2010. július 4.

Filmadaptációk vs. könyvek

Most egy kis elmélkedés következik... Miért? Mert én felrántottam az agyamat...
Mostanában felfedezhető, hogy egyre több könyves blogger jelenik meg a könyves világban, és az ifjúsági regényeknek hála (lásd.: Twilight, amit olyan téren a Harry Potter utódjának tekintek, hogy ismét visszahozta az olvasási kedvet a fiatalok köreibe) növekszik a "könyvet a kézbe vevő fiatalok" száma.
Nálam már csak az tudja betenni a kaput, mikor felfuttatják az általam addig kedvelt könyveket, aztán filmet csinálnak belőle, végül még a hátizsákokról is a filmbeli megtestesítők (értsd: színészek) néznek vissza rám az utcán... Ilyenkor elgondolkozom, hogy megéri e olyan könyvet olvasni, ami Bestseller, meg filmadaptáció, meg ilyenek.
Pár nappal ezelőtt a kezembe fogtam az Őrség sorozat első kötetét, mert sokan ajánlották. Abból is készült film, mégis ezzel akkor szembesültem csupán, mikor a könyv borítóját idehaza megnéztem, és rá volt írva. Azonnal mentem, és google... És valóban készült belőle film, de nem hallottam róla. Fogalmam sincs, kik játsszák a főszerepeket, nem mondanám, hogy köreimben túlontúl népszerű lett volna. És ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, valahogy nyugodt voltam, mert nem aggódtam az miatt, hogy ennek a könyvnek az élményét a filmmel, és az azt követő hisztiző tömegekkel elrontják. Anton nem fog rám visszanézni füzettartókról, iskolatáskákról, és szerintem sehonnan... Pedig a könyv azon részéig, amíg elértem benne, állatira tetszett (de majd később a kritikában olvasható lesz, hogy mi az összbenyomás... mert még mondhatni a kötet elején járok, és addig még jöhet egy olyan hullám, hogy hú, hát ez bűn rossz...).
Sajnos a Twilight -nál mikor végignéztem az első filmet, csak a fejemet fogtam. Aki nem olvasta a könyvet az azért húzhatta le, mert nem értett belőle túl sokat. Aki olvasta a könyvet, az azért húzhatta le, mert milyen már? Csak képek halmaza, semmi több (nekem legalábbis, és azoknak, akik jobban figyeltek a filmre, mint a helyesnek titulált főhős srácra). Most lehet rám fújni, de az első filmet elszúrták... És én mégsem ezt sajnáltam, hanem a körülötte kialakult mizériát. A második résznél a moziban a felét a sikítozó lányoktól nem hallottam. Ezek után szégyeltem magam, és azon tűnődtem, hogy mennyire sznob vagyok, mivel olvastam a sorozat minden darabját. (Bár akkor még hazánkban senki sem tudta, hogy ez mi, nem alakult ki akkor még hú, de nagy tömeg, aki ismerte volna.) A Harry Potternél éltem át hasonló szindrómát. Valahogy elvette a könyv ízét a körülötte kialakult, túlzott rajongás. Ennek eredményét láttam akkor, mikor megjelent a hetedik, lezáró kötet. Az írónő is megváltozott, akárcsak a Twilight esetében Meyernél, ahol pedig a negyedik kötetet nem értettem... Több ponton vitába szálltam vele, és lezárás szempontjából sem tartottam jónak.
És itt térek át a sorozatokra. Neil Gaiman a Sosehol című kötetét a Sosehol tv-sorozat közben/alatt/mellett írta. Ő olyan író, aki nem ír folytatásokat, pedig az általam eddig olvasott regényeinél feltettem a kérdést, hogy miért nincs ennek még egy kötete? A Sosehol sorozat kis hazánkba nem jutott el (nem játsszák magyar csatornák, nem hallani tömegeket, akik követelnék, hogy megnézhessék stb...) A Csillagpor igaz látható volt a tévében, de az után sem hömpölyögtek tömegek követelve a második részt.
Amin a legjobban meglepődtem az az volt, hogy bejelentették, csinálnak Anita Blake sorozatot X kötetből. Aztán az írónő visszamondta, és ahogy érvelt, azzal belopta magát a szívembe. (Akit ez érdekel, az bővebben tájékozódhat róla a Mapetite oldalán, úgyhogy erre nem térnék ki részletesebben.) Hamilton ezzel a húzásával kalapemelést kapott tőlem, és becsülöm a bátorságát, hogy megtette ezt a lépést. Miért? Mert ebből látszik, hogy ő nem arra megy rá, hogy a soknál is több pénze legyen, hanem arra, hogy a karakterei ott legyenek, ahol szeretné: a fantázia birodalmában. Így mindenkinek megmaradhatnak a karakterek olyannak, amilyennek adott ember elképzelte. Egyébként az AB könyvek is hozhattak neki annyit a konyhára, hogy csak na... Ha sorozat lett volna belőle, vagy rendes film, akkor lehet, hogy Anita képe virítana mindenütt, mivel szerintem az Anita Blake korábban lett népszerű, mint a már említett ifjúsági kötetek, és az írónő a mai napig eladja a folytatásokat, és mindenki izgatottan várja Anita új kalandjait...
Ami tény, hogy az emberek azt hiszik, ha megnézik a filmet, ismerik a könyvet, és anélkül, hogy elolvasnák a regényeket ráfogják valamire, hogy jó, vagy rossz. Régen szerettem a Marley és Mi című John Grogan alkotást (oké, még mindig szeretem, ebből nem adtam alább), és elmentem moziba, és megnéztem a belőle készült Marley meg én című filmet. Igaz, nagyon lesarkította a könyvet, a nagyon lényeges részleteket azért belevágták, a végén a nagy poén lemaradt, de a moziban, mikor beültem rajtam kívül voltak 4 -en... Nem lett belőle nagy kasszasikerű film, pedig könyvből készült, és a könyv verziója tele volt humorral, átélhető részekkel, és ráadásul valós történetet mesélt el, valós emberek problémáit és örömteli perceit bemutatva, és olyan színészek játszották, akik nem nevezhetőek népszerűtlennek (én például nagyon bírom Owen Wilson filmjeit).
Összefoglalva: attól, mert valamit megfilmesítenek, nem biztos, hogy jó/rossz. A filmek sosem fogják elérni ugyanazt a hatást, amit egy könyv képes elérni (gondolok itt a jó könyvekre). És mivel nyújtanak többet a könyvek? Hogy a szereplők úgy néznek ki, ahogy mi elképzeljük, és az író csak ad hozzá pár momentumot, hogy ő körülbelül mire gondol, mik a különösebb ismertetőjegyei (hajszín, arcberendezés, testalkat stb...) A film mindezt képes lerombolni.
Egyszer régen valaki bölcsen azt mondta nekem: előbb olvasd el a könyvet, majd aztán nézd meg a filmet, különben a szereplőid nem olyan alakot fognak ölteni, amilyennek te el akarod képzelni, hanem olyant, amilyent a vásznon láttál... Az illetőnek igaza volt, mert azóta, ha újraolvasom a Twilight -ot, vagy a Harry Pottert, képtelen vagyok emlékezni rá, hogy én milyennek képzeltem el a szereplőket a filmmel való találkozásom előtt... Mondanom se kell, ez rombolja az élményt, mert nincs meg a varázsa annyira, mint régen. Ettől persze még el fogok menni moziba és megnézem a könyvből készült filmeket, mert nem vagyok ellenük. Jónak tartom összehasonlítani a könyvből készült filmeket a könyvbeli tartalommal, hogy mit hagytak ki, mit raktak bele, hogy alakították át stb... De attól még figyeljünk oda, hogy a könyveket a filmek sosem fogják felülmúlni/helyettesíteni...
Most megint azt mondhatja bárki, hogy sablon szöveg, de saját tapasztalatból tudom, hogy igaz. És mivel mostanában egyre több könyvet filmesítenek meg, a könyvet nem kedvelők úgy vélik, ezzel helyettesíthetik az olvasást. Tévednek, és nem értik meg, hogy miért írom ezt.
Vegyünk egy mostani példát: Percy Jackson és az olimposziak 1, ami Villámtolvaj néven futott a moziban. Akadt egy nagyon vicces mellékszál a könyvben, ami a filmben csak egy darabig jelent meg, és a legpoénosabb részt kihagyták a filmből. Pedig az lett volna a lényege, a csattanó (azok számára, akik olvasták: én a levágott fej sorsára gondolok itt, ami a filmben nem úgy volt, ahogy a könyvben... a könyvben Percy szarkasztikusan humorossá tette a fej sorsát).
Egy másik példa: Edward vs. Bella a Twilight -ban, mikor Edward figyelmezteti Bellát, hogy reggelizni kéne (apró, csipkelődő humor, de a filmből nagyon hiányoltam, mert kellemesebb epizódocska lehetett volna a vásznon, és szerintem segített volna elfogadni a tényt, hogy Bella és Ed szerelmesek stb...
Folytathatnám a sort, de felesleges lenne... Aki nem olvasta a könyveket, azok kimaradtak ezekből az apró rezdülésekből, mert ezek nem jelentek meg a vásznon...
Oké, hogy egy filmbe nem lehet mindent belesűríteni, ami egy könyvben benne van. De akkor legalább olyan dolgokat raknának bele, ami a könyvben is benne volt... Nem kéne túl sokat alakítani rajtuk, mert logikátlan képhalmazokká lesznek, és így a néző tényleg azt hiszi, hogy "ha csak ilyen pocsék filmet tudtak csinálni belőle, akkor milyen lehet a könyv?" Naná, hogy nem lesz kedve elolvasni ezek után... Nekem se lenne, de én vagyok annyira kíváncsi, hogy meglessem az előzményeket.
Ezek után lehetek én a rossz, de senki ne próbálja nekem megmagyarázni, hogy lehúzó kritikát ír egy könyvről csak azért, mert látta a film verziót. És senki se mondja nekem azt, hogy a könyvekből készült film hú, de jó. Tudom, hogy nem adják vissza a könyvet, de attól még meg lehet csinálni olyanra, hogy ne a fejemet fogjam a film nézése közben, hanem a végén azt mondjam: hm... jó kis film volt, noha csak hasonlított a könyvre... Ilyen volt nekem a Csillagpor könyv után a Csillagpor film, vagy a Jane Eyre, vagy az Üvöltő szelek filmadaptációs verziója. Vagy régi klasszikus A két Lotti milliónyi feldolgozása, vagy a Harry Potter 1-4 filmverziója. Ezek tetszettek, mert rendesen felépítették őket és a nagy lényeg benne volt *itt a dicséret folytatásának helye, de mára hagyja már a csudába, mert lefáradt ennyi szidás után*. Például a New Moon mozi jobban hasonlított a könyvre, mint az Alkonyat film. A Gyűrűk Ura is nagy sikert aratott, és mivel annál nem olvastam a könyveket, de láttam a filmeket, nem találtam értelmét elolvasni a könyveket. Nem tudtam volna beleélni magam a sztoriba, akárcsak az Eragon esetében sem. Lehet, hogy két jó sorozattól szabadítottam meg magam... Sőt, háromtól, mert láttam az Aranyiránytű filmet is, amire Holdi azt mondta, hogy a könyv jobb, másabb, de valahogy már az sem győzne meg, hogy elolvassam a könyvet.
Aztán ki tudja... Lehet, hogy egyszer ráveszem magam, hogy az említett köteteknek is nekivágjak, de nem adok neki sok esélyt...
Úgyhogy buzdítsatok mindenkit arra, hogy inkább olvasson, és ne csak a filmekkel varázsoltassák el magukat, hanem fedezzenek fel más világokat segítség nélkül úgy, hogy csak az író kalauzolja őket...

Oszd meg a bejegyzést! :

17 megjegyzés:

Nancy írta...

Húha, látom tényleg nagyon felrántották az agyad. :) Egyébként teljes mértékben egyet értek azokkal a dolgokkal , amiket írtál. A film egyszerűen nem adja vissza azt az élményt, amit a könyv nyújt. Persze, ezzel én sem azt akarom mondani, hogy képtelenség egy könyvből jó filmet csinálni. Lehetséges. Említetted A Gyűrűk Urát. Én a film előtt olvastam a könyveket,(azóta többször is). A film is nagy kedvencem, bár tény, hogy nagyok sok dolgot kihagytak belőle(az első könyvnek legalább az 1/3-át), de még így is élvezhető és érthető. Nem úgy, mint az Alkonyat első része. Ott elkövették azt a bakit, hogy arra alapoztak, hogy aki megnézi, az már tuti olvasta a könyvet. Nem egy emberrel beszéltem, aki úgy nézte meg, hogy nem olvasta a könyvet, és sok részt nem értett belőle, mert a jelenet a könyvbeli dolgokra épült, az előzménye csak ott szerepelt, a vásznon nem, és ezáltal érthetetlenné vált.
Éppen ezért félek a különböző adaptációktól. A minap jelentette be Richelle Mead, hogy eladta a Vámpírakadémia jogait. (persze, nem lesz belőle hipp-hopp film, de akkor is). Nagy kedvencem a sorozat, tartok tőle, hogy milyen lesz a vásznon. Ide sorolhatnám még Meyer A burok című könyvét. Másik nagy kedvencem, és nagyon könnyen unalmassá válhat a film, ha rosszul fognak hozzá, hiszem a lényeg a belső vívódáson van a történetben. A Shiver esetében ugyanez. Samnek és Gracnek a vívódása saját magukkal és egymással egyaránt, nem egy könnyű filmes anyag.
Az viszont érdekes, amit a szereplők elképzeléséről írtál. Nekem ezzel nem volt még gondom. Hiába láttam esetleg a film verziót egy könyvből, nekem utána akkor is a saját magam által elképzelt figurák voltak a szemem előtt. :)

FFG írta...

Nos, a karakteresnél a Twilight- ot, meg a HP -t emeltem ki, mert ezek ugye sorozatok, és minden részüket láttam... Ezeknél jellemző inkább. De például ahogy most olvastam a Percy Jackson kettőt, egyáltalán nem az első könyvhöz kapcsolódó filmszereplők jelentek meg előttem, hanem azok, akiket én képzeltem el... Valamiért ez a karakterek azokká válnak, akik a vásznon játszották inkább azokra a könyvekre jellemző, amelynek a színészeit sokat látom...
Shiverből is lesz film? Egyszer láttam egy Shiver című filmet, amit érdekesnek találtam, de ez már régen volt, és nem a vérfarkasokról szólt... bár volt benne farkasos vonulat :)
Az érzelmek nekem az Alkonyat filmnél totál nem jöttek át... ha nem olvastam volna a könyvet, szerintem én sem értek belőle túl sokat...

Nancy írta...

A Twiligthnál is a saját elképzelt Edward jelenik meg, nem Rob feje. Szegényt nagyon nem bírom. :S
(Azt hiszem most mindjárt nekem esnek a Pattinson rajongók) :) A filmben és a könyvben is jobban bírom Jacobot. Hát istenem, ez van. Ízlések és pofonok :)
Igen elvileg a Shiverből is lesz film, de azt nem tudni, hogy mikor. Még a szereplőválogatás sem kezdődött el, bár a forgatókönyv már készen van.
Nekem az nem tetszett, hogy egy kicsit ilyen ködös, zöldes, kékes színvilágot kapott az Alkonyat első része. A misztikumot akarták így érzékeltetni gondolom, de annyira felesleges volt. Hiányoztak belőle az élénk színek. A második anélkül is jó volt.

zakkant írta...

Én szeretem a könyvek megfilmesített változatát is, de először mindig a könyvet olvasom el. És csak utána nézem meg a filmet. Másként jön le úgy az egész ha előtte még nem olvastam, és később veszem kezembe a könyvet. Például a Gyűrűk urát nem tudtam végigolvasni egyszer sem, pedig a filmet szerettem, és mindegyiket többször is megnéztem, de valahogy Tolkien nyelvezete, és történetei nem jöttek át könyvben. Ahogy így belegondolok nincs egy olyan film sem ami jobb volt látványban mint az én olvasataim alapján a képzeletem szerinti képben (HP, Twilight, Északi fény stb..) csak ad egyfajta pluszt, amit jó néha megnézni de nem több annál. Olvasni jobb és kész :)

FFG írta...

Nancy: a környezetemben bárkit megkérdek, ők rávágják, hogy a Twilight jobb volt, mint a New Moon, pedig nekem is a New Moon jobban tetszett... Én a könyvben Jasper fan voltam, mert állatira tetszik a képessége (elfogadnám), és a filmben az Alice -t alakító színésznő, meg Kellan Lutz mellett a Jaspert alakító Jackson Rathbonet találtam olyannak, aki hitelesen játszott (ahogy játszott az arcával, ahogy még az első filmben is látszott rajta a szorongás, hogy nem akar bántani senkit, és ezért mindent megtesz... stb...) Bezzeg Pattinson még akkor is fájdalmas képet vágott, mikor Edward a könyvben örült.

Zakkant: A képzeletnek jobb a kép és a hangminősége XD ezt alá kell írni XD Legyen bármilyen bűnrossz a könyv, ez akkor is így marad. És igen, filmeket, amik könyvből készültek olyan téren is jó megnézni, hogy egyes nehezen érthető részeket (már ha könyvhű a film) könnyebb elképzelni, hogy is képzelhette el az író a leírtakat (Például nekem ilyen volt a HP 1-ben a Kétarcú ember című fejezet... Valahogy nehezen ment akkor még annak elképzelése, hogy lehet egy embernek két arca XD)
Az utolsó mondatoddal meg maximálisan egyetértek XD

Nima írta...

teljesen egyetértek minden szavaddal, és minden leírtatok már, amit írtam volna, egyet tennék hozz.
mivel az őrséggel indít a bejegyzés, hogy könyv vs film, erre bátran tudom azt mondani, hogy elolvashatod a könyvet, megnézheted a filmet, akár egyszerre is, mert egy darab hasonlóságot nem fogsz felfedezni a két alkotás között. csináltak egy filmet, aminek a nappali őrség címet adták, és a szereplőket úgy hívják, mint a könyvben, de itt véget is ér a hasonlóság. szó szerint nem a könyvet csinálták meg.
én előbb láttam a filmet, mint olvastam volna a könyvet, és azt kell mondjam, ebben az esetben ez volt a jó sorrend. egyedül Anton volt, akit ugyanúgy látok azóta is, de ez nem zavar, mert remekül eltalálták hozzá a színészt.
ha fordítva lett volna (előbb a könyv), akkor hatalmasat csalódtam volna, mert önkéntelenül is a könyvet kerestem volna a filmben, de ezt ugye sose találtam volna meg.

FFG írta...

Azt hiszem akkor, hogy az Őrséges olyan lesz számomra, mint a Csillagpor. Ott a könyv volt valamilyen, és a filmben csak a nevek egyeznek meg, meg talán az alapszál, hogy van egy ifjú, aki elmegy a csillagért, és kész... Teljesen átvariálták a filmet, de nekem mind a kettő tetszett, és a filmben kb. 5 perc után már nem kerestem a könyvet (és hozzá kell tenni, itt is a könyvet olvastam előbb, majd aztán követte a film). Akkor mégis miért tetszett a film? Mert nem volt logikátlan képhalmaz, mert volt felépítése, saját története stb... Mégis benne volt a gaimani világ, holott nem mondanám, hogy szorosan a könyvre épült volna...

ohentibi írta...

Biza, Nima jól szólt az Őrség könyvvel kapcsolatban!:)
De, ejnye! A Gyűrűk Ura film nagyon jó(kedvenc), de a könyv csillagmilliószor jobb. Ahogy zakkant mondta, lehet, hogy nem mindnekinek jön be a nyelvezet, ugyanis oda kell figyelni. Viszont ha elkezded, fejjel előre repülsz a világba és úgy olvasod, mintha szükséged lenne a szavakra, mint az oxigénre (én személyszerint...). Kétszer - háromszor olvastam már újra mind a három könyvet, és most valamikor tervezem újra. Egyszerűen zseniális! Az a könyv, aminek olvasása után úgy érzem, hogy kész, meghalhatok :) Nekem Tolkien az írók Írója :X

ohentibi írta...

Jaj, lemaradt a Harry Potter, Tolkien kibuktatott :))
Szóval, szerintem a HP filmek jók lettek. Az effektek nagyon jók, a helyszín csodálatos, a színészekkel sincs problémám. Mire láttam az elsőt mondjuk már a 4. könyvnél jártam, de ennek ellenére nem különböztek túlságosan az én elképzelésemtől. D. Radcliffe szerintem nagyon passzol oda, E. Wattson is, és Rupert Grint is. Meg úgy mindenki. Kivétel Hagrid, és a Weasley ikrek, de nem hagytam magam. Mikor olvasom csakazértis az én elképzelésem szerint látom őket. Rowlingot is imádom :D
Amúgy a Percy Jackson film nem tetszett... túl sokat változtattak az alapon... grrr!

FFG írta...

Ohentibi: Erre mondják azt, hogy ízlések és pofonok... Vagy csak azért, mert láttam már rosszabb filmadaptációt (lásd: Alkonyat) de nekem a Percy Jacksonos úgy ahogy tetszett... meseszerű akárminek elment, akárcsak a könyv... Kíváncsi leszek a második részéből készül e film, mert szerintem annyira nem lett jó a könyv. A sok pozitív kritika után többet vártam volna tőle...
Ami igaz, az igaz, a szereplőket a HP filmeknél eltalálták (a fő trióra gondolok), meg nekem még tetszik McGalagony prof, illetve az igazgató. Szerintem őket még nagyon eltalálták :)

Gigi írta...

*besomfordál ide*
Én amondó vagyok, hogy a könyv és a film két teljesen más kategória. Mármint nem lehet ugyanazt eljátszani a kettőben, a filmben képpel kell érzékeltetni sok mindent, amit regényben szavakkal, belső monológokkal. Míg a leíró részeknél könyvben használhatunk hasonlatokat, amik a megfelelő hangulatba hozzák az embert (mittomén: "A padlón folydogáló vér piros virágként terült szét"), addig a filmben csak egy nagy placsni vörös izé lesz ott. A film előnye a vágás, a világítás és a zene, amikkel hathatnak ránk, de ugyebár a hollywoodiak erre nagyban tesznek és általában nem tudják jól használni a rendelkezésükre álló kellékeket.

Alapjában véve a történet feldolgozása is számít. Sokan elcseszik azzal, hogy "jajj biztos olvasták, vágjunk össze valamit" ez tipikusan az Alkonyat és a Harry Potter. Úristen, a HP-ban mennyi apró szöszt kihagytak, ami a könyvekben elvarázsolt.

Na akkor ugye a poénok. Filmekben ugyan, dehogy lehet bármilyen szarkasztikus poén, ami a könyvben van, ugyan dehogy. Hülye vizuális poénokat, átlagos klisés filmes poénokkal tömik tele az egészet, aztán elégedjünk meg azzal.

Az Alkonyat nekem jobban tetszett, mint a NM, a második rész igaz, hogy könyvhűbb, de azok a lerövidített beszélgetések és a színészi játék nevetségessé és nézhetetlenné tette az egészet, pedig az a kedvenc részem könyvben.

A Csillagpor és a Sosehol és a Coraline a legjobb adaptációk. A Sosehol mondjuk nem számít annak, hiszen az előbb volt, lényegtelen. :) A Csillagpor teljesen új szereplőket tett bele, kihagyták a jóslatot és az agyafúrt dolgokat, a SZOMORÚ VÉGET (ami a személyes kedvencem), és mégis IMÁDOM a filmet, annyiszor láttam, hogy meg sem tudom számolni. Ahogy hugi is mondta, pontosan azért, mert tökéletesen megállja a helyét, van benne teljes sztori, még ha hollyoodosították is a könyvet. Coraline a másik fele, kivették a véres jeleneteket, de viszont a könyv 4 óra alatt elolvasható, ezért hosszabbítani kellett, és így a főhős hülyébbnek tűnik, miközben nagyon is okos kislány ez a Coraline.

Különben ne panaszkodjatok, amíg nem láttátok a Kárhozottak Cirkuszát, addig nem láttatok rossz adaptációt. A FILM UNALMAS, borzalmas és semmi értelme. Úgy néztem a filmet, hogy nem olvastam végig a könyvet. A történet felismerhető, de a kedves WB homofób volt és mindenkit átírt heteróra, a költségvetés miatt kihagyták a jóslatot, az ikertestvérek legendájából egy random csaj lett az utolsó öt percben és... siralmas az egész.

Én szeretem a filmeket is, tudnak ugyanolyan élményt nyújtani, mint a könyvek. (Lásd az örök kedvenc 23-as szám, vagy a Lé meg a Lola - ezek kötelező darabok, főleg az utóbbi, de csakis németül a magyar szinkron fos és kihagyták belőle a lényeget az elején xD) Mindkettőnek az a kulcsa, hogy jól legyen megcsinálva, amit tudjuk, főleg az amerikai piac miatt lehetetlen. xD Ott kb. a sz*rt is megveszik, ha divatos. *színapdiasan meghajol, és kivonul*

Gigi írta...

xD Az Anita Blake imádó egemet! Hát nem elírtam. Kárhozottak Cirkusza = Kárhozottak Királynője. No comment vagyok. :D

FFG írta...

Jáj, a Coralinet láttam már filmen, de a könyvig nem jutottam el. Szerintem kegyetlen mese, kisgyereket nem ültetnék le hozzá, vagy néhány jelentnél inkább befognám a szemét XD
Soseholt meg nem láttam, csak a könyvet olvastam XD
Nem is tudtam, hogy a Kárhozottak királynője könyv alapján készült film... Oké, azt sem tudtam, hogy létezik Nappali őrség című film, de hát ez nálam már annyira részlet kérdés XD (áldott tudatlanság?)
Többen kérdezték tőlem Harangozó András A köd című könyve láttán, hogy "jé, ebből a könyvből készült A köd című horrorfilm?" üzenem: nem, nem hiszem, mivel ez nem horror, hanem krimi, és teljesen más sztori mind a kettő :D

Olvier írta...

Igen, azzal én is találkoztam, hogy azok számára akik nem olvasták a könyvet nem jön le egészen minden, vagy netán másképp. Én szerencsére el tudok vonatkoztatni a filmtől és 1-2 oldal után mindig sikerült kialakítanom magamban egy saját képet a szereplőkről. De ettől függetlenül egy könyv olvasása után sok filmet csalódásként élek meg. Mert van amit ki lehet hagyni, de van amit azért érdemes beleírni a forgatókönyvbe még ha esetleg akkor több részes is lesz egy film vagy csak hosszabb...Szóval próbálok két külön dologként tekinteni a két műre, mert csak így lehet túlélni:D Ilyenkor viszont mindjárt sokkal jobb véleménnyel tudok lenni az adott filmről...(egyébként Gyűrűk Urából nálam a film megnyerőbb volt:P)

FFG írta...

Tök igazad van :) mármint abban, hogy a könyv olvasása után a filmek csalódások... Ha nem olvastam volna az Alkonyat könyvet nem hiszem, hogy megértettem volna, hogy mi a szitu igazából. Igen, azóta már hallottam, hogy a Gyűrűk uránál jobb a film, mint a könyv, ezt mások is mondták, de számomra rejtély, hogy lehet egy film jobb, mint egy könyv... Valakinek valami magyarázata esetleg?

Lahara írta...

Nekem hasonló gondjaim vannak, különösen a Pery Jacksonnal, a Darren Shannal és a Harry Potter filmekkel. Újabban már fordítva csinálom. A Csillagpor és Coraline esetében előbb láttam a filmet, utána jött a könyv, és jött a fantasztikus, mindent fölülmúló élmény.
Van pár könyv (és film), ahol szinte ugyanaz a kettő, mint Roald Dahl Boszorkányok és Katherine Patterson Híd a Túlvilágra (Terabithia földjére) könyve.
Nekem a Gyűrűk Ura film nagyon tetszett, annak ellenére, hogy persze más, mint a könyv.
... Percy Jackson, nos ott olyan dolgok piszkáltáka csőröm, amik apróságok, de azért lehetett volna figyelni rájuk, mint a főszereplő életkora, ami 12 év, nem 18, vagy Annabeth szőkesége, ami a filmben barnaság lett. Meg a Harry Potter filmekben a talár sutba dobása, és mugliruha állandó viselése.

FFG írta...

Egyetértek veled, és még hozzátenném, hogy a Percy Jacksonból hiányoltam a levágott fej valódi sorsát (az a szál volt a kedvencem, erre nem kivették a filmből?)
Épp most néztem meg az Eclipset, és hát sok helyütt csak szörnyülködtem, miket raktak bele, a sátras részt is meg lehetett volna oldani másképp (pedig könyvben az volt a kedvencem)aztán a Charlie megtudja, hogy kicsi lánya keze egy pofonba tört el detto ilyen szitu volt...
A Híd Terabithia földjére (hú, remélem jól írtam le...) filmet szintén láttam, de nem tudom... érdemes elolvasni a könyvet, jó, rossz, milyen? Mert maga a történet nekem úgy jött át, mintha ilyen kisgyerekeknek szólna, olyan tíz év körül... (mondjuk nem vagyok ellene a meséknek)

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger