A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Egy kis szünetet tartottam a sorozatban, és most íme a hatodik kötet. Na jó, épp egy járatra várakoztam, és volt még egy órám, úgyhogy elkezdtem olvasni. És mint tudjuk ez olyan könyv, amit ha egyszer elkezdesz olvasni, csak a kényszer szoríthat rá, hogy letedd...
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Anita éli szép békés életét. Richarddal a vérfarkassal jár, és ugyanakkor a Város vámpírurával is randizgat. Azonban baj van. Felbukkan ugyanis Edward, aki közli Anitával a tényt: Anita fejére valaki vérdíjat tűzött ki, és a legprofibb bérgyilkosok iramodtak a nyomába. Edward éppen ezért megígéri Anitának, hogy megvédi.
Azonban a lánynak más gondja is akadt, mint például egy Sabin nevű rothadó vámpír, aki a kórja ellen Anitától reméli a gyógymódot. Közben dúl a harc a farkasok között (Marcus vs. Richard), hogy ki maradjon hatalmon.
Richard és Jean-Claude kitalálnak valamit, amivel esetleg harc nélkül is sikerülhet meggyőzni Marcust, hogy mondjon le. Anita belemegy, de ugyanakkor a triós között elfajulnak a dolgok (éljen Richard féltékenykedése...)
És olyan események sora veszi kezdetét, ami elkezdi a végkifejlet felé sodorni az eseményeket, ahol aztán kiderül minden...
Vélemény:
Hát igen, ez a kötet kicsit lehangolt. Mivel? Azzal, hogy a végén már azt kérdeztem: Anita nem unja még annyira Richard nyávogását, hogy kilője a csatasorból? A lány többször is megjegyzi neki, hogy minek akadékoskodik, rinyál stb... mégsem képes kinyírni, hogy végre ne a féltékenykedését, meg a hisztijeit, meg a kirohanásait lássuk...
Jean-Claude még mindig arc, de a "triumvirátus"- os dolog nekem imitt-amott nem tetszett. Ráadásul a végénél Richard fellépése, mikor megtudta, hogy mit csinált Anita... Ugyan kérem... Hisz a srácnak tudnia kellett, hogy ez lesz. Ha vele tette volna meg a dolgot, a másik nem rohant volna ki ennyire. De Richard lecsapott egy nagy hisztit, aztán még egyet, majd még egyet... és a könyv végére már a falat kapartam, hogy "ezt még nem írják ki?"
Edward karaktere ezúttal megdöbbentett. Annyit beszélt, mint az első öt kötetben együttvéve sem. És azért valamit róla is megtudhatunk... Némileg többet, mint eddig, de nem sokkal.
Összességben nézve nálam még mindig a harmadik viszi a pálmát és várom, hogy ezt melyik kötet dönti majd meg, de azért ezt is eléggé élveztem, és tetszett. (Jobban, mint mondjuk a kettes, vagy a négyes).
Ha pontban fejezném ki: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése