z

2018. március 3.

Bödőcs Tibor - Addig se iszik

Azt hiszem, ezzel az értékeléssel időben kissé megcsúsztam. Mivel nem volt időm blogolni, ezért most pótolnám az értékelést Bödőcs Tibor könyvéről.

Sokat gondolkoztam olvasás közben és után is, hogy vajon nekem tetszett-e ez a könyv, avagy sem.

Valahogy mindig élveztem tévében is nézni, amit csinál, hallgatni a történeteit. És ezzel itthon nem vagyok egyedül. A mai napig többször megfordulok Búcsúszentlászlón, és párom mikor először kísért el a nagyihoz megkérdezte, hogy megállhatunk e a kocsma előtt egy fotó erejéig. Bödőcs megtalált minket Manchesterben is, ugyanis akkoriban tette fel egy videóját, úgyhogy ő volt az a magyar hang, akit odakint hallgattunk.
Persze, hogy karácsony előtt sóvárogva néztem a könyvét, hogy ezt pedig akkor is megveszem, ha leszakad a könyvespolcom. A polc még nem szakadt le, de karácsonyra megkaptam ajándékba... 

Elfogultság nélkül Kiss Ádám mellett a kedvenc stand uposom. Nem befolyásol, hogy pár településnyire laktam tőle, és hogy gyerekként bármikor összefuthattam volna vele Búcsúszentlászlón.

Érdekes volt figyelni pályafutását, ahogy a kocsmai élet után mesélt a Londonban esett kalandjairól, a kertészkedésről és hogyan váltogatta a témákat. Mostanában elkezdett átnyargalni a politika irányába, mely sokkal nagyobb hangsúlyt kap Youtube-os csatornáján is, mint a vidéki élet szépségei, egyedisége.


Nem ő az első humorista, akinek olvastam a könyvét, ezért eleinte kétkedtem, mit fogok tapasztalni. Őszintén meglepett, és kétségtelenül a leginteligensebb, amit fogtam humoristáktól. Bödőcs kísérletet tesz nagy írók műveinek modernizálására, humoros oldalról történő bemutatására. Mindenki megkapja a magáét, Micimackóéktól kezdve Örkény egy perces novellájáig. Sokszor érezni bennük jelen korunk problémáinak humorizálását. Előkerülnek hírességek a sorok között, és bekerül a könyvbe gyerekkorom helyszíne, Zalaszentiván is egy mondat erejéig. Aminek igen örültem, hogy nem ragaszkodik adott történetekhez, hogy aztán abba erőltessen humort, hanem saját szálakkal dolgozik az idegen tollak helyek. Lehet, hogy helyenként még megmosolyogtatnia sem sikerült, de még ígyis jól szórakoztam rajta. Mintha nem feltétlenül az lenne a kötet célja, hogy humorbombonokkal bombázza az olvasót.

A könyv felépítését tekintve olyan, mint egy novelláskötet. Kevesebb, mint 10 oldalas szemelvények alkotják, melyek szét vannak bontva olyan főbb részekre, mint például: Bajszosok, Budapestiek stb... Minden nagyobb írónk megkapja a magáét. Megnevezi az írót, akinek a "stílusát" felveszi pár oldal erejéig, majd ad az íróról egy karikatúrás felvázolást, és ezt követi a mű. 

Ahogy olvastam a könyvet, néha elgondolkoztam rajta, hogy lehet, hogy egyik-másik történet előadva jobban hangzik. Amikor felolvastam egy-két szemelvényt (például Örkény részénél), akkor jött velem szembe legjobban, hogy eljátszva képernyőn/élőben ezek a történetecskék jobban ütnének, mint a lapokon "fekve". Van benne intelligens vonulat, és a humora is utánozhatatlan, de ott van mégis az az érzés, hogy jöjjön ide Bödőcs, és mondja el. 

Nem tudnék kiemelni olyan sztorit a listából, ami kiemelkedően tetszett. A kötet maga összeszedett, különböző stílusokban íródott (amikor egy oldal egy mondat volt, ott néha azért elgondolkoztam, nem lehetett e volna kicsit kurtítani), de megnyugodtam, miután egyik-másik stílusból kiszakadtunk. A vicces azoknál az volt, hogy azok az írók tényleg így írtak. (Pl. Kertész Imrénél alig vártam, hogy vége legyen a történetnek.)

Összességében nézve intelligens, szórakoztató, helyenként humoros kötet. Mindenkinek tudom ajánlani, aki egy kicsit is szereti Bödőcsöt, vagy a Stand Upot. Ne ítéljétek meg a többi Stand Upos semmitmondó könyvei után. Sokkal több élményt és szórakozást ad, mint az eddig kiadott összes humorista könyve egybe. 

GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger