Hát, ha elérkezik az ősz, akkor hullanak a falevelek a fákról, és... a könyvek a polcokról nemigazán. Maradjunk annyiban, hogy meglehetősen visszavetette az olvasási morált az idő hiánya, és az ingázások el-elmaradása. Nem feledkeztem meg a kihívásról, igyekszem is teljesíteni, de hát ez nem teljesen úgy sikerül, ahogy terveztem. Nem hiába írja ki a GR is, hogy már rengeteg könyvvel le vagyok maradva ahhoz, hogy teljesíthessem az évre szánt könyvmennyiségemet.
Mely feladatokat húztam le a listáról:
- A születésem évében megjelenő könyv: Terry Prachett - Vége a mesének Mivel még nem olvastam Terry Prachettet, de mindigis szerettem volna, ezért nagyon megörültem, mikor megláttam ezt a könyvet a listán. Nincs mit hozzáfűzni: ugyanakkor adtak ki mindkettőnket (az év stimmel, a hónapot és a napot nem tudom).
- Egy ijesztő könyv: Yann Martel - Beatrice és Vergilius Az az igazság, hogy nemigazán szoktam megijedni semmitől, amit elvileg ijesztőnek szántak. A horror filmeket végignevetem, és a horror könyveknél sem szoktam rémüldözni. De! Ismeritek azt az élményt, mikor egy horrorfilmben semmi nem történik, minden esemény lassan folyik előre, hátborzongató zene van, az egész történet meglehetősen sötét, aztán váratlanul a semmiből előbukkan valami figura, és üvöltözik, esetleg még szörnyen is néz ki mellé (például Gollam stílusba öltözve), és az ember megugrik kicsit? Nah, ennél a kötetnél is valami hasonló dolog van: a végén nem számítanánk rá, és mégis történik egy olyan fordulat, amire... hát nem számítunk, meghökkenünk, megugrunk, és nem tudjuk, hogy most akkor mi lesz... Amit addig biztosnak vettünk, kirántja az író a lábunk alól. Emiatt a jelenség miatt húztam őt be az ijesztő könyvek kategóriához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése