Legújabb bejegyzések

Calderonról valamiért az jut eszembe, hogy ő Star-Lord (Űr-lord) magyar verziója. És ezúttal is kitesz magáért.

Calderon új hajó vezetését kapja meg, amelynek neve: Békanyál. A hajóval egy csupa nőkből álló legénység jár. Ha már a hajó egy kész űrszemét, egy roncs, legalább a legénység legyen penge és profikból álló.

Szóval az egész történet ott kezdődik, hogy Calderon nevét "lefelejtik" egy listáról. Arról a listáról, amelyen a hősök neve szerepel, akiket ki akarnak tüntetni az előző kötetbeli eseményekért. Ezért többen azt hiszik, hogy a férfi áruló, ezért törölték a nevét a hősöké közül.

Közben a háttérben furcsa politikai és nemesi belviszályos dolgok történnek. Jön az intrika, az ármánykodás, az áskálódás és a pletykák csak úgy terjednek. Felbukkan Henna Sexert, akinek elképesztő kavaró képessége van, és az egész állóvíz úgy gyűrűzik tőle, hogy csak kevesen tudják, ő áll a háttérben.

Oregon persze Calderon mellett áll. Színre lép még Taina is, akinek először le kell számolnia a családi hagyományokkal, fenn kell tartania a békét, irányítani szamurájokat és túlélni valahogy, hogy ne vegye el senki, mégis hű legyen a családjához, a kultúrához a hagyományokhoz.

És persze a végzet (és egy kis rásegítés) elsodorja őt Calderon karjaiba, és újra egy hajón találják magukat. Azonban ha ők vitáznak, a Galaxis is megérzi, ahogy egymásnak feszülnek...

Azt kell mondjam, az első rész jobb volt. Persze megkapjuk a történet csavarjait, humorát, némi gyilkosságot és mészárlást. Valahogy mégsem érzem azt a fajta extázist, mint amit az első kötetnél éreztem. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tetszett, csak most egyelőre elég volt.

Nem tudom, hogy a sok politikai ármánykodás meg háttérharcok, vagy inkább Taina és Calderon folyamatos "elsétálunk egymás mellett, mert mindig van valakinek oka megsértődni a másikra"-típusú huzavona.

Ami azonban kárpótol: a legénység, a veteránok, Oregon admirális, és az a pár csavar, amik a legváratlanabb helyzetekben bekecsavaródnak a helyükre és bombákat robbantanak.
Többet megtudunk a nemesi családokról (rangsorok, szokások stb.), illetve a japán kultúráról, a szamurájokról és arról, milyen ha az ember egy agyonszabályozott világban kell éljen kötöttségek között, ahol mások határozzák meg a sorsát. Végre kikristályosodik, hogy működnek a Kardok és megismerjük valódi természetüket, tulajdonságaikat, képességeiket és rítusaikat (Kardtánc, rangsorbeli helyezkedés stb.)

Calderon családja pedig annyira kiemelkedő jelentőségűvé válik, és annyira furák, és annyira különösek és mellettük sem lehet elmenni szó nélkül. Calderon nem csoda, hogy tisztára flúgos (jó értelemben), mikor nincs a családjában egyetlen épkézláb sem. Mindenki agyafúrt, a saját szekerét tolja és jaj annak, aki a Ferrero ház ellenségévé válik - még akkor is, ha nem tudja, hogy egy Ferreroval van dolga.

Igen megnyert magának Calderon családja és a legénysége is, úgyhogy nálam ezek a csapatok vitték a prímet.

Összességében nézve kapunk nyomozást, kalandot, csavarokat, politikát, nemesi erőfitoktatásokat, űrcsatát, utazási lehetőségeket. Jobban megismerjük Calderon világát, elmélyülhetünk a rendszereiben, és amíg nemesi körökben mozgunk addig se feledjük, hogy mi melyik családból származunk - és húzzuk fel a bricseszünket, mert úgy még egy felségárulás is elegánsabban mutat....


GR-ezők szerint:

// Copyright © Mandi Könyvtára //Anime-Note//Powered by Blogger // Designed by Johanes Djogan //