2013. december 19.

Tim Burton - Rímbörtön

Tim Burton-höz és munkásságához mindig különleges kapcsolat kötött. Amint meghallottam valahol a nevét, hogy valamely film hozzá kötődik, azonnal elmentem moziba, vagy leültem a képernyő elé, és megnéztem. Alkotásai között vannak olyanok, amikért nagyon rajongok, és akadnak olyanok is, amik olyan "elmegy" kategóriások.

Már régen el szerettem volna olvasni ezt a könyvecskét, és véletlenül megtaláltam angolul. Annyira magukkal ragadtak a versikék, hogy elhatároztam, magyarul is mindenképpen el kell olvasnom - és most sikerült...

Burton nevéről mindig a sötét, absztrakt elképzelések, a negatív emóció jut eszembe. Absztrakt képzetek, absztrakt kivitelezésben, teljesen abszurd szituációkkal...

Ez jellemzi legjobban a Rímbörtön című verseskötetet is. A versikék különös történeteket mesélnek el, különös szereplőkről rímes formában. 

A versikék közül van, ami csak pár soros, de akad, amelyik több versszakon át akár oldalakon keresztül folytatódik. No nem tömör oldalakról beszélünk, hiszen a kötetet illusztrációk teszik színesebbé... vagy fekete-fehérebbé... - ez az adott versikétől függ. 

Érezhetően a versek egyetlen téma köré csoportosulnak: az emberek köré. Van itt gyermekáldás, kirekesztettség érzése, és a különc figurák szembesülnek azzal, mennyire gorombák, elzárkózóak tudnak lenni az emberek azokkal szembe, akik külsőre nem olyanok, mint egy átlagos, normál ember. Még egy szülőpáros is képes merényletet elkövetni gyermekük ellen, aki kagylóra hasonlít.

Rögtön a kötet elején egyébként egy robot fiúval találkozunk, akit még a saját szülei is kitagadnak, és nem használható másra a fiúcska, mint szemes kukának... Már ez a versike jól bevezeti és megalapozza a kötet további verseinek hangulatát. 

A sötét, borongós légkör tipikusan burtoni, ha szabad így fogalmaznom. A hangulatot néhány versike azért oldja. Ilyen a bámuló lány története (az egyik kedvencem), illetve a Pacasrác (másik kedvencem), melyek egyszerű teremtésekről szólnak, bájosak, és kissé fellazítják a sötétséget, ami a többi lapon megtalálható.

A könyvnek tehát van tanulsága, miközben hóbortos dolgokat mesél, amik egy abszurd világ elemei.

Mint a bejegyzés elején írtam, angolul és magyarul olvasós darab lett a könyvből. Mindenképp érdemesnek tartom megemlíteni a fordítást. Valami hihetetlenül jól eltalálták a stílust, a hangulatot, a rímeket... Néhol az angol szöveg szó szerint lefordítva nem adná vissza azt a rímelést, ahogy..., viszont a fordítói bravúr átugorja ezt a fajta problémát, és egyszerűen hihetetlent alkot... Angolul és magyarul ugyanannyira tetszett a kötet...

Az egy pont levonás tehát nem a fordításnak szól, hanem annak, hogy néhol teljesen elrugaszkodik az egész. A srác, akinek szöget ütöttek a szemébe valahogy nem tudott elbűvölni, mert nem találtam sem értelmet, sem mást abban a versikében. Akadt még egy-két ilyen, és ezért nem mondanám, hogy maximálisan tetszett a kötet. Most mondhatnátok, hogy de hát a bámuló lánynak sem volt értelme... Igaz, viszont az legalább mosolyogtató, és kellemes versike...

Összességében nem rossz könyv, akadnak benne tanulságok, abszurditás, és egy csomó burtönös vonás, ami miatt Burton kedvelőinek kihagyhatatlan darab. Erre tesznek rá még egy óriási lapáttal az illusztrációk is, amik tökéletesen passzolnak a versekhez, a hangulathoz és a stílushoz is...

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger