Sokan kérdezik a könyvmolyoktól, hogy van ennyi időd olvasni? Mások, amikor megtudják, hogy 10-nél több könyv átfut a kezeimen éves szinten, akkor legyintenek: "Könnyű neked! Majd ha gyereked lesz, nem lesz ennyi időd olvasni..."
És mégis... Több blogger társamnak gyerek, férj, házimunka mellett is sikerül könyvet a kezébe vennie, sőt, még a blogján ír is róla, ami megint csak idő. Szóval szerintem gyerek mellett sem megoldhatatlan a téma.
Megmondom őszintén, mostanában nekem sincs annyi időm olvasni, mint amennyit szeretnék. A másik kérdés meg az, hogy amikor lenne rá időm, van e kedvem hozzá? Mindig az volt a bajom, hogy sok dolog érdekel, sok hobbim van, és ki kell válogatnom azt, amire éppen időt áldoznék. Új hobbim a horgolás, amit ha nem űznék, akár olvashatnék is, és a blogra nem csak 1-2 vagy 0 könyvről kerülne fel leírás. Nem?
Szerintem az olvasás olyan időtöltés, amire lehet kis időintervallumokat szánni (utazás buszon, vonaton; főzés közben míg rotyog az étel stb.). Néha van nálam e-könyv. Ha buszoznom/vonatoznom kell, mindig van nálam
könyv. Olykor séta közben olvasok, máskor a kocsiban utazva. Amikor nem
kell úgy figyelnem valamire, mindig a kezemben van egy könyv.Nagyjából minden lopott időmben olvasni szoktam. Legalább egy könyv mindig van nálam. Ezeknek az a hátránya, hogy a történeteket darabosan (1-2-3 oldalanként) ismerem meg. A köztes időben meg forog a fantáziám, vajon mit csinálnak a szereplők, mikor visszatérek hozzájuk?
Akinek nagyon nincs ideje olvasni, azoknak találták ki a hangos könyvet. Manapság már mindenkinek ott lóg az okosteló a fülén, a kezébe, a kocsija szélvédőjén... Nyilván nem ad ugyanolyan élményt, de az ember mégis hallgatólagosan "elolvashatja", amit szeretne. Vagy felolvasó programmal felolvastathatja. Vannak már olyan programok, amik egész jól csinálják, néha-néha droid hangot belecsempészve a szövegbe, de attól még értelmes felolvasással.
A blog menedzselése ugye más téma. Amíg az ember kigondolja, hogyan és mit írjon a könyvről, amíg lekörmöli, csinosítgatja, esetleg képet készít/keres a bejegyzéshez... nekem ez néha napi 1-2 órás művelet is szokott lenni:
1 óra minimum, míg megbírom a bejegyzést és formára igazítom.
Aztán leteszem és másnap újra rászánom az időm, hogy újra elolvassam. Ha nem tetszik, sztornó, újraírom az egészet... Ha annyira nem látom katasztrófának, akkor csak a 3/4-ét írom újra. Aztán harmadnap újra átolvasom. Mivel mindig tudnék mit javítani benne, ezért nagyjából 3-4 nap után úgy döntök, időzítem, és igyekszem megfeledkezni róla, hogy új bejegyzést írtam. Akkor látom igazán katasztrófálisnak az írásaimat, amikor publikálódnak, úgyhogy nem szeretem újraolvasni őket utána...
Sokszor csinálok olyat, hogy hétvégén írok bejegyzést minden könyvről, amit a héten írtam, aztán már csak időzítem. Mivel a szombat délelőttjeim szerencsére több esetben nyugisan telnek, ilyenkor születik a legtöbb bejegyzés, majd elosztom őket időben az aktuális agymenéses sémám alapján (hm... jelenjen meg minden szerdán egy bejegyzés? vagy két naponta? Ezek egy sorozat részei, mi lenne, ha egymás utáni napon...? stb...) és időzítek mindenkit valahova. Ez persze nem azt jelenti, hogy másnap nem lépek fel újra átmazsolázni (van benne félreírás? minden mondatnak van azért egy csekélyke értelme?
Ezért lehet az, hogy egyik hónapban olvasok egy könyvet, és egy hónappal később kerül fel róla cikk. Mert lehet, hogy olvasni több időm van, blogolni (gép elé kerülni) viszont nem mindig sikerül.
Ti hogy vagytok ezzel? Van annyi időtök olvasni amennyit szeretnétek? Nektek milyen trükkjeitek vannak, hogy időt nyerjetek az olvasásra?
Akik még témáznak:
3 megjegyzés:
Ezt a "Majd ha gyereked lesz, nem lesz ennyi időd olvasni..." és ilyen jellegű egyéb "kedvességeket", hogy "majd megtudod, ha..." annyira utálom... Mintha máshogy nem is éreznénk jól magunkat, csak ha a másiknak, akinek éppen valamiben jobb, mint nekünk, belengetjük az elkerülhetetlen sorsát, hogy majd lesz még sokkal szarabb is, ne aggódj! :@ :O Jó lenne erről kollektíven leszokni, nagyon magyar szokás, és tényleg nagyon utálatos.
A hangost én nagyon bírom, és meg kell cáfoljalak, pont ugyanolyan jó élményt tud nyújtani. Persze csak akkor, ha már van benne rutinod, oda tudsz figyelni rá mindig. Nekem kerültek ki kedvenc könyveim is audiobookokból, és ugyanolyan élénken megmaradtak bennem, mint a papíron olvasott társaik. :) Felolvasó programmal viszont biztos nem olvasnék könyvet, nagyon zavarna a hangsúlytalanság, rossz hangsúly, rossz ritmus. Nagyon hozzászoktam az igényesen, színészek, vagy szerzők által felolvasott könyvekhez.
A blogbejegyzéseket gyakran én is napokig pihentetem. Általában az alapok megmaradnak, de sok mondatot újraírok, javítom a hibákat, és ezeket jobb néha egy vagy két nap után csinálni, nem rögtön.
A hangoskönyveket én is támogatom - bár egy ideje nem hallgattam őket - de sok holtidőt ki lehet velük tölteni, ill. szuper altatók :D Ha este hallgattam, ált. fél óra múlva már aludtam is.
Az időzítő tényleg nagy áldás - szeretem én is előre megírni, elosztani, megtervezni mikor mi menjen ki.
Én a blogolásra majdnem minden nap egy kis időt szánok - de tényleg produktívabb akkor nekiállni ha van több időd egyben. Most például 1-2 órája ezeket a Témázunk posztokat olvasom :D
Az időhiány nagy úr, ha az ember a privát életében is rohan mindenfelé. Meg a sok túlóra stb... El lehet ütni hangoskönyvekkel az időt a munkában is. A felolvasó programok borzalmasak... Volt könyv, amit megpróbáltam felolvastatni, aztán annyira nem hangsúlyozott a program, hogy feladtam...
Megjegyzés küldése