Elterveztem idén, hogy minden héten végzek egy könyvvel. Az idei év első olvasmánya Hugh Howey tollából ered és megbántam miatta, hogy olvastam a Siló sorozatot.
A Műszak trilógia A siló sorozat után született, de időben előbb játszódik. Egyfajta előzmény történet azokra a kérdésekre, amelyek A siló 5 kötetéből nem derülnek ki.
Az Első műszakban 2 idősíkot látunk. 2049 -ben Donald Keene egy nagyszabású projekt részeseként furcsa építményt tervez és épít. Úgy gondol rá, mint egy felhőkarcolóra, ami nem az égbe, hanem a föld alá nyúlik. A tervezés folyamata is furcsa, hiszen nem beszélhet senkivel sem róla, még azokkal sem, akik szintén a projekt részesei. A csapattagoknak megvan a maguk része, amit csak ők tudhatnak.
Donald jóban lesz egy szenátorral, az ex-szeretőjével karöltve kell megterveznie ezt a különös építményt. Eközben Helen, a felesége folyamatosan féltékeny amiatt, ami meg sem történik Donald és Anna között.
Végül tartanak egy nagyszabású ünnepséget, ahol kiderül végül, ami az egész Siló sorozatból nem: hogy kerültek az emberek a föld alá. Tehát minden 2049-ben kezdődik...
A másik szál már némileg a jövőben van. 2110-ben járunk, ahol Troy egy átlagos fickó, nem éppen átlagos munkával. Ugyanis egy silóban lakik, amit nem hagyhat el, sőt, minden silók vezetője lesz. Az 1-es silóban járunk, amely minden más silóval kapcsolatban van, felügyeli őket, mint egy nagy testvér. A többi siló nem tud egymásról, a kapcsolatról, és semmiről, azt hiszik, ők az egyetlenek, akik túlélték a katasztrófát.
Azonban az első műszakban probléma adódik. A 12-es siló lakói valamiért fellázadnak. Troy feladata, hogy valahogy megoldja a helyzetet, elcsitítsa a lázadókat a monitor előtt ülve és nézve a lejátszódó jeleneteket.
Troy azonban hamarosan rájön valamire. Hogy nemcsak azokat az embereket nem ismeri, akik körbeveszik, hanem saját magát sem. Egy véletlen folytán rájön, ő nem az az ember, akinek magát ismerte...
Kezdjük ott, miért bántam meg, hogy olvastam a Siló sorozatot. Azért, mert az előzmény kötettel kezdve nagyobb élményt nyújtott volna. A Siló minden egyes darabja inkább arra fókuszál, hogy milyen a mindennapi élete az embereknek, mikkel kell megküzdeniük a mélyben élve az egyes szinteken. Milyen szabályok mentén működnek a dolgok a silón belül. Azért mertem ellőni azt is, hogy a 12-es siló megsemmisülését látjuk, hogy is történt, mert a Siló sorozatban csak előkerül a 12-es, de nem derül ki róla túl sok dolog. Mintha ez a kötet egy merő magyarázkodás lenne...
A témája pedig továbbra is aktuális, hiszen a siló lakói ugyanúgy karanténba zárt emberek, mint ahogy most is sok ember be van zárva kórházba, vagy a saját otthonába. Az más kérdés, hogy míg a való világban azért zárkózunk be, hogy mi magunk ne fertőzzük a társadalmat, addig a siló lakói azért zárkóznak be, hogy őket ne fertőzze meg a Föld.
Azt kell mondjam, ez a regény meglehetősen érdekes. Megmutatja, hogy az ember milyen gyarló, és hogy a hatalom érdekében ki és meddig képes elmenni. Ráadásul az emberek félelmét használja ki első körben, majd bevetve a technikát, elvesz mindenkitől mindent - szó szerint. Az amnéziás ember kezelhető, mert irányítható, hiszen hiszékeny.
Mind Donald, mind Troy áldozatául esik egy olyan rendszernek, ahol úgy mozgatják őket, mint a bábokat. A tudásuk kell az erősebb hatalomnak, de amint gondot okoznának, likvidálják őket. Ahogy rájönnek az igazságra, egyrészt már késő, másrészt kezdődhet a következő műszak.
A silókat kívülről látni, illetve tapasztalni, hogy a silók előtt volt normális élet, egy kicsit furcsa. Már itt is elkísérünk egy szereplőt a silóbeli életében, úgyhogy ez némileg kettős érzést ad. A kötetben egyébként van idővonal a végén, mely szerint 2052-ben van egy eligazítás, 2110-re pedig még bedatálják a 12-es siló mellett a 10-es és a 40-es siló összeomlását. Valószínűnek tartom, hogy ez a következő két kötetben lesz kidolgozva, mivel a 12-es siló volt az első vesztett ügy.
Az is remek magyarázatot kapott, hogy az emberek miért élnek sokáig, miért nem tudnak a többi silóról, miért nem tud senki arról, hogy kint milyen volt "anno" az élet, amikor még nem voltak silók. És megtudjuk továbbá, hogy mi szükség volt egyáltalán a silókra, milyen katasztrófának kellett történnie, hogy az emberek a föld alá kényszerüljenek. És ami a legijesztőbb, hogy ez jelen korunkban is benne van a pakliban, hogy bármikor megtörténhet.
Összességében nézve ezzel a trilógiával kellett volna kezdenem az ismerkedést, mielőtt az egész Siló sorozatot kivégeztem volna. Míg a Siló már a mindennapi életet mutatja be, és rengeteg kérdőjellel zárja le az ember (miért és hogy kerültek a föld alá, miért nincsenek liftek a silóba, csak lépcsők stb...), addig a Műszak arra hivatott, hogy szépen felépítse a miértekre a választ, hogy az ember az 5 részes regénysorozatban csak elmerüljön.
Mindenkinek, aki még nem olvasta a Siló sorozatot: a Műszak trilógiával kezdjétek! Sokkal jobban élvezhető a Siló sorozat, ha nem vonja el az ember figyelmét az, hogy ott nincs kifejtve semmi, és hogy egy-egy szereplőre vagyunk makacsul rágyógyulva.
Szerencsére, már a polcomon csücsül a Második műszak és a Harmadik műszak is, úgyhogy nem is várakoztatom őket sokáig...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése