Nagyon sokáig váratott magára nálam ez a könyv, hogy olvassam. Benina munkássága igazán egyedi a maga nemében. Fő kategóriája a fantasy, és új élmény volt őt más közegben látni. Még megvan az emlékeimben, amikor betört a Bíborhajú első részével és lehengerelt.
Mindig örülök, ha tehetséges magyar szerzőktől olvasok, és Benina írása is többnyire lendületes, olvasmányos.
Fülszöveg:
Faith Morgan mindent elveszített.
Két hét pokol után a tanúvédelmi programba kerül. Nem térhet vissza az otthonába, többé nem láthatja a legjobb barátnőjét, elvették az álmait, hitét megváltozott a kinézete, és elvesztette még a nevét is. Faith többé nem létezik, Honey lépett a helyére.
Vajon rábízhatja magát az ügynökre? Biztonságban lesz az új otthonában? Okos dolog-e közel engedni magához a kisváros egyik legnagyobb szívtipróját?
Brayden Holmes mindent maga mögött hagyott. Kétszer segített nagybeteg öccsén, de végül mindkettejük talpa alól kicsúszott a talaj. Zach depresszióba süllyedt, Bray pedig bulit bulira halmozott, hogy azt érezze, él. Elmenekült a családja közeléből, és egyetlen ember van, akinek a kedvéért hajlandó hazatérni: az öccse. Ki az a titokzatos lány, aki nemcsak a kisfiút, hanem Brayt is vonzza, mint a mágnes? Miért olyan ellenséges? Miért olyan óvatos? Honnan származnak a sebhelyei? Faith szeretné meghúzni magát, Bray viszont szeretné megérteni őt. Egyikük sem tud szabadulni a másik hatása alól – és talán nem is akarnak. Csakhogy Faith vészterhes múltjával nem könnyű szembenézni. Vajon mit bír ki a szerelmük? És mit tehetnek, ha a kisvárosban felbukkan a legnagyobb ellenség? Egy erős lány és egy különleges fiú története.
Azt kell mondjam, ha olvastam volna a fülszöveget, nem veszem kézbe a kötetet. Egy tipikus szerelmi románcot enged sejtetni, DE! ez a könyv több ennél.
Faith erős lány, aki küzd a borzalmas emlékeivel. Néha kikapcsol az agya, és átvált védelmi üzemmódba, amiről nem is tud (kész tudathasadás). A bátyja, Joshua hangja tudja egyedül kizökkenteni. Ez a vonal a könyv egy igen erős fonala. Az emlékek váratlan helyeken törnek rá Faithre, és az ember hátán a hideg futkos, ahogy elképzeli azt a rengeteg borzalmat, ami a szemünk elé kerül. Már a felétől is azt mondja az ember, inkább feladtam volna, csak legyen vége. Innen látszik, hogy Faith valóban erős, túlélő típus.
Bray karaktere eléggé kétes. Nagyon lazának akar látszani, de belül mégis merev, gondokkal küzd, és ezt akarja palástolni az extrém dolgaival. Utálni akarja Faithet, de mégsem sikerül neki. Eleinte kedves és bájos, ahogy próbálja becserkészni a lányt, majd ahogy segíteni szeretne neki a traumái feldolgozásán. Aztán van egy pont a regényben, amikor azt éreztem, hogy "ez már túlzás".
A kötet eleje nagyon jó, az ember mindig várja a következő oldalt, hogy mi fog történni. Aztán haladunk a vége felé, ahol a felépített világ némileg megtörik, akárcsak a karakterek. Olyan, mintha a tükörsima jég elkezdene repedezni, pedig korábban voltak jelek, de a karakterek nem veszik figyelembe ezeket, amit nem értek, miért nem... Az egyik legnagyobb hiba Faith és Joshua találkozásánál következik be.
Véletlenül odakeveredik Bray, amit elvileg Malcolm Crayne (Faith testőre) szervez így (ám legyen, ez még egész hihető így). Majd előadnak egy tipikus sablonos jelenetet, hogy amit félre lehet érteni azt félreértik, és a gerlepárunk között mosolyszünet lép fel. Bray azt hiszi, a lány megcsalja egy másik pasival. Csakhogy, előtte volt egy jelenet a kötetben, ami után fel sem merül az olvasóban, hogy ilyen jelenet lesz a könyvben.
Faith ugyanis mesél Bray öccsének egy fiúról és egy lányról, akik testvérek és akiket együtt kínoztak. Bray kihallgatja a beszélgetést, tehát tud erről. Bray sok dolgot megtud a lányról eddig a bizonyos jelenetig és nem hiszem el, hogy annyira ostoba, hogy nem rakja össze a képet. Ezek után ez a "megcsalsz, úgyhogy megharagszom rád" dolog teljesen okafogyott és fölösleges. Máshogy is el lehetett volna érni azt, amiért erre szükség volt...
Ugyanennél a jelenetnél megjelenik még egy baki. Bray megtudja, hogy a lány eredeti neve Faith. Kihallgatja, majd elmondja a lánynak is, hogy tudja. A lány megkéri, többet ne hívja ezen a néven. Mégis, amikor Joshua és Faith találkoznak később, a sikátorban Bray ezen a néven emlegeti a lányt. Ha ez nem lenne elég, Joshua megfenyegeti, hogy többet a szájára ne vegye ezt a nevet. Viszont tudjuk, hogy Bray Seth társaságában érkezett a helyszínre. Neki miért nem tűnik fel, hogy akit Honey néven ismert, most mégis miért hívja mindenki Faithnek?
A könyv innentől kezdve vált számomra sablonossá, és lettek szembetűnőek a furcsa momentumok. Például az olyan dolgok, hogy valakinek benyomnak egy golyót a szájába szájpecekként, és mégis tud sikoltozni, meg összepréselni az ajkait. Egy mentőcsapat megérkezése miért telik 30 percbe? Fél óra alatt a lányból simán már csak a kisujja marad vagy a cipője, annyira szét tudják boncolni a rosszfiúk... Ugyankkor a főgonosz, Russo emberei miért lesznek a végére figyelmetlenek és amatőrök, hogy elfeledkeznek a biztonságról?
Amúgy Bray véletlenül mindig oda keveredik, ahol Faith van. Hiába aranyos a szerelmi szál, annyira kliséssé teszi, hogy nem tudok túllendülni rajta.
A könyv amúgy több nézőpontból íródott, így több szereplő fejébe is belátunk. Számomra a legjobb karakter maga főhősnő, Faith volt, ami nagyon ritka. Az ő fejezeteit szerettem a legjobban, és azt se bántam volna, ha csak ő mesél. Erős női karakter, aki figyelemre méltó és példát mutat. Tanít, hogyan álljunk fel a legnagyobb testi és lelki sérülések után. Hogy igenis ki lehet alakítani új életet még akkor is, ha megtörik az embert. Harcolni kell a szabadságért, és soha nem szabad feladni, mert mindig van legalább egy valaki, aki szereti az embert.
Összességében nézve a korábban jól megszokott lendületes, olvasmányos stílust kapjuk egy olyan történettel, ahol a főhősnő elvinné a hátán az egész történetet egyedül. Hiányoltam a végén Joshua karakterét, aki a főhősnő legnagyobb támasza eleinte, de megmagyaráztam magamnak azzal, hogy Faith fejlődött és más (Bray) a fontosabb, új támasza van, és így kerül kifejeződésre. A párbeszédek néha erőltetettek, viszont a belső gondolatok izgalmasak és tanulságosak, úgyhogy megkapjuk a kárpótlást. Az, hogy egy ilyen komoly és kemény témát dolgoz fel... ennél hatásosabb és jobb köntösbe csomagolt árván maradt gyerekeket kínoznak történetet még nem olvastam. A maffiózók valóban kemények, az áldozatok tényleg megtörtek minden szempontból, és teljesen átérezhető a fájdalom, amin keresztül mennek/mentek.
Azoknak ajánlom, akik nem ijednek meg némi vértől és kegyetlenségtől, ugyanakkor szeretnének látni egy bájos románcot egy közel 20 éves lány szemén keresztül. Egy olyan románcot, ami nem úgy van kidolgozva, hogy a lány beleszeret a fiúba és a kínzásokkal teli múltja hirtelen eltűnik...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése