Fülszöveg:
A fiú arra kényszerül, hogy váratlanul útra keljen. Erőt kell gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel… Cole számára az élet kötéltánc. A napfény a halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig…
Elindul egy utazás, és rengeteg kaland történik, egy keretbe foglalt történetben.
Azt kell mondjam ez a könyv egy nagy csalódás a könyvespolcomon. Az emberek és a vérivók (omnik és hemók) alkotta világ unalmas, egysíkú és annyira jellegtelen, hogy kár volt ezért fákat írtani.
Cole (vérivó) igazándiból belecsöppen abba, hogy Sandor (vérivó) elkövet egy véletlen balesetet, aminek következtében megszületik egy újabb vérivó, Gordon (később csak Gordó). Ketten felügyelik és tanítják Gordont az új életének az apró csínyjára bínjára, de akkora fenék van ennek kerítve, mintha egy elefántot akarnánk betuszkolni egy átlag ház ajtaján. Ugyanis Gordonnak elég 1-2 éjszaka és már úgy nyomja a tálálkozást, mint a profik. Szóval innentől fogva teljes mértékben fölösleges az utazgatás.
Akad egy konfliktus szituáció egy kóbor hemóval (Royal névre hallgat). Az olvasó nem tudja meg, miért baj igazán, ha valaki kóbor. Nem érezni a jelentőségét. Kóbor, na és? Később Cole felbukkanni véli ezt a fazont újra, de nem biztos benne, majd ez a szál igazándiból elhal. Lehetne belőle egy izgalmas mellékvonal, de abszolút nincs kihasználva, hanem felveszi a fonalat és egész egyszerűen nem kezd vele semmit... Nyitva marad.
És ugyanezt érezni az egész könyvvel. Nincs egy keret, nincs egy épkézláb lezárás, vagy egyáltalán egy normális kezdet. Belökődik az olvasó egy teljesen idegen világba, ahova nem tud behelyezkedni. Megkapjuk a szabályokat, de aztán ennyi. Nem történik semmi.
Látunk egy műbalhét Gordon és Cole között, de ez is olyan, mintha egy kölyök nem kaphatná meg amit akar, ezért duzzog, mint egy taknyos. És egy újabb mellékszál, amivel nincs kezdve semmi...
Gordon ugyanis felhívja az anyukáját, ami ugye tilos!, majd ezek után ez a vonulat is parlagon marad. Gordon duzzog csak, de semmi olyasmit nem csinál, hogy például leválik a bandáról, és tényleg lázad, hogy akkor majd a saját útját járja, vagy valami...
Van még egy ilyen vonulat. Johnny (egy vérivó kolónia vezetője) kilátásba helyezi Cole-nak, ha nem jutnak semmire Gordonnal, akkor kiiktatják. Ez így be van lengetve, az ember várná, hogy akkor majd lesz izgalmi faktor, hogy Cole és Sandor nem bírnak a gyerekkel, de ezzel se történik aztán semmi... Gordon nem igazi lázadó, Cole keménynek adja elő magát, de egy puhány alak, Sandor meg egy igazi bohóc a történetben, aki a háttérben ténykedik, de sok nem derül ki, csak egy-egy morzsa.
Mindenbe belekap, majd semmit nem fejez be, nem fejt ki rendesen. Amúgy a történetben nem vámpírok vannak (ezt ki is hangsúlyozzák), mert ez egy elég gyenge eresztés, hogy megbökik valami tárggyal az emberek nyakán az eret, aztán rászorítják a szájukat. Cole azt magyarázza, hogy eldugott helyeken szabad csak táplálkozni, de kérdem én: egy bárban, vagy egy bulin nehogy már senkinek nem tűnik fel, hogy egy lány nyakára rátapad egy srác. Bezzeg egy kihaltnak tűnő utcán azonnal lebukik ugyanezzel a trükkel. Ahhoz is mennyire kell már gyorsnak lenni, hogy megbökd valaki verőerét, majd aztán odahajolj és elkezd szívni. A vérivóknak ugyanis nincs kinöveszthető szemfoga, nem szuper gyorsak, és nem is hú de erősek. Csak annyi a különlegességük, hogy vért isznak, nem kell izzadniuk a konditerembe, mert gyorsabban növesztenek (de csak emberi mértékű) izmot, és ha kiállnak a napra, szétmállanak, de amúgy nem lehet őket megölni sehogy. Még fejlevágással se. Se karóval átszúrva. És a nap is csak annyira tesz bennük kárt, hogy szétégeti az agyukat és meghülyülnek.
Ezzel kapcsolatosan van egy érdekesség. Egy Bess nevű lány levetette magát egy ház tetejéről, és elégett a napon, a nap végén tudták csak bevonszolni a házba, hogy megmentsék. Cole ki akart futni utána, de megégett ő is, így visszafordult. Később az egyik hotelszobában ecseteli, hogy fekete kukászsákot rak az ablakra, mert azon keresztül nem jön be a napfény. Meg a hotelekben leragasztja a függönyöket, hogy ha felkel a nap, ne porladjon el az ágyban álmában. Ergo: ha bebugyolálták volna magukat, nem hiszem el, hogy nem tudnak kimenni megmenteni Besst korábban, minthogy lemegy a nap.
Rengeteg összefüggéstelen logikátlan ökörség van a lapokon. Egyáltalán nem kidolgozott, és tényleg ez az ide kapok oda kapok egy igazi katyvasz... Egszer csak be van lógatva az, hogy az átlag emberek vonzódnak a vérivókhoz, de ez is azért kell, hogy utána Cole sanyarú múltas sztorija megálljon a lábán... Sokat akar markolni, de a vége semmi lesz. Kapunk rengeteg lelkizést, Cole állandóan nyávog, és elhiszem hogy unalmas az élet úgy, hogy már élt több mint 100 évet és már nem tudnak neki újat mutatni. Elhiszem, hogy annyi emléke van, hogy már nem minden marad meg neki, mert minden mulandó. De ha ennyire unja a létet, ugrana le ő is a tetőről aztán hagyjuk egymást békén.
Gordonnak igaza van, amikor szemére veti, hogy egy öntelt hólyag. Ténlyeg nem úgy bánik Gordonnal, mint egy tanár, hanem mint egy "ki ha nem én, majd megmondom a frankót" ficsúr. Elmondja, hogy nem mehet Gordon Missouriba, mert a srác onnan származik. A végén derül csak ki, milyen mesét kaptak a szülők arról, hova tűnt a fiúk. Te jó ég! Erre több száz oldalt kellett várnunk, és egy olyan szánalmas mesét kapott anyuci, hogy a fia miért nem keresi többé, hogy befejeltem az asztalt.
Amúgy Gordon két hétig csak teng-leng az átváltoztatása után. Cole megérkezik a Házba, és rögtön első este tanúja lesz, hogy Gordon majdnem megöl egy lányt, túltáplálkozza magát, amitől aztán rosszul is lesz. (Gondolom ez olyan, mintha az ember túleszi magát, és utána fáj a hasa és moccani se bír.) Cole közli a fiúval, hogy hánytassa meg magát, majd táplálkozzon úgy, hogy számoljon magába 20-ig és utána engedje el az áldozatát. A fiú így is tesz.
Viszont akkor adódik a kérdés: Gordon hogy a jó életbe élte túl az első 2 hetet? Ha addig sem volt önkontrollja, akkor minden táplálkozáskor túl kellett magát zabálnia, vagy hullahegyeket hagynia maga után, mivel senki nem magyarázta el neki a szabályokat. Ha minden este túlzabálta magát, akkor az első egy-két alkalommal csak le kellett volna esnie neki, hogy ez így nem jó, valamit változtatni kell. Vagy ha túl is zabálta magát, miért nincsenek hullahalmok a Házban? Annyira nincs ennek az egésznek értelme, hogy borzasztó...
Összességében nézve nagyon kevés a pozitív momentum a kötetben. Szánalmasan gyenge alkotás, amin a stílus se segít. Töredezett előadásmód, egy gyenge történettel ötvözve, ami annyi logikai bakival és kidolgozatlan szállal van átszőve, hogy csodálom, hogy a betűk a lapokon maradnak és nem futnak világgá. Se füle se farka a legtöbb dolognak, amit úgy húznak el előttünk hogy mézesmadzag, no ebből jó kis izgalmas akció lesz, aztán a végén semmit nem kapunk... egy adag lelkizés, semmi más. Cole hiába adja elő a komolyat, valójában ő is csak egy ugyanolyan duzzogó kölyök, mint Gordon, csak több mint 100 évvel megelőzi a kölyköt...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése