Bevallom őszintén, ezzel a bejegyzéssel közel egy hetes csúszásba kerültem, mert annyira nem volt időm, hogy megírjam. Kaptam a kezembe egy könyvet, ami az elején tetszett, aztán túlírttá vált... Ha röviden kellene fogalmaznom, ennyi.
No de... Virág Emíliáról néhány szót, ha már magyar író könyvéről beszélgetünk. Nem olvastam tőle még semmit, de úgy gondolom, hogy ez a könyv ismeretében nem is gond. A Sárkánycsalogató világába helyezi ezt a kötetét is, de nem gondolnám, hogy szorosan függne össze a Sárkánycsalogató című első kötettel, hisz önállóan is megállja a helyét. Mindkét kötet az Athenaeum kiadó gondozásában jelent meg, akiknek ezúton is köszönöm a kötetet.
Főhősünk Adri, aki 23 éves Budapesti lány, egy call center dolgozója. Van egy pasija, aki csak éjszakánként van vele. Van fedél a feje fölött, meg egy lakótársa, aki szintén lány.
Amikor Sanyi (a barát) új oprendszert rak fel Adri gépére, megnyílik a lány szobája közepén egy lyuk, amiből manók kezdenek átszállingózni valami másik világból.
Egy hajléktalanról kiderül, hogy boszorkány, és olyan oprendszert csinált, amilyent a mi világunkban még nem láttak, és mindenféle varázslatra képes. Sanyiról kiderül, miért csak éjszaka jön elő. A lány pedig belekeveredik élete kalandjába, ténylegesen is szerelmes lesz, és olyan lényekkel találkozik, amilyenekkel sosem szeretett volna. Közben hozzá kötődik egy törpe sereglet, akik mindenáron aranyat keresnek. És végül mindenkinek a célja az lesz, hogy megszerezzék azt a bizonyos egy üstnyi aranyat, visszaadják egy birodalomnak a Napot, és a Lidérckirálynak a koronáját.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy tetszett nekem ez a könyv? Az alapja szerintem egészen jó. A modern világba csempészni a fantasy lényeit igen jó ötlet főleg úgy, hogy teszi ezt elektronikai kütyükön át. Sokan rá van gyógyulva a telefonjára a mai fiatalok közül, amire néhány helyen fel is hívja a figyelmet. Érdekes volt még annak is a magyarázata, hogy lehet, hogy lovas kocsikat használnak a mágus világban, meg mellette okos kütyüket, meg internetet. Ami ezek után számomra érthetetlen, hogy az internettel felvértezett világba hogy nem szökött át az a technológia, amit használunk.
És rengeteg helyen előfordul az a tipikus baki, hogy fel van rúgva a szabályrendszer. Az elején tisztázzák a szabályokat, például, hogy ha egy haldokló boszorkány kezét megfogják, akkor annak az ereje átszáll a másik emberbe. Ennek ellenére mikor ilyen történik, a másik fél nem kapja meg az erőt, a boszorkány meg egyszerűen elveszti. De voltak még más, egyszerűbb szabályok is, amik elsikkadtak.
A törpök/manók egy idő után eltűnnek a sztoriból, pedig azt hittem, hogy nagyobb jelentőségük lesz. Ezzel nincs is gond, nekem okoztak néhány vidám percet (főleg a kertész gatyós "nem szószóló nem vezér"). Olyanok, mintha nekik az arany valami drog lenne, és folyton hajkurásszák. Szerintem ők voltak a legmókásabb karakterek, úgyhogy abszolút kihagyhatatlanok a sztoriból.
Akadnak itt lidércek is, akik többnyire éjszaka jönnek elő. Róluk elég sokat meg lehet tudni, úgyhogy nem részletezném. Nem voltak szimpatikusak. Valahogy a fő lidércünket, Belizárt nem értettem... Nemigazán volt a végére karakterhű. Összekötődik egy boszorkánnyal, ami azt jelenti, hogy átveszi a boszorkány érzéseit, fájdalmát stb. Eddig oké, miért lesz puhány. De mikor lekerül a kötés, miért dönt úgy, hogy megkegyelmez azoknak, akiket addig azzal fenyegetett, hogy a belénél fogva lógat fel? Hova tűnt az elején kemény fickó? Miért változott puhány háziállattá??? Így ahelyett, hogy ijesztő lenne, amilyennek lennie kellene, inkább egy kis bábnak tűnik.
Főhősünk Adri annyira jelentéktelen figura, olyan szürke kisegér, hogy a könyv során fel sem tűnt kábé, hogy ott van. Közben persze neki muszáj volt egy szerelmi szálat kerekíteni, ami mintegy megerőszakolja a remek történetet... A csaj utálja, hogy milyen helyzetbe keveredett, majd hirtelen kigyullad benne egy égő úgy az agya tájékán, hogy ő aztán hú, de nagyon szerelmes... Előbb hittem volna el, hogy felebaráti szeretetből segít, mint azt, hogy ő totál belezúgott az egyik karakterbe, és azért segít neki. Mert nem volt miért beleszeretnie...
A legfőbb ok, amiért Adrit nem szerettem, az az eleje. Nekiáll hezitálni. Van egy srác, akit totál szeret, de nem hisz az idegennek, aki bizonyítékkal alátámasztott érveket hoz, hogy bebizonyítsa az igazát Adrinak. Adri aztán valamiért elkezdi védeni az idegent, közben hinni akar Sanyinak. Előbbire nincs oka, utóbbira sincs, hisz a srác többszörösen bizonyítottan hazudott neki és ott rázta át, ahol tudta. Kérdem én, mégis miért játssza el azt, hogy hú, hát ő nem hisz senkinek, amikor látványosan igazándiból mindent elhisz??? Baromira irritáló volt az elején, amíg be nem szippantották az események.
A stílus egyébként meglehetősen gördülékeny, modern, pont, amilyen a könyvhöz illik, úgyhogy ez teli találatos, ezért nem esett nehezemre igen sokat haladni egy-egy alkalommal a könyvvel.
A borítóról inkább nem mesélnék... Egyszerűen nem tudom, mire gondolt a költő, úgyhogy nem szeretnék ehhez továbbiakban mit hozzáfűzni.
Összességében nézve azt remélem, hogy az írónő kihasználja az ujjaiban és a tehetségében rejlő potenciált és odafigyel a karakterépítésekre. Ilyen stílussal a bevásárlólistája is eladhatóvá tehető, de attól még nem lesz élvezetes olvasmány. Viszont a történet végére már egészen belejött. A történetszövés jó, csak ez a karakterizálás... Viszont látszik a jó irány, úgyhogy nem féltem. Remélem hamarosan jön a következő kötet ugyanebbe a világba. Mert a világával nagyon megvett... újra vissza akarok menni a világába, úgyhogy kérem belehúzni az írásba!
No de... Virág Emíliáról néhány szót, ha már magyar író könyvéről beszélgetünk. Nem olvastam tőle még semmit, de úgy gondolom, hogy ez a könyv ismeretében nem is gond. A Sárkánycsalogató világába helyezi ezt a kötetét is, de nem gondolnám, hogy szorosan függne össze a Sárkánycsalogató című első kötettel, hisz önállóan is megállja a helyét. Mindkét kötet az Athenaeum kiadó gondozásában jelent meg, akiknek ezúton is köszönöm a kötetet.
Főhősünk Adri, aki 23 éves Budapesti lány, egy call center dolgozója. Van egy pasija, aki csak éjszakánként van vele. Van fedél a feje fölött, meg egy lakótársa, aki szintén lány.
Amikor Sanyi (a barát) új oprendszert rak fel Adri gépére, megnyílik a lány szobája közepén egy lyuk, amiből manók kezdenek átszállingózni valami másik világból.
Egy hajléktalanról kiderül, hogy boszorkány, és olyan oprendszert csinált, amilyent a mi világunkban még nem láttak, és mindenféle varázslatra képes. Sanyiról kiderül, miért csak éjszaka jön elő. A lány pedig belekeveredik élete kalandjába, ténylegesen is szerelmes lesz, és olyan lényekkel találkozik, amilyenekkel sosem szeretett volna. Közben hozzá kötődik egy törpe sereglet, akik mindenáron aranyat keresnek. És végül mindenkinek a célja az lesz, hogy megszerezzék azt a bizonyos egy üstnyi aranyat, visszaadják egy birodalomnak a Napot, és a Lidérckirálynak a koronáját.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy tetszett nekem ez a könyv? Az alapja szerintem egészen jó. A modern világba csempészni a fantasy lényeit igen jó ötlet főleg úgy, hogy teszi ezt elektronikai kütyükön át. Sokan rá van gyógyulva a telefonjára a mai fiatalok közül, amire néhány helyen fel is hívja a figyelmet. Érdekes volt még annak is a magyarázata, hogy lehet, hogy lovas kocsikat használnak a mágus világban, meg mellette okos kütyüket, meg internetet. Ami ezek után számomra érthetetlen, hogy az internettel felvértezett világba hogy nem szökött át az a technológia, amit használunk.
És rengeteg helyen előfordul az a tipikus baki, hogy fel van rúgva a szabályrendszer. Az elején tisztázzák a szabályokat, például, hogy ha egy haldokló boszorkány kezét megfogják, akkor annak az ereje átszáll a másik emberbe. Ennek ellenére mikor ilyen történik, a másik fél nem kapja meg az erőt, a boszorkány meg egyszerűen elveszti. De voltak még más, egyszerűbb szabályok is, amik elsikkadtak.
A törpök/manók egy idő után eltűnnek a sztoriból, pedig azt hittem, hogy nagyobb jelentőségük lesz. Ezzel nincs is gond, nekem okoztak néhány vidám percet (főleg a kertész gatyós "nem szószóló nem vezér"). Olyanok, mintha nekik az arany valami drog lenne, és folyton hajkurásszák. Szerintem ők voltak a legmókásabb karakterek, úgyhogy abszolút kihagyhatatlanok a sztoriból.
Akadnak itt lidércek is, akik többnyire éjszaka jönnek elő. Róluk elég sokat meg lehet tudni, úgyhogy nem részletezném. Nem voltak szimpatikusak. Valahogy a fő lidércünket, Belizárt nem értettem... Nemigazán volt a végére karakterhű. Összekötődik egy boszorkánnyal, ami azt jelenti, hogy átveszi a boszorkány érzéseit, fájdalmát stb. Eddig oké, miért lesz puhány. De mikor lekerül a kötés, miért dönt úgy, hogy megkegyelmez azoknak, akiket addig azzal fenyegetett, hogy a belénél fogva lógat fel? Hova tűnt az elején kemény fickó? Miért változott puhány háziállattá??? Így ahelyett, hogy ijesztő lenne, amilyennek lennie kellene, inkább egy kis bábnak tűnik.
Főhősünk Adri annyira jelentéktelen figura, olyan szürke kisegér, hogy a könyv során fel sem tűnt kábé, hogy ott van. Közben persze neki muszáj volt egy szerelmi szálat kerekíteni, ami mintegy megerőszakolja a remek történetet... A csaj utálja, hogy milyen helyzetbe keveredett, majd hirtelen kigyullad benne egy égő úgy az agya tájékán, hogy ő aztán hú, de nagyon szerelmes... Előbb hittem volna el, hogy felebaráti szeretetből segít, mint azt, hogy ő totál belezúgott az egyik karakterbe, és azért segít neki. Mert nem volt miért beleszeretnie...
A legfőbb ok, amiért Adrit nem szerettem, az az eleje. Nekiáll hezitálni. Van egy srác, akit totál szeret, de nem hisz az idegennek, aki bizonyítékkal alátámasztott érveket hoz, hogy bebizonyítsa az igazát Adrinak. Adri aztán valamiért elkezdi védeni az idegent, közben hinni akar Sanyinak. Előbbire nincs oka, utóbbira sincs, hisz a srác többszörösen bizonyítottan hazudott neki és ott rázta át, ahol tudta. Kérdem én, mégis miért játssza el azt, hogy hú, hát ő nem hisz senkinek, amikor látványosan igazándiból mindent elhisz??? Baromira irritáló volt az elején, amíg be nem szippantották az események.
A stílus egyébként meglehetősen gördülékeny, modern, pont, amilyen a könyvhöz illik, úgyhogy ez teli találatos, ezért nem esett nehezemre igen sokat haladni egy-egy alkalommal a könyvvel.
A borítóról inkább nem mesélnék... Egyszerűen nem tudom, mire gondolt a költő, úgyhogy nem szeretnék ehhez továbbiakban mit hozzáfűzni.
Összességében nézve azt remélem, hogy az írónő kihasználja az ujjaiban és a tehetségében rejlő potenciált és odafigyel a karakterépítésekre. Ilyen stílussal a bevásárlólistája is eladhatóvá tehető, de attól még nem lesz élvezetes olvasmány. Viszont a történet végére már egészen belejött. A történetszövés jó, csak ez a karakterizálás... Viszont látszik a jó irány, úgyhogy nem féltem. Remélem hamarosan jön a következő kötet ugyanebbe a világba. Mert a világával nagyon megvett... újra vissza akarok menni a világába, úgyhogy kérem belehúzni az írásba!
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése