Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2011. január 8.

Benina - A boszorka fénye (Bíborhajú 1)

Fülszöveg (SPOILERES)
Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük.
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?
A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny…
Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.


A történet középpontjában a 18 éves Claire White áll, aki boszorkány, méghozzá a tisztavériűk közül az utolsók egyike. A történet elején elveszti mentorát, és arra vár, hogy a Bölcs újat rendeljen ki mellé. Hamarosan meg is érkezik a féldémon Kellan Black személyében, akivel természetesen nem csak mentori lesz a kapcsolata: szimbiózis alakul ki közöttük, így érzik a másik "hívó szavát", és persze annál sokkal többet is. Clairet üldözik a zsoldosok, úgyhogy rejtőzködik, meghúzza magát, és igyekszik nem feltűnni a Zsoldos szemeinek (mondjuk így).
Amikor elkezdtem a kötetet, a prológus után még könnyedén félre tudtam rakni, aztán belemerültem a történetbe, és utána valahogy a kezembe ragadt. A történet oly módon klisés, hogy pár fejezet után, mikor már tudjuk, ki kicsoda, és utána elolvassuk a fejezetcímeket hátul a tartalomjegyzékben, már ki is található a teljes történet. Azonban ez cseppet sem zavaró, mert az írás kárpótol érte, Benina remekül rakja egymás mellé a szavakat, jól "forgatja" őket, a stílussal nem is akadtak gondjaim.
Azon is már csak mosolyogni tudtam, mikor a főhősnő a vége felé néha meg-megvilágosodik, mintha késleltetve esne le neki néhol a tantusz, ilyenkor kicsit olyan elveszettnek éreztem szegény lányt.
A karakterek, a szereplők számomra átlagosak voltak (megvolt mindegyiknek, melyik regényszereplő-típust képviseli), olyan szokványos az "autóbalesetben meghaltak a szülők, majd utólag kiderül, hogy nem is" rész (bár ez nem a szereplőkhöz kapcsolódik szorosan), a nyugodt nagybácsi, aki képtelen felhúzni magát bármin, aztán betoppan a sötét idegen, akiről kiderül, hogy nem is rosszfiú, ellenben jönnek vele társak és a többi, és a többi...
Azt hiszem senkit sem lepek meg azzal, hogy nekem Kellan lett az első számú kedvenc szereplőm, és tetszett, hogy sokat szerepelt a kötetben. Ő számomra valamivel összetettebb volt, mint a többiek. A somolygó mosolygásával (Gigi hasonlatával élve) tényleg olyan volt, mint Derek Souza (Kelley Armstrong - Darkest power sorozat), amikor pedig elhagyta a száját a "Minden rendben?" (a regény végére már szállóigévé váló) kérdés, akkor kicsit Edward Cullen jutott eszembe, valamiféle feljavított verzióban, és ez ilyen formában jobban tetszett.
Akit még nagyon megkedveltem, és reménykedem, hogy a következő részekben is lesz, az Milan (ő remélem mindenképpen benne lesz), Lucas, Regina, Hannah, és Cameron.
Ami kifejezetten tetszett, az a boszorkányok világának új megközelítése. Noha nem hasonlít túlzottan az általunk eddig megismert boszorkányvilágokra (gondoljunk csak a Harry Potter sorozatra, vagy a Gyűrűk urára) mégis a saját szabályaival, felépítésével, lényeivel (boszorkák, démonok, miegymás) teljesen hihetően ábrázolja, mintha tényleg létezne.
Akció, romantika, humor, varázslás, misztikum, titkok... Kell ennél több? És ha már a titkoknál tartunk, volt pár dolog, ami nem volt tiszta a regény letétele után, de remélem csak azért, hogy a további kötetekben megkaphassam rájuk a választ :) Például: Nem tudja valaki, hova lett Jane Eyre?
Már nagyon várom a folytatást, hogy kiderüljön, hogy mit tud még mutatni az írónő!

Oszd meg a bejegyzést! :

3 megjegyzés:

AppleBeach írta...

Szia!
Igaz higy ez magyar írónőtől van? És ki az a Jane Eyre?
Bocsi hogy ezt kérdezem csak rég olvastam és kicsit kihagy az agyam ilyen téren!
Nekem az egyik kedvenc könyvem:)

FFG írta...

Szia!
Igen, magyar az írónő :D A Jane Eyre pedig Charlotte Bronte irománya, a blogon is találsz róla szösszenetet :) Egyébként ez volt az a könyv Benina könyvében, ami a főhősnő éjjeliszekrényén volt :D (ott volt még a A kis herceg is a Jane Eyre mellett :D, ami még előtérbe került, így rémlik?)

Névtelen írta...

ÁÁááá most hogy írod tényleg ! Furcsa hogy egy magyar regény ilyen jó am applebeach vagyok sak lusta vagyok bejelenkezni

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger