2017. február 20.

Mióta muszáj kicsit elgondolkozni...

Mióta egyre gyakrabban futok bele olyanokba, hogy írók nézik (bocsánat a szóhasználatért) hülyének az olvasóikat...

Mióta a saját blogon is elkezdenek kioktatni az emberek, hogy miért merek negatív véleményt megfogalmazni...

Mióta elvileg rendszeres olvasói rétegbe tartozó olvasók nem értik, hogy mit írok a blogon...


Rájöttem, hogy az olvasói társadalomnak mi a túró baja van a bloggerekkel. Egyszerűen mi emberek nehezen bírjuk megállni azt, hogy kinyissuk a pofánkat, ha valami nekünk nem tetsző dologgal találkozunk szembe. 

Egy negatív vélemény a kedvenc könyvemről? Júj, személyesen engem sértettek meg ezzel... = ez az a hozzáállás, amit soha a büdös életbe nem fogok, és nem is akarok megérteni. 

És akkor jönnek az elvakult fanatikus rajongók ide hőbörögni a blogra, hogy arctalanul és névtelenül írogatok az írók könyveiről, meg sértegetem az írókat. Tényleg? 

Szögezzük már le emberek, hogy...

1, Mindig vállaltam az arcomat. Az csak egy dolog, hogy a blogon bejegyzések mögé "bújok", viszont könyvhéten stb. helyeken ha találkozom az írókkal, személyesen is elmondom nekik (ha felismerem őket), hogy nekem hogy tetszett/nem tetszett a könyvük. Az arcukba merem mondani, mert ők is ugyanolyan emberek, mint te, aki ezt a bejegyzést olvasod, vagy én, aki ezt a bejegyzést írom/írtam.

2, Nem érdekel, hogy ki a franc követte el az adott könyvet. Ha megemlítem is az írót, általános dolgokat mondok róla, nem azt, hogy rettenetesen ír, hanem hogy a könyv nem tetszik. A legtöbb íróval nem ápolok barátság-viszonyt, aki felkerül a blogra, tehát nem ismerem őket. Úgy, hogy nem ismerem őket, nem tudok véleményt formálni róla, hogy milyenek, mint ember, innentől kezdve minden, amit írok a könyvéről szól. Felőlem lehet irgalmas szamaritánus, aki missziókat teljesítve éhező árvákon segítő jótét lélek... Ha nem tud írni, akkor nem tud írni, sajnálom. Akkor a könyvét nem fogom magasztalni, piedesztálra állítani, mert nem jó. Ezzel nem az embert ítélem meg, mondok róla véleményt, megyek át személyeskedésbe... egyszerűen nem tetszik a könyve. 

Volt olyan író, akit barátomnak tekintek, és átküldte a kéziratát, hogy nézzem már meg, milyen. Közöltem vele, hogy ezt én a helyébe nem vinném kiadóhoz, mert borzalmas. Nem vette személyeskedésnek, felfogta az érveimet, megköszönte, hogy beleolvastam, és ennyi. Nem támadásnak vette, hisz tudta, hogy ettől függetlenül vele, mint emberrel semmi bajom nincs.

És igen, kedves elvakult fanatikusok, magukat zseninek kürtölő írócskák, lehet lecsillagozni a bejegyzéseket a blogon, hogy 1 csillag stb., de előbb a saját portán sepregess, gondold végig, mielőtt kijön a hülyeség az ujjaidból. Ne engem köpködj, hogy bejegyzés mögé bújva osztom az észt, ha te a pofádat sem mered vállalni, sőt, még az igazi nevedet se, meg eltűnsz azután, hogy egyetlen kommentet itt hagytál. Lehet megsértődni, emberek, szívetek joga, de ne vádolj olyannal, ami inkább rád jellemző. 

Well done!

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger