eszembe jutott Troy Bolton a High School Musicalből. Willt tök olyannak találtam, mint őt. Nekem Will kicsit túl jófiú XD Egy könyvbe ilyenek is kellenek...
Nah, de most jöjjön az, ami viszont igenis tetszett: az, hogy az egészet az Avalon (helyre célzok) és az Arthur király legenda köré fonta az írónő. A 6. feji után már tudtam, hogy ki kicsoda (még az is kitaláltam, hogy Ellie nem Shalott XD) Aztán még a leírások, ahogy bemutatja a környezetet, a tájat, ahol játszódik. Igaz, hogy a történet kitalálható a 6. fejezet után (vagyis én az után már teljesen rájöttem az egészre), meg tök klisés, de attól még eredeti, és szerintem nem rossz. Néhány helyen kicsit erőltetett, de ezt leszámítva olvasható, élvezhető.
Engem visszavitt a Jacqueline Wilson -korszakomba. Oké, Wilson nem bontja ki ennyire a könyveinek a helyszíneit, meg tele van képi illusztrációval, meg fiataloknak szólóak a könyvei, de engem valahogy mégis odáig vitt vissza. Akkoriban úgy 8-10 éves voltam. Meg Cabot könyvét pár évvel idősebbeknek el tudom képzelni a kezében. Kislányként tényleg szerettem Wilson könyveit, és szerintem Meg Cabotot is szerettem volna a könyvében található meseszerű érzésért, amit keltett bennem....

Ha pontban fejezném ki: 5/3
Folytatás...

2010. március 1.

Charlotte Bronte - Jane Eyre

2 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Nincs különösebben nagy története, hogy találkoztam ezzel a könyvvel. Ez egy örökölt kötet volt, és mikor átalakítás miatt bedobozoltuk a könyveket, ez a tetejére került. Egyik délután nézegettem a dobozokat, és megtaláltam az egyik szülőm holmiai között. Kivettem, és elvonultam vele a tetőre. Sötétedésig nem láttak a szüleim...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Jane Eyre egy árva lány, akit a nevelői nem szeretnek, így bedugják egy intézetbe. Itt nevelkedik tovább. Lesz egy barátnője is, de ő amolyan kicsapongó lélek, aki nevelésre szorul.
Később járvány tör ki az intézetben, és legjobb barátnője belehal. Ezután egyedül marad, és az iskolában tölti az éveit. Tanárnő lesz, és elkezdődik a karrierje. El akar kerülni a loowodi árvaházból, de nem tudja, hogyan, mígnem a kezébe nem fog egy újsághirdetést, melyben nevelőnőt keresnek egy kis, francia lány mellé.
Így vetődik Jane Thornfielhallba, ahol megismerkedik a ház urával Edward Fairfax Rochesterrel, a lányával, és a személyzet többi tagjával. A kis Adélt tanitgatja, nevelgeti, és közben megannyi furcsa esemény történik vele.
Megismeri Rochester úr történetét, titokzatos hangokat vél hallani, rejtélyes gyilkossági kísérletek esnek meg a házban, partik és társasági események színtere lesz a ház, és Jane elér arra a pontra, mikor beleszeret Rochesterbe. Azonban kénytelen elhagyni Thornfielhallt... Hogy miért, azt nem árulnám el, és a regény végét sem.

Vélemény:
Kedvencem. Ha valaki megkérdi, hogy mi az a könyv, ami nem fantasy, és ajánlani tudnám, akkor az ez a kötet. Érdekes történetvezetés, remek időkezelés, gyönyörű stílus, és minden egyben van, ami egy remek, logikus regényhez kell.
Meg kell mondanom, jobban lehengerelt, mint Emily Bronte Üvöltő szelek című alkotása. Akárhányszor olvasom ezt a történetet, nem tudom megunni. Ahogy elolvastam utána a Jane Eyre esetet, még inkább átértékeltem ezt a kötetet.
Bár romantikus alkotás, mégsem olyan, ami csöpögős love-sztori. Végig kanyargós, megdöbbentő a történet, hűen adja vissza a kort, a szokásokat, a viszonyokat. A karakterek végig hűek önmagukhoz, kidolgozottak... Csak dicsérni tudom... Ennyi XD

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger