Várható megjelenések ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2017. február 21.

Alan Snow - A vaszoknis ember (Doboztrollok 2.)

Gyönyörű kivitelű sorozat. Egyszerűen nem lehet panaszszava sem az embernek a minőségre. Az előző rész elején is volt egy kis összefoglaló, hogy milyen lényekkel találkozhatunk, a másodikban ezen felül kapunk egy fejezetekre bontott "az előző részek tartalmából" jellegű összefoglalót.
A végén természetesen a következő kötet előzetese sem hiányozhat, teljesen egyedi módon tálalva.
Ezek mellett a néha felismerhetetlen képek is megjelennek ismételten, de ezúttal kidolgozottabb formában.

No de nézzük a történetet, ami pontosan onnan folytatódik, ahol az előző részben megszakadt.
Arthur és barátai elkezdik keresni a mindenféle lényeket, akik eltűntek. Rájönnek, hogy a Sajtpalota valahogy fontos szerepet játszik az ügyben, így ráállnak, hogy megfigyelik. Arthurnak ugyanakkor vakmerő ötlete támad, és bemegy a palotába, ahol ijesztő felfedezés várja: egyrészt, hogy ott vannak elrabolt barátai, másrészt, hogy fogságba esett.

A részben megjelennek még a hatóság emberei is, akik miatt Arthur végérvényesen szorult helyzetbe kerül, és mielőtt megtudnánk az igazságot arról, miért is éltek a nagyapával Alantvilágban, kapunk egy vágást...

Undok befejezés egy bájos könyvnek, ami után azért az ember már kíváncsi, hogy két kötet alatt nem derült ki, miért kényszerültek a föld alá Arthurék, és ezúttal sem tudjuk meg, tehát még párat kell aludni, mire a titok kiderül.

Ismét több szálon futnak az események, hisz láthatjuk a patkányokat a hajón, máskor Arthurt, ahogy próbálja kiszabadítani a barátait, majd ő is menekülne a csapdából. Rájön a szörnyű igazságra...

Suvasz valójában nem más, mint Madam Frufru... álruhában. Az egész könyv tulajdonképpen arra épül, hogy mindenki elrejti magát valahogy, és ezzel menti meg magát. Madam Frufru ugyanis divatot teremt, bármit csinál, így tudja Suvasz eladni a számára már fölöslegessé vált (kihasznált) lényeket. Hőseink doboztrollá változnak, hogy megszökjenek a hatóság orra elől, és eljussanak Alantvilágba Sajthidáról, ahol üldözik őket.
Mindenki álruhába bújik a céljai elérése érdekében, mintha csak farsangi felvonulást tartanának.

A könyv legnagyobb tanulsága, hogy nincs egyenlőség. Azok, akik nem úgy néznek ki, mint mondjuk egy átlag ember, az kénytelen rejtőzködni, álcázni magát és Alantvilágban bújkálni. Nem védi őket a felszínen a hatóság, és még az sem segít rajtuk, ha egy ügyvéd vagy bíró (értsd: nagyhatalmú ember) a barátjuk. Egyszerűen elítélik őket, mert mások, és annak van szava, aki hasonszőrű. Az, aki jó csapatot választ, könnyen jut előre, és egyszerűen sebezhetetlen.

A fő probléma tehát az, hogy elítélik az Alantvilágiakat, hiszen ők nem teljesen emberek. Alantas munkákat csinálnak meg az embereknek (pl. a beszélő patkányok mosodát vezetnek), vagy csak egyszerűen arrébb állnak, ha rettenetes körülmények kezdik őket körbevenni (lásd: Káposztafejek migrálása).

A szomorú a történetben végig az, hogy az ember érzi, hogy ez így nem jó. Sajnáljuk a doboztrollokat, a patkányokat, és a többi lényt, hogy egyszerűen nincs az a hatalom, ami meg tudná védeni őket. Az azonos értékrendet valló emberek alkotnak egy-egy közösséget, csoportot. Azonos a téma, tehát van miről beszélni, van mi miatt összefogni. Ebben az esetben a sajtcéh az, aminek több ága is van, tagjai közös ideológiája, hogy szeretik a sajtot. Amint a rendőrök megtudják, hogy Suvasz is ebbe a körbe tartozik, rögtön a pártjára állnak, és az Alantvilágiak ellen fordulnak, hisz ők nem ugyanazokat az értékrendeket vallják, nem "csapattagok", hanem kívülállók.

Az a baj az ilyesfajta csoportokkal, hogy nem engednek idegent a közösségükbe, és egyszerűen elvakultan hisznek abban, hogy aki a csapattagjuk, az tényleg nem lehet "rossz" - mindig igazat mond, meg kell védeni, ha támadás éri stb. Az azonos értékek vallása összekovácsolja őket egységgé, és más csoportosulások tagjaival szembe együttes erővel lépnek fel.

Mivel a doboztrollok és a többi lények csak élni szeretnének, nyugalmat maguk köré, és egyéb ilyen apróságokat, nem tartoznak a közösségbe, ezért vannak kiszolgáltatva... Ami eléggé szomorú, hogy teljesen olyanok, mint a szemellenzős lovak.

A tanulsága a sorozatnak tehát továbbra is adott: nem biztos, hogy az a jó ember, aki a csoportunkba tartozik, aki velünk azonos elveket képvisel. Lehet néha igaza annak is, aki a köreinken kívülre esik, és az ő elveit is el kellene fogadni. Ha nem is értünk vele egyet, de hagyjuk már élni a más csapatok tagjait is...

Összességében nézve még mindig gyerekmeséről van szó, gyermekies nyelvezettel, a szokásos "nem-lebutított-felnőtt" karakterekkel, mókás lényekkel, és néha megmosolyogtatóan aranyos epizódokkal. A történetnek köze nincs a rajzfilm változathoz, ami sok esetben nem is gond, hiszen más a műfaj, itt mást lehet megjeleníteni. Gyerekeknek ideális estimese...


GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger