Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2013. december 30.

Magyar könyvek viadala

0 megjegyzés

Magyar Könyvek Viadala logo
(Forrás: MKV)
Tudjátok, mi ez? A játék lényege, hogy különböző kategóriák szerint legyenek besorolva a 2013-ban kiadott könyvek. Például, hogy melyik az a 3 (vagy kevesebb) könyv, ami megfogott szépirodalmi, vagy szórakoztató irodalmi szempontból. Ki az, akit az év írójának, vagy írónőjének jelölnél?

Ha részleteket szeretnétek a versenyről, akkor informálódhattok a viadal facebook oldalán illetve a viadal számára létrehozott blogon.

A verseny meghirdetése után elkezdtem körbenézni, hogy az idei évben kik voltak azok a magyarok, akiktől 2013-ban kijött munka, és olvastam is.

Mivel úgyis itt az év végen, legyen ez egyfajta összegzés is az év magyaroktól származó könyveiről.

Az év folyamán 6 olyan könyv volt, amit magyaroktól olvastam, és 2013-ban jelentek meg. Ebben csak szórakoztató irodalmi munkák voltak, ezen belül is utópia, fantasy, dráma, sci-fi, és romantikus.

Időrendben valahogy így történtek az olvasások:
  1. Vivien Holloway - Pokoli szolgálat: Wee (molyos nevén) számomra különleges élmény volt. Előbb ismertem, minthogy könyvet adott volna ki, és beszélgetéseinkből kiderült számomra, hogy ugyanazok a dolgok fontosak a könyvekben. Rengeteg közös kedvencünk van, és azért is gondoltam, hogy a könyve tetszeni fog, mert ismerem az alaposságát. Az első könyve nem okozott csalódást, látszik benne a potenciál. Reméljük a mihamarabbi folytatást. (műfaj: fantasy)
  2. Ta-mia Sansa - A menekülés éve: Sansa szintén különleges helyet foglal el a könyvespolcomon. A Sötét Hórusz -szal még csak elérte, hogy felfigyeljek rá, aztán meg azt, hogy fokozatosan beleszeressek abba, amit csinál... Ha nem tolták volna elém az információt, nem biztos, hogy rájövök: első könyves író írta az SH-t. Most már ott tart, hogy a Gender Krónikák sínre került, és a 2. kötetét tarthatom a kezemben (melyről remélhetőleg hamarosan írhatok is). A menekülés éve pedig remek nyitánya az egész sorozatnak. Szeretem, hogy igényes, és magas színvonalúan van megírva... (műfaj: sci-fi)
  3. Borbás Edina - Hullámok csapdája: A mai napig értetlenül ülök efölött a könyv fölött. Nem a stílusom. Nem szeretem a romantikus irományokat. Nem szeretem a celeb világot, és az akörüli felhajtást. Erre a kezembe adják ezt a könyvet, és mindent elsöpör, amire eddig azt mondtam, hogy nem kell... És eladja nekem, és eléri, hogy tetszen... Nem tudom, hogy csinálta, de elszórakoztatott, és még csak le sem akartam tenni. Hihetetlen, amit művelt... (műfaj: romantikus)
  4. Lylia Bloom - Ellopott életek: Nem egyszerű... Komoly téma, amihez hatalmas beleélés kell. Lylianának mondhatni sikerült. Tetszett a stílus, jó volt a témaválasztás, és noha helyenként nem értettem egyet a történetvezetéssel, nem volt rossz darab. Viszont ehhez a könyvhöz hangulat kell... (műfaj: dráma)
  5. Benyák Zoltán - Az idő bolondjai: Emlékszem, mikor lent voltunk anno a Balatonon. A Veszett lelkek városát kezdtem el olvasni reggel (Jonathan Cross) és két órával később azon kaptam magam, hogy a csudába is, vége van... Aztán utánanéztem kicsit jobban az írónak. Elkezdték javasolni az olvasóim A háború gyermeke című munkáját (amit sajnos azóta sem tudtam beszerezni :( ), és az Ars fatalist, amibe annyira beleszerettem, hogy bárhol, bármikor képes vagyok lekapni a polcról, és olvasni. Benyák Zoltán ugyanezt a hangulati vonulatot viszi tovább Az idő bolondjai -ban is, egy újabb abszurd történeten keresztül... (műfaj: fantasy)
  6. Estelle Brightmore - 13. napon : Mit mondhatnék? Kissé csalódás volt a mű. Olyan, mintha butított változatban megírták volna az Éhezők viadalát, beleraktak volna egy rakat gettó filmet, meg maffiákat, és kész... A borítójáért odáig voltam, de maga a kidolgozás valahogy haloványan gyengére sikerült... (műfaj: utópia)
Nem csak ennyit olvastam az év folyamán magyaroktól, de ennyi volt, ami 2013-ban jelent meg. Egy kis lista azokról, akik magyarok és olvastam tőlük 2013-ban (olvasási sorrend hátulról előre):
  1. K.B.Rottring + Stanley Steel - Az irodalom visszavág: Lehet, hogy ezt nem kellene kommentálnom... Mintha hagyománnyá vált volna az évek során, de minden évben egy vagy két kötetnyi felkerült a Sört Wársz? sorozat darabjai közül. Egyeseknek biztos jó hír, hogy ez már az utolsó kötetek egyike. Akiknek ez nem jó hír, azoknak elárulom: van még... (műfaj: paródia)
  2. Pataki Tamara - Ember a sötétben: Nem tudom, mit mondhatnék... Jobbra számítottam... másra számítottam. Csalódtam? Igen, mert sokan azt mondták, hogy hihetetlenül jó, és dacára annak, hogy milyen fiatalon írta, kiemelkedő mű... Nálam sajnos nem egy ilyen könyv jelenti a "kiemelkedő mű" kategóriát... (műfaj: dráma, romantikus)
  3. Kemese Fanni - A napszemű Pippa Kenn: Egy újabb, meglehetősen fiatal lánytól származó írás, aminek azért nagyobb hatása, és szórakoztató élménye volt, mint a 13. napon című írásnak. Azért ezt emelném ki, mert műfajt tekintve nagyjából ugyanoda sorolhatóak. Igaz, vannak bizonyos logikai buckák, és látszik, hogy az írójának még az érzelmek ábrázolásánál van hova fejlődnie, de van benne potenciál, amit szerintem ki is fog aknázni... (műfaj: utópia) 
  4. Lilian H. AgiVega - A tízezer éves varázs: Egy műfajilag meglehetősen közel álló írásról van szó, mely sorozat nyitásnak nem rossz. Az meg, hogy van még két folytatása érdekes, ugyanis elképzelésem sincs, hogy lehetne ezt a sztorit még tovább vezetni. Majd kiderül... (műfaj: fantasy)
  5. Aurora White - A sötétség gyermeke: Nem hiszem, hogy ehhez kell kommentár... volt belőle 11 hosszú iromány... (műfaj: fantasy)
  6. Gál György Sándor - Amerikai rapszódia: Erről nem került fel a blogra bejegyzés, viszont mindenképpen érdekesnek találtam ezt a Gerschwin életéről szóló írást. Szeretem ennek a zseninek a munkáit, és jó volt látni, hogy honnan indult... (műfaj: életrajzi írás)
  7. Vasas Judit - Mah-ree Nok: Gyerek könyv, amit felnőtteknek szóló részekkel fűszereztek. Egy olyan mesevilág, ahol a szabályok nem éppen hétköznapiak. Egy könyv, ami egy könyvről szól. (műfaj: fantasy)
  8. Jeffrey Stone - Gyémántváros: Az író munkái közül azt hiszem, eddigi olvasmányaim alapján ez egy teli találatos darab. Folytatni fogom-e? Mindenképpen. Főleg most, hogy megtaláltam azt a műfajt, amiben otthonosan mozog... (műfaj: fantasy)
  9.  Gaura Ágnes - Vámpírok múzsája: Hol rejtőzött eddig az írónő? Elmondhatatlanul örülök, hogy a felszínre jött. Immáron a 3. része is megjelent a Borbíró Borbála sorozatnak (erről később). Az első könyvével elérte, hogy rajongója legyek, és folytatásokat szeressek a polcomon látni. Egy egyedi, magyarosított vámpírvilág, amilyenhez foghatót lehet, hogy láttunk - valójában viszont nem, csak hasonlót. (műfaj: fantasy)
  10. Kate Van Dyke - Valóra vált rémálom: Képzeljünk el egy brazíl szappanoperát, keverjünk bele pár gyilkosságot, adjunk hozzá egy kutyát, és máris megtudjuk, mit tartunk a kezünkben. Nem ez lett az évem könyve, maradjunk ennyiben... (műfaj: krimi, romantikus)
  11. Anthony Sheenard - Földfaló : Ezt a könyvet nem tudom hova tenni... Olvastam már Sheenardtól sci-fit... olvastam már fantasyt... Odáig voltam értük. A sztorik, a stílus, a szereplők... minden egyben volt. Aztán elolvastam ezt, és csak ültem fölötte: ezt biztos, hogy ő írta? Ez nagyon nem ő... (műfaj: thriller)
Ez lenne hát a nagy 2013-as Magyar Olvasási Listám. Bízom benne, hogy 2014-ben is lesznek remek új kiadványok, újabb tehetséges írójelöltek, és az idei év első könyves íróitól pedig kapunk valami új kiadványt. 

Minden magyar írónak és írópalántának azt kívánom 2014-re, hogy minél több új könyvvel jelenjenek meg, ne hagyják a magyar közönséget olvasnivaló nélkül! Jó alkotást kívánok! 

Ti milyen könyveket olvastatok magyaroktól?
Folytatás...

2013. december 25.

Delphine De Vigan - No és én

0 megjegyzés

Akkor találkoztam először a könyvvel, mikor megjelent. Recenziót osztott szét belőle a kiadó e-book formában. Később aztán láttam végigterjedni a neten is, és valahogy elvesztettem azt a vágyat iránta, hogy elolvassam.

Ahogy viszont elolvastam Tim Burton könyvét, kissé melankólikus hangulatba kerültem, és ez a történet tökéletesen illett hozzá...

Lou egy 13 éves lány. Koraérett, ami azt jelenti, hogy 15 évesekkel jár egy osztályba, magas az IQ szintje, és sokmindenről tud sokat. Kirekesztettnek érzi magát az osztályban, mert mindössze 13 éves (a legfiatalabb az osztályban), kíválóak a jegyei. Ha meghívják házibuliba, nem megy el. Mindig kitalál valami ürügyet, hogy éppen miért nem ér rá.
Amit viszont senki sem tud róla, hogy az anyja olyannyira depressziós, hogy még az orvosok sem tudnak segíteni rajta. Az apja küzd, hogy fenntartsa a családot, és összefogja a tagjait. Híd anya és lánya között, akik ennek ellenére képtelenek érintkezni egymással...

Lucas 17 éves. Kétszer bukott már meg (így lesz Lou osztálytársa). Iszik és dohányzik. Motorozik. Késik órákról, és mindig a leghátsó padban ül, és néha beszól a tanároknak. Meglehetősen helyes, úgyhogy a lányok odáig vannak érte. Igazi rosszfiú, kívül és belül egyaránt.
Senki sem tudja róla, hogy a szülei elhagyták. Az apja elköltözött, az anyja pedig néha meglátogatja hétvégén. Egy óriási házban él, ahova takarítónő jár.

No 18 éves lány, aki az utcán él. Mindig szerez magának cigit, mindegy, hogy lopja, vagy kéri, valahogy csak hozzájut. Néha iszik, ha sikerül alkoholt szereznie. Van egy gurulós bőröndje, aminek már elkoptak a kerekei, és iszonyatos a hangja. Viszont benne van a lány egész élete. Amire csak úgy tud vigyázni, ha éber: nyugtalanul alszik, mindig máshol éri a reggel első sugara - vagy fagya... Néha kerül fedél a feje fölé egy-egy szállóra bekerülve, de ott sem maradhat pár napnál/hétnél tovább...

Három kirekesztett fiatal története ez, melyet Lou tár az olvasó szeme elé a maga komoly, mégis gyermekies (naiv) módján. Egy napon megismerkedik No-val és minden megváltozik körülötte. Ahogy megismeri és egyre jobban megkedveli a lányt, feléled benne a vágy, hogy valahogy segítsen neki. Szülei támogatják ebben, és No élete úgy tűnik, pozitív irányt vált. Nem csak az övé...
Lou anyja kezd kilábalni a depresszív állapotából, ami jó hatással van a családra is.

No és Lou is gyakran meglátogatják (együtt) Lucast, aki egyre közelebb kerül Louhoz, és védelmezi a lányt az iskolában is. Lucas és Lou együttes erővel segítenek Nonak az új életében.

Minden boldogságot beárnyékolnak azonban a felhők, így amikor gondok adódnak No munkahelyén, a lány megváltozik. Már nem mesél. Sokkal többet iszik, mint amit korábban már megszoktunk tőle. Gyógyszerezi magát... 
No és Lou a filmben

Vigan regénye némileg bemutatja a franciaországi hajléktalanokat, és ilyen, vagy olyan oldalról kirekesztett fiatalokat. Lou azért tehetne ellene, hogy ne legyen annyira kívülálló, hiszen ő dönt úgy, hogy nem illik be a környezetbe. Ezért is dönt úgy, hogy ürügyekkel kirángatja magát abból a helyzetből, hogy bármilyen házibuliba el kelljen mennie.
A másik, amit részletesen látunk nála, az a családi háttere. A szülei szeretik, de az anyja egy tragédia után már nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzá, elveszti a régi énjét. Az apja tényleg mindent megtesz, hogy a család egyben maradjon, de Lounak ez nem elég. Hiányzik neki az anyja, majd később féltékeny lesz rá, hogy No olyan tudott kihozni a depressziós nőből, ami neki éveken keresztül nem sikerült... 
No nem tehet róla, hogy az utcára került. Az anyja elhagyta, az árvaházból kirakták, az apjáról semmit nem tud. Mikor igazán komoly bajba kerül, nem mer megbízni azokban, akik körülveszik. Mint utcán lakó, képtelen megszokni egy másik, biztonságosabb életet. Egyik napról a másikra senkiből sem lehet kinevelni egy olyan életmódot, amire berendezkedett. Egy olyant, ahol nem lehet megbízni senkiben, mert bármelyik pillanatban hátba szúrhatják, kirabolhatják... Farkas törvények között nem tudja, kiben lehetne megbízni.
Lucast szintén a szülei hagyták magára. Azért néha annyit foglalkoznak vele, hogy a megélhetéséhez szükséges dolgokat biztosítják, de semmi több. Vannak barátai, népszerű gyerek a suliban, és szabadosan értelmezi az életet, de nem mondanám, hogy igazán rossz fiú lenne, nála a látszat csal.

A tárgyilagos stílus illik a műhöz. Nincs túl sok párbeszéd benne, és nem is hiányzik. Érezni a feszültséget, a nyomasztó légkört, amit ideig-óráig (pár sorig/bekezdésig) oldanak apróbb részletek, mint amilyenek azok a jelenetek, mikor valaki mosolyog valami apróságon, vagy mikor valamit Lou kedvesnek/kellemesnek talál. A kislány nem mindent tud felfogni, hiába magas az IQ-ja. Ezekben az esetekben csak annyit vesz észre, hogy valami nem stimmel, és néha nem is talál rá magyarázatot, ami az élettapasztalat hiányából fakad.

Összességében nézve csupán néhány jelző jut eszembe a könyvről: bájos, elgondolkoztató, tragikus, szomorú, élettelteli, élettelen, hatásos, tárgyilagos, nem beszédközpontú, kirekesztett, lágy...

•••••••

Megj.: A könyvből 2010-ben film készült. A film trailere (francia hang):

Folytatás...

2013. december 23.

Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

0 megjegyzés

Megjelenése után nem sokkal találkoztam már ezzel a könyvvel. A borító azonnal elbűvölt, a cím pedig felkeltette az érdeklődésemet. Plusz pont volt, hogy észt nemzetiségű írótól még nem olvastam (vagy csak nem tudok róla, hogy olvastam volna). 

Kersti Kivirüüt történelem szakos tanár, aki regényének alapjául saját tapasztalatait használta fel, ugyanis neki is van egy kis csapatnyi diákja, akikkel különböző históriákat dolgoznak fel.

A regény alaptörténete roppant egyszerű: van néhány 8. osztályos kisdiák, akiknek a történelemtanáruk, Erika elmesél egy kísértet históriát. Ezek után a diákok persze elkezdik az Okkultisták klubja berkein belül kutatni, hogy mi az igazság.

Meglehetősen zsenge koruk ellenére eléggé merészen vágnak bele a nagy kalandba, ami a legtöbb helyen nem is igazi nyomozós sztori, hiszen sokat megérzések, meg álmok útján következtetnek ki. Aztán kiderül, hogy egyikükben újjászületett egy régi druida...

Az abszurd sztori tehát még hihetetlenebbe csap át. Kicsit olyan érzésem volt, mint Meg Cabot - Misztikus szerelem című könyvénél. A diákok túl könnyen jöttek rá mindenre, nem volt itt semmi csavar, semmi fejtörő, csak spontán végigszáguldottunk egy sztorin, mint a hullámvasúton (annyi különbséggel, hogy itt egyre lejjebb csúszott a történet, és hiányzott a felfele ívelő pálya). 

A diákok közül (13-14 évesekről beszélünk) az egyik tetováltatja magát, majd az összes többi is követi a példáját mondván, a tetoválás megvédi őket. Érdekes módon, mikor csak filccel rajzolták fel az egyik gyerekre, akkor is hatásos volt, és csak egy bizonyos helyen volt szükség arra, hogy a tetoválás megvédje őket...

Szereplők tekintetében persze feltűnik szintén mindenféle karakter. Amit nem tudtam valahogy beilleszteni a képbe, az maga a tanárnő volt, aki ugyan érdeklődik, de a diákok jönnek rá jóformán mindenre. A szabadelvű tanárt a 8-as diákjai mind tegezik (mire föl?), és normál történelemoktatás helyett mit látunk? Minden más óra a háttérbe szorul, tanításra a diákok nem járnak, csak töriórára, ahol meg a normál tananyag helyett kísértethistóriákat kergetnek... Szerintem bárki szívesen járna ilyen iskolába, viszont cseppet sem tartom reálisnak...

Van a csapatban egy lány, Merle, aki amolyan látó. Akármilyen megérzése van, pár oldalon belül azonnal igazolást nyert. Nincs magyarázat, honnan szerzi ezeket az infókat. Az sem tisztázott, hogy például egy 8. osztályos gyereket miért nem állítanak meg abban, hogy sutyiban a suliban cigizzen. És odakint hány éves kortól lehet motorra jogsit kapni, hogy egyfolytában azzal furikázik?

Úgy éreztem, idősebbnek vannak kezelve a diákok, mint amennyi idősek, helyenként viszont sokkal gyerekesebbek, ami a párbeszédek alapján vehető le. Nincs meg a harmónia, az összhang. A történet során is ez hiányzik, egy nagy katyvasz az egész mesélés, a közepén pedig időbeli ugrálások is vannak, ahogy bejön az események egymás-mellett-vitele (a párhuzamos mesélés). 

Az meg, hogy a legenda úgy éled újjá, hogy a diákban reinkarnálódik az ősi legenda... Miért pont benne? A kérdés mindig felmerül, hiszen csak véletlenül csöppentek bele ebbe az egész rémhistóriába, erre kiderül, hogy pont a diákok közül kerül ki a következő főnök... Miért? Ő valami leszármazott? Nincs magyarázat...

Összességében nézve egy gyerekesen megfogalmazott, hanyagul összevágott könyvről van szó, aminél aranyos a borító. Vártam volna tőle egy olyant, mint amit Robert Arthur könyvétől kaptam, de ott sokkal hátborzongatóbb dolgok történtek, több nyomozással, és ott még csak nem is voltak igaziak a szellemek. Fiatalabb korosztálynál (11-12 éves) elérheti még a misztikus hatást, és a borzongást, de engem nem sikerült megfognia...
Folytatás...

2013. december 19.

Tim Burton - Rímbörtön

0 megjegyzés

Tim Burton-höz és munkásságához mindig különleges kapcsolat kötött. Amint meghallottam valahol a nevét, hogy valamely film hozzá kötődik, azonnal elmentem moziba, vagy leültem a képernyő elé, és megnéztem. Alkotásai között vannak olyanok, amikért nagyon rajongok, és akadnak olyanok is, amik olyan "elmegy" kategóriások.

Már régen el szerettem volna olvasni ezt a könyvecskét, és véletlenül megtaláltam angolul. Annyira magukkal ragadtak a versikék, hogy elhatároztam, magyarul is mindenképpen el kell olvasnom - és most sikerült...

Burton nevéről mindig a sötét, absztrakt elképzelések, a negatív emóció jut eszembe. Absztrakt képzetek, absztrakt kivitelezésben, teljesen abszurd szituációkkal...

Ez jellemzi legjobban a Rímbörtön című verseskötetet is. A versikék különös történeteket mesélnek el, különös szereplőkről rímes formában. 

A versikék közül van, ami csak pár soros, de akad, amelyik több versszakon át akár oldalakon keresztül folytatódik. No nem tömör oldalakról beszélünk, hiszen a kötetet illusztrációk teszik színesebbé... vagy fekete-fehérebbé... - ez az adott versikétől függ. 

Érezhetően a versek egyetlen téma köré csoportosulnak: az emberek köré. Van itt gyermekáldás, kirekesztettség érzése, és a különc figurák szembesülnek azzal, mennyire gorombák, elzárkózóak tudnak lenni az emberek azokkal szembe, akik külsőre nem olyanok, mint egy átlagos, normál ember. Még egy szülőpáros is képes merényletet elkövetni gyermekük ellen, aki kagylóra hasonlít.

Rögtön a kötet elején egyébként egy robot fiúval találkozunk, akit még a saját szülei is kitagadnak, és nem használható másra a fiúcska, mint szemes kukának... Már ez a versike jól bevezeti és megalapozza a kötet további verseinek hangulatát. 

A sötét, borongós légkör tipikusan burtoni, ha szabad így fogalmaznom. A hangulatot néhány versike azért oldja. Ilyen a bámuló lány története (az egyik kedvencem), illetve a Pacasrác (másik kedvencem), melyek egyszerű teremtésekről szólnak, bájosak, és kissé fellazítják a sötétséget, ami a többi lapon megtalálható.

A könyvnek tehát van tanulsága, miközben hóbortos dolgokat mesél, amik egy abszurd világ elemei.

Mint a bejegyzés elején írtam, angolul és magyarul olvasós darab lett a könyvből. Mindenképp érdemesnek tartom megemlíteni a fordítást. Valami hihetetlenül jól eltalálták a stílust, a hangulatot, a rímeket... Néhol az angol szöveg szó szerint lefordítva nem adná vissza azt a rímelést, ahogy..., viszont a fordítói bravúr átugorja ezt a fajta problémát, és egyszerűen hihetetlent alkot... Angolul és magyarul ugyanannyira tetszett a kötet...

Az egy pont levonás tehát nem a fordításnak szól, hanem annak, hogy néhol teljesen elrugaszkodik az egész. A srác, akinek szöget ütöttek a szemébe valahogy nem tudott elbűvölni, mert nem találtam sem értelmet, sem mást abban a versikében. Akadt még egy-két ilyen, és ezért nem mondanám, hogy maximálisan tetszett a kötet. Most mondhatnátok, hogy de hát a bámuló lánynak sem volt értelme... Igaz, viszont az legalább mosolyogtató, és kellemes versike...

Összességében nem rossz könyv, akadnak benne tanulságok, abszurditás, és egy csomó burtönös vonás, ami miatt Burton kedvelőinek kihagyhatatlan darab. Erre tesznek rá még egy óriási lapáttal az illusztrációk is, amik tökéletesen passzolnak a versekhez, a hangulathoz és a stílushoz is...
Folytatás...

2013. december 17.

Naplóbejegyzés (# 6.)

0 megjegyzés

A közösségi bomlás érzékelhető... Ezzel tudnám leírni legjobban a napi hangulatot, ami akkor fogott el, mikor feljöttem a blogra.
Jóval kevesebb időm van mostanában a virtuális világban barangolni, de még arra is kevesebb időm jut, hogy a könyvekben töltsek el némi időt.
Végignéztem néhány hónap bejegyzéseit, és rá kellett jönnöm, hogy az idei évre betervezett 60 könyves olvasást is lehet, hogy feladom.

Mintha minden csak erről szólna... Kevés idő jut arra, hogy egy-egy könyvbe mélyebben beleássam magam.
Eddig a vonatutakat is át szoktam olvasni, és egy oda-vissza út alatt elolvastam egy 300 oldalas könyvet, mostanság viszont felszállok a vonatra, elkezdek olvasni, és elalszom... - függetlenül attól, mennyire izgalmas, érdekes a könyv.

Múltkor viszont olyan dolog történt velem, ami arra sarkallt, hogy igenis, olvasni jó, és mások is észreveszik.
Bementem a helyi antikváriumba körbenézni - jön a karácsony... -, de nem találtam semmi érdekeset. Szokásomhoz híven a fantasy részről indultam, aztán átmentem az ifjúsági irodalomhoz, végül a romantikushoz és az ezotériához (ne kérdezzétek, de valamiért mindig muszáj megnéznem a romantikus könyveket...)
Betért egy anya-(vélhetően) lánya páros, és az alábbi párbeszéd zajlott le az antikváriumossal:
- Van pöttyös könyve? (anyuka)
- Klasszikus pöttyös, vagy vörös pöttyös? (antikos)
- Vörös pöttyös. (lány)
- Azom most sajnos nincs. Mit keresnek?
- Valami fantasy könyvet, lánynak. (lány)
- Ott vannak a fantasy könyvek... (antikváriumos megmutatja).
Elkezdenek válogatni, és kérdezgetik az antikost, hogy vajon melyik lenne jó egy lánynak, aki szeret olvasni. Tudni kell az antikváriumosról, hogy nagyon művelt, szinte nincs könyv, amit ne ismerne, és mindegyik könyvet ismeri, amelyik bekerül hozzá. Hihetetlen, de akárhányszor bent voltam nála, és valaki csak bedobott egy-egy címet meg írót, ő már azonnal tudta, miről szól a könyv, és tudta, hogy milyen érdeklődésű embernek tetszhet... Mindig lenyűgöz, ahogy elkezd mesélni/beszélni a könyvekről. Látszik a könyvek iránti szeretete.
Anyuka és lánya tanácstalanul válogattak tehát, mire az antikváriumos odaszólt nekem:
- Te mit javasolnál? Járatos vagy a témában.
Alig hittem el, hogy pont ő mond ilyent nekem. Szívesen segítettem volna már korábban is, de már felmértem korábban a kínálatot, és amint elárulták, hogy lánynak fantasy, azonnal tudtam, hogy ott bizony most nem találnak semmit... Azért odamentem, végigmutogattam nekik, hogy nem feltétlenül hiszem, hogy Forgotten Realm könyveket szeretne magának egy 15 éves lány. Hiába kérdeztem, milyen könyveket olvasott eddig, nem tudtak rá válaszolni.
Közben elmondtam nekik, hogy nem minden fantasy, ami vörös pöttyös (érvelés Monika Feth - Az eperszedő című munkájával és társaival).
Utána (közbe) beszélgettük az antikváriumossal, mikor az ifjúsági részleghez ment át a páros, hogy nem hiszem, hogy túl sok lány lenne oda a FR-ért. Meséltem neki arról, hogy bizonyos sorozatok játékvilágokhoz kötődnek, és felületesen kitárgyaltuk a témát. A végén elárultam neki, hogy nekem azért akadt FR, ami tetszett, mire csak annyit mondott:
- Na látod, pedig te is lány vagy...
Tekintve a nyakatekert ízlésvilágomat viszont nem hittem benne, hogy egy 15 éves lánynak majd pont az fog tetszeni, hogy számára talán ismeretlen fantasy lények gyilkolásszák egymást, és kiejthetetlen nevű szereplőkkel és helyszínekkel találkozhat, ahol vaskos közeg fogadja... Valamiért az ilyen fantasy könyvekről mindig a füstös kocsmák hangulata jut az eszembe, amik olyan légkörűek, hogy ott szívesen olvasnék ilyen regényeket. (Mivel már megvan a dohányzástiltó törvény, erre már nem lesz módom, hacsak...)

Úgyhogy rájöttem, hogy a lelkemnek mostanában az ifjúsági (vagy annak mondott) könyvek esnek  jól. Ezért is vágtam bele a Zizibe, meg az Okkultisták klubjába. Lehet, hogy most a "semmi sem tetszik" hullám van, valahogy nem bírnék elviselni mégsem komolyabb munkákat.

Valami más viszont még mindig foglalkoztat. Méghozzá a magyar írók témaköre. Azt hiszem, már tudom is, mi lesz az újévi fogadalmam (de ezt még nem árulnám el).
A KIMTE-fantasy vágyamról még nem mondtam le. Kutakodtam a könyvtáramban, és találtam mindenfélét, ami megvan a listáról. Ráadásul, mivel közeleg a karácsony, volt egy kívánságom. Még nem teljesült, de talán a héten bejöhet. Egy olyan karácsonyi ajándék, ami szintén felkerül majd az én virtuális Fantasy-listámra. Illetve nem csak az...
Észrevettem ugyanis, hogy a KIMTE listáján néhány 2013-as könyv nem szerepel. Ezt annak tulajdonítottam, hogy későn jelentek meg. Ilyen például IVA-tól Az őrült hold alatt című könyv (köszönöm a szobatársamnak, hogy elment érte nekem).

Nem hiszitek el, mekkora öröm volt, mikor visszaértem a szobámba, és az asztalomon ott volt ez a könyvecske. Megsimogattam, hogy valóságos-e, és mikor kiderült, hogy igen, földöntúlian boldog voltam... 
Folytatás...

2013. december 14.

Rachel Renée Russell - Egy Zizi naplója 1.

5 megjegyzés

Egy győri molytalálkozón Zsuzsi talált rá erre a kötetre, és feltette a kérdést: "Ez olyan, mint az Egy ropi naplója?"
Korábban már olvastam Jeff Kinney sorozatának az első kötetét, amiben ugye van egy fiú, aki nagymenő szeretne lenni, miközben van egy idióta barátja. Viszont ketten együtt sem tesznek ki egy normális embert, és míg ott a főhőst egy bunkó, arrogáns és önző kölyöknek tartja az ember, addig legalább jól is szórakozik a rajzokon, a srác beszólásain.

A kíváncsiságom legyőzött, és ahogy összefutottam ezzel a könyvvel úgy gondoltam, hogy nosza, nézzük meg, mit tud egy Zizi leírni a naplójába. Ha őszinte akarok lenni, már maga a fülszöveg is egy erőltetett katyvasz, és a borító alatti tartalom sem különb ennél.
Adott nekünk egy lány, Nikki Maxwell, aki új a sulijában. Nincsenek barátai, és nem valami népszerű, de hát melyik új diák robban be egyik pillanatról a másikra az iskolai köztudatba?
Így hát Nikki megfigyeli a menő csajokat, és rájön, hogy nincs másra szüksége, mint egy új iPhone-ra ahhoz, hogy menő legyen. Ennek érdekében persze mindent meg kell tennie. Például kérni a szüleitől, akik visszautasítják. Mikor nem kapja meg a mobilt, a tettek mezejére lép, és vesz magának egy régi darabot, amivel aztán még cikisebb helyzetbe keveredik - ugyanis meglátják a menők, és kigúnyolják miatta.
Van olyan technikai kütyükkel kapcsolatos ötlete, hogy headsetnek "ad el" egy hallókészüléket. Nem tudja, mi a kütyü neve, ezért csak teló-izébizének hívja, de hát természetesen ez is rosszul sül el, hiszen kiütést kap... ekkor persze műhányást csinál, amit meg megesznek a szülei reggelire, és ízlik nekik az a sok minden egybe, amiket összedobált egy tálba... WHAT??? 

A lány mobiltelefon helyett az anyjától kap egy könyvet, ami érthetetlen módon tele van üres oldalakkal. Nikki azonnal agyhalottnak nevezi az anyját, mert hát hogy mer olyant feltételezni, hogy a lányának ezzel jót tesz, vagy hogy neki erre van szüksége, mikor az iPhone sokkal menőbb ajándék... Hozzáteszi, a blogolással meg lehet oldani a lelki világ megosztását, minek ahhoz külön füzetecske, amit naplónak használhat?
Az apja is kihúzza imitt-amott a csajt a pácból. Rovarirtóként dolgozik, és egy csótánnyal felszerelt kocsival mászkál, ami miatt a lánya képes papírzacskót húzni a fejére, és úgy utazni a kocsiban... Nevetséges, és szánalmas. Érthető, hogy cikinek tartja, hogy mi apuci munkája, de attól még nem kell zacskót húznia a fejére, hogy "senki se ismerje fel". Az meg a másik dolog, hogy senkinek nem volt annyi esze, hogy a kocsi oldalán levő hatalmas MAXWELL felirat után elkezdjen esetlegesen gyanakodni, hogy lehet-e köze a csajhoz az egésznek? 

Már itt látszik, hogy a lány el van szállva. Miután egy rajzversenyre meghiúsul a jelentkezése egy menő lány miatt (aki az örök rivális szeretne ugye lenni), beáll a könyvtári segítők közé. Itt ismerkedik meg Chloe-val és Zoeyval, akik idétlenek, lököttek, mégis szerethető karakterek, de tipikus mellékszereplői szálat képviselnek (elárulják Nikkit, aki aztán kibukik rájuk, de a végén persze minden happy, meg full flufeeee, cukormáz, és szivárvány...)
Persze Nikki még nem is ismeri őket, máris azonnal lenézi, és leírja a lányokat, akik pedig barátságosan közelednek irányába.

Van nekünk egy Brandon is, aki tipikusan brandonos. Minden amerikai sztoriban jelen kell lennie egy brandonos karakternek: a menő srác, aki mégis a nagyon nem menő, N.N. csajszi pártjára kell, hogy álljon a menő csajjal szembe. Persze a srácra, aki nem tud bizonyos szituációkra reagálni (mert bizonyos esetekben nincs olyan reakció, ami elfogadható lenne), csak vállvonással otthagyja a csajt, mindjárt árulóvá válik... Hát hogy lehet, hogy Brandon, akiért Nikki odáig van, nem csókolgatja rögtön a csaj lábát? Nem tudom esetenként, mit várt attól a szerencsétlen sráctól, de mindjárt úgy vette, hogy Brandon azért hagyja ott, mert ő is megsértődött...

Közben a Zizi (Nikki) olyannyira absztrakt helyzetekbe keveredik, hogy a legtöbb esetben nem jön át a viccesnek szánt rész, és inkább erőltetett tucatjelenetek sora keveredik a könyvbe. Az egyik legemlékezetesebb ilyen szinten az, mikor elesik a menzán, magára önti a spagettit, és utána nem tud felkelni a földről, mert folyton elcsúszik a szószon... Mégis mennyi szószt raktak arra a spagettire? 

A végén persze összejön a menőkhöz való tartozás, de hát hamar elmúlik, mert jönnek az árnyoldalak, és persze mindenki azonnal a lány ellensége lesz... Hát nem tipikus? Aztán persze rájön, hogy kik az igazi barátai stb... stb...

Mit kapunk tehát? Egy túlzásokba eső, hisztis kislányt (tekintve, hogy 14 éves, némi mentsége azért adódik, de olvasás közben ez valahogy nem vigasztaló tény). Kapunk egy csomó, elcsépelt jelenetet, sablonos karaktereket, egy szokásos anti-hőst, aki természetesen az új lányon köszörüli a nyelvét, és egy csomó erőltetett maszlagot, ami hiteltelen...

Mi az, ami mégis arra sarkallhat bárkit, hogy átrágja magát rajta? Hihetetlen, de igaz: a rajzok. A legtöbb humor ugyanis azokban rejtőzik. Szerencsére meglehetősen sok van belőlük, majdnem minden 2 oldalra jut egy "firka". Néhol képregény jellegű, néhol nem, de ha nem lennének benne az ábrák, gyakorlatilag egy nagy nulla lenne önmagában az egész...

Összességében nézve tehát elmondható, hogy a rajzok viszik a hátukon a könyvet, mert vicces, érdekes és egészen jól kidolgozott. Mondanám azt, hogy ez egy koppintása az Egy ropi naplója című könyvnek, csak éppen lány változatban, de akkor hazudnék... Ugyanis ez mérföldekkel a ropi alatt van, miközben az egész totálisan zizi...

•••••••

A könyv trailerében megtalálható valamennyi rajzocska, ami a könyvben is...
Folytatás...

2013. december 3.

KIMTE Magyar Fantasy Irodalmi Díj - 2013

0 megjegyzés

(Forrás: A hivatalos oldalról)
Ha új év, akkor KIMTE... Az idei évben elkezdtem folyamatosan nyomon követni az eseményeket a díjazás kapcsán, és a műveket, melyeket díjazásra neveztek.

A KIMTE MFID szabályzatának megfelelően valamennyi 2013-ban megjelent, magyar fantasy könyv helyet kap, illetve azok a könyvek (szintén magyar szerzőktől), melyeket ajánlanak.

Elkezdtem átnézni a listát, hogy kik az idei jelöltek, és hogy őszinte legyek, néhány esetben kissé megdöbbentő dolgokkal találkoztam. Az első csodálkozást kiváltó dolog az volt, hogy akadt magyar szerző, aki kérte, vegyék le a művét a listáról. Persze, részben érthető, ha valaki nem szeretne versenybe szállni, mert nem azért ír... Másik oldalról viszont elmondható, hogy ha közzéteszik a véleményeket, abból okulni is lehet.

Ami még csodálkozásra adhat okot, az maga a lista. Nem feltétlenül kizárólag fantasy könyvek kerültek fel. Mondjuk ezt a részét azért nem bánom, mert olyan könyvekre is felhívták a figyelmemet, amiről eddig azt sem tudtam, hogy létezik.

Lássuk a listát (melynek forrása a hivatalos oldalról való):



A regény szerzője
A regény címe
A.C.Tarian
Victoria - A jóslat
A. O. Esther
Elveszett
A.O.Esther
Hívogat a fény
A.O.Esther
Az Életfa
Arthur Madsen
Five - Az új generáció
Barbalics Viktória
Loreley
Benedek Szabolcs
A vértanú
Benyák Zoltán
Ars Fatalis
Benyák Zoltán
Az idő bolondjai
Boruzs Gergely Gábor
A korona árnyékában
Brátán Erzsébet
A dühös angyal
Brátán Erzsébet
A medál
Buglyó Gergely
Oni: Szürke vér
Dancs Imre
A programozó
Darena Salyaz
Sejtelmes fény
Fábián György
Mária-fegyver
Gaura Ágnes
Átkozott balszerencse
Gregus Gábor
Pillanatnyi elmezavar
Izolde Johannsen
A kárhozat éjjele I. Róma
Kila Márk
A tűz legendája
Kiss Gábor Mátyás
Az aranyszigony
Lady Nairi
A teingák kora
László Zoltán
Egyszervolt
Lőrinczi Judit
Ingókövek
Pálos Csilla
Repülj madár!
Rupa Zoltán
James Walley és az Ötödik Elem Legendája
T.R.Salty
Prebellum Atlantis és más mesék
Ta-mia Sansa
A menekülés éve
Vakulya Norbert
Veszett lelkek
Vivien Holloway
Pokoli szolgálat

A leginkább elkeserítő dolgot szerintem remekül kiemelik a színek. Az igazság az, hogy azért szeretem az ilyen "versenyeket", mert mindig találkozom valami olyan művel, amibe a végén sikerül beleszeretnem, és ha nem "nyomták volna ki vele a szemem", akkor nem is biztos, hogy találkozunk. Bejelöltem a listában azokat a könyveket, amiket már olvastam róla. Ha azt vesszük alapul, hogy 31 könyvet látunk itt, ez a 4 beláthatjuk, édes kevés...

Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy valamennyi író munkájával meg szeretnék ismerkedni, aki felkerült a listára, mert vagy nem véletlenül van ott (valaki érdemesnek találta rá, hogy felhívja rá a figyelmet), vagy csak eddig elkerülte a figyelmemet a megjelenése.

Akadtak olyanok, amiknek kicsit utána olvastam, és ezért, vagy azért méginkább felkeltették a figyelmemet. Például Kiss Gábor Mátyás, akit zseniként tüntetnek fel. Elvégre melyik ember mondhatja el magáról, hogy 12 évesen kiadott egy könyvet, és a 2. munkáján dolgozik? Na jó, Christopher Paolini, az unatkozó zseni, aki csak úgy "összedobta" az Eragont... vagy ott van a 14 évesen íróvá vált Susan Eloise Hinton is, akinek művét számos országban megjelentették (és ezzel együtt ugyebár több nyelvre lefordították...) Hallottunk már nem egy ilyen sikersztorit...

László Zoltán szintén azok között van, akinek a legújabb munkájára kíváncsi vagyok, de kiemelhetném Gaura Ágnest, vagy Arthur Madsent is, hiszen tőlük már olvastam, ezért is furdal a kíváncsiság, hogy más műveik milyenre sikerültek.

Vagy ott van Barbalics Viktória könyve, akinél a fülszövegbe szerettem bele (a lágy hangzású cím mellett). A.O.Esther esetében a borítók favoritok, és (talán) az egész sorozata felkerült a listára.

Ki tudja, milyen gyöngyszemekkel lehet találkozni róla, úgyhogy azt hiszem, el is kezdem csökkenteni a listáról azon könyvek számát, amit még nem ismerek... Az biztos, hogy amihez hozzájutok, arról előbb-utóbb fogok írni a blogon. Hm... már tudom is, kivel kezdem a lista csökkentését...

Ti mit olvastatok már a listáról? Van olyan, ami felkeltette a figyelmeteket?
Folytatás...

2013. december 2.

2013 November

0 megjegyzés

  • Divatosan, csinosan sorrend:
    1. Jasper Fforde - Egy regény rabjai
    2. Philip Pullman - Jack és a Madárijesztő
    3. Gerald Durrell - Vadak a vadonban
  • Rövid élménytől a hosszúig:
    1. Gerald Durrell - Vadak a vadonban
    2. Philip Pullman - Jack és a Madárijesztő
    3. Jasper Fforde - Egy regény rabjai
  • Történeted lenyűgözött: 
    1. Jasper Fforde - Egy regény rabjai
    2. Philip Pullman - Jack és a Madárijesztő
    3. Gerald Durrell - Vadak a vadonban
  • Mangafantól képregény rajongóig:
    1. Hans Steinbach - Éjféli opera 3. 
  • A VAK nyertese: Jasper Fforde - Egy regény rabjai (Miért is? Mert jobban tetszett, mint az első kötet. Azt hittem, hogy azt már nem lehet felülmúlni... Fforde-nak sikerült...)
Folytatás...

2013. december 1.

Témahét - a 4.

0 megjegyzés

A 4. témahét is lezárult. Ezúttal egyetlen könyv került fel csupán a hét folyamán, ami nem más, mint Philip Pullmantól a Jack és a Madárijesztő.

Azért kerülhetett be a Trükkös fiúk körébe, mert a könyvben van egy jelenet, amikor szembeszállnak a banditákkal, és egy trükk segítségével űzik ki őket a rejtekhelyükről.
Először Jack elkezd egy mesét, majd a Madárijesztő rákontráz azzal, hogy megmozdul, és ijesztő képet vág. A trükk olyan jól sikerül, hogy megmenekül pár kismadár, Jack végre nem éhezik, és a banditák is elszaladnak, mindent hátrahagyva.

A következő héten nem lesz témahét, ugyanis az élet kicsit közbeszól a blog életében... Annyit viszont elárulnék, hogy témahéten kívül elkezdem feltölteni az egy adott körhöz tartozó könyveket...

Hogy mi alapján? Van egy listám, amiről szeretnék minél több tételt lehúzni.

Nézzetek be legközelebb, hogy kiderüljön, melyik könyvek kerülhetnek terítékre...
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger