2010. december 15.

Silvano Agosti - Pinokkió visszatér


Fülszöveg

Éjszaka van. Egy fiú kopogtat egy kislány ablakán, és bebocsátást kér. Azt állítja, hogy ő Pinokkió – és olyan dolgokat tud, amiket a kislány még csak elképzelni sem mer. A két gyerek kiszökik a városba: különleges, veszélyes és meghökkentő találkozások, felfedezések, barátságok várnak rájuk az éjszakában.

A Pinokkió visszatér egy gyermek szemével csodálkozik rá a világ dolgaira, mentesen mindenféle társadalmi és kulturális előítéletektől.










A Pongrác kiadó honlapján volt a "Tele van a puttonyom" játék, és ezt a kötetet ott sikerült nyernem.
A fülszöveg kissé megtévesztő, ugyanis én arra számítottam, hogy egy amolyan "alternatív Pinokkió" történetet fogok olvasni - vagy mondjuk úgy "Pinokkiót másként". Szeretem a meséket, és ezzel a lendülettel vetettem bele magam az olvasásba, a történet azonban korántsem vett olyan irányt, mint ahogy eleinte gondoltam. Adott egy kislány, akihez bekopogtat egy fiú azt állítván, ő Pinokkió. Eléri, hogy a kislány kimenjen vele az éjszaka közepén, és megmutatja neki a város "esti" oldalát, amit nevezhetnénk akár "sötét" oldalnak is, ugyanis közben mindenféle figurákkal találkoznak. Ilyen például: drogos, betörő, becsületes dolgozó ember, rendőrbácsi, aki az elszelelt betörőt keresi, tűzoltók, nyugdíjasok, cirkuszosok, prostituáltak (vagy ahogy a könyvben nevezik "éjszakai pillangók"), maffia, vandálok, háború, fegyvergyár, koldusok, szerzetesek stb...
A könyv eleje tényleg mesélősen indul, aztán bejön az első csavar, aztán a következő és a következő... Nem éreztem helyénvalónak, hogy egy mesekönyvbe olyanok kerüljenek bele, mint az éjszakai pillangók, meg a betörő, meg a drogos, meg a maffia stb... és sokszor ezeket pozitív színben tünteti fel az író. Ilyen például az, mikor a betörő elmeséli, hogy nap közben nem kell dolgoznia, csak este, bemegy néhány gazdag emberhez, elvesz ezt-azt, és máris megvan másnapra a betevő falat. Bezzeg, mikor a keményen dolgozó pékekről esett szó, akkor az már korántsem tűnt vonzónak a gyerekek szerint, mert ők reggeltől estig kenyeret dagasztanak, sütnek stb...
A könyv eleje és vége viszont aranyos volt, továbbá tetszettek benne az illusztrációk :). Valamiért mégsem adnám olyan nagyon kicsi gyerek kezébe a kötetet, mert persze, komolyabb fejjel az ember érti, hogy miről van szó, de egy kisgyerek még nem tudja ennyire elkülöníteni, hogy - maradva a példánál - betörőnek lenni nem épp helyes. Persze a kötetben is ott van, hogy a rendőr üldözi, és hogy büntetés jár érte, de annak a betörőnek mégis csak sikerült elszelelnie...
Mindenesetre az igényes kiadás, és a szép sziluettes illusztrációk miatt öröm benne gyönyörködni...

Oszd meg a bejegyzést! :

4 megjegyzés:

sajtosrolo írta...

Nagyon érdekelt ez a könyv, bár nem annyira, mint a Szellemlány.:) Hát érdekes lehet.. én sem ilyesmire számítottam, mint amiket írtál, de azért még mindig kíváncsi vagyok rá.

FFG írta...

Hú, a szellemlányra még én is pályázok :) Biztos befutó nálam olyan téren, hogy el szeretném olvasni :)

Katamanó írta...

Én hamarosan nekilátok,de előtte mostmár tényleg a hiperiont kéne elolvasnom :P Úgyhoyg akkor majd írok róla kritikát, egyenlőre csak az látszik rajta, hogy meseszép!!!!!

FFG írta...

belül sziluettes rajzok vannak, de nagyon szépek, illenek hozzá :D

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger