Fülszöveg:
A nemzetközi bestseller Mielőtt a kávé kihűl folytatásában négy újabb időutazásra kerül sor a kicsiny japán kávézóban.
Tokió egyik mellékutcájában több mint egy évszázada kínálja gondosan elkészített kávéit a Funiculi Funicula. Városi legendák szerint mást is tud ez a hely: vendégei szigorú szabályoknak engedelmeskedve visszamehetnek az időben. A régi és új karakterek sorában ismét négyen vállalkoznak erre a feladatra. Kockázatos kalandjuk során barátaikkal, családtagjaikkal és szerelmeikkel találkoznak. Noha a múlt a szabályok szerint nem változtathatja meg a jelent, mégis olyan impulzust ad az időutazóknak, ami megkönnyíti életük folytatását.
A szívmelengető érzelmekkel és sok-sok bánattal teli regény arra buzdítja az olvasót, hogy maga is feltegye a kérdést: „Mihez kezdenék, ha visszamehetnék az időben?”
Nagyon meglepődtem, hogy a Mielőtt a kávé kihűl című könyvnek nem csak film változata van, hanem még két kötetnyi folytatása is. Már öt éve annak, hogy az első kötetet olvastam, de annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy amikor megláttam a folytatásokat, azonnal be kellett szereznem őket. A kötetben találunk némi utalást az előző kötetre, és előző történetekre (a kötetben), viszont a történetek önmagukban is értelmezhetőek, mintegy novelláskötetben.
A könyv elején kapunk egy összegzőt a szereplők egymáshoz fűződő kapcsolatairól, majd kapunk 4 történetet. Akad történet két jó barátról, egy anyáról és fiáról, szerelmesekről, és egy férj-feleség párosról. Minden történet megható, néhol romantikus. A történetek főhősei tragikus sorsukon akarnak változtatni. A kötet érdekessége, hogy ezúttal nem csak a múltba utaznak vissza a szereplők, hanem egy karakter (Szerelmesek című történet) a jövőbe utazik. Így megismerjük a jövőbe utazás szabályait is amellett, hogy újra megismerkedünk a múltba utazás szabályaival. Minden történetben felhívják a figyelmet arra, hogyan lehet a múltba/jövőbe utazni. Illetve a jövőbe utazás felvet egy problémát: hogyan lehet garantálni, hogy valaki a jövőben egy adott pontban biztosan ott legyen a kávézóban, amikor találkozni akarunk vele... Hisz csak azokkal lehet találkozni, akik jártak a kávézóban.
A film ismeretében azt kell mondjam, a három kötetből egyaránt tartalmaz momentumokat a film. A második kötetben például kiderül, kicsoda a fehér ruhás kísértet nő és mi köze a kávézóhoz. Kiderül továbbá, hogy a múltból lehet elhozni dolgokat (például lehet fotót, vagy videót készíteni, és azt elhozni a jelenbe).
A mellékszereplői körben felbukkanó kávézó tulajdonos, és a kávéfelszolgáló hölgyemény múltja és jelene is egyre jobban kibontakozik, egyre több részletet ismerünk meg belőle, miközben kockázatos kalandhoz segítik hozzá vendégeiket, akik bizonyos esetekben rászorulnak, hogy vigyázzanak az életükre.
Stílusra teljesen az első kötet vonulatát követi, miközben szívbe markoló sorsokat ismerünk meg, és együtt utazunk velük az időben, hogy segítsenek a saját lelkükön és rendbe hozzanak valamit, amiről azt hiszik, tönkre ment. És a szeretet, ami egyik-másik történetet átszövi, megmelengeti az olvasók szívét.
Összességében nézve 4 novellát kapunk, amelyek kötődnek korábbi történetekhez, de önállóan is olvashatóak. Néha rejtenek részletet a kávézó dolgozóinak életéhez kapcsolódóan is, így adva a háttérben egy plusz történetet, melyet úgy rakhat össze az olvasó, mintegy kirakóst. Továbbra is tetszik a stílus, a kidolgozás, a történetek, az időutazás kidolgozása. Gyorsan olvasható, némileg lassan emészthető, lélekig hatoló...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése