Fülszöveg:
Egy újabb történet, amitől meghalsz a nevetéstől! Ki lehet az a titokzatos kísértetfiú, aki hullaszilveszter előestéjén megpróbál bejutni a Málladozó Villába? Halálka idegtépő nyomozásba kezd, hogy kiderítse, honnan jött új, „szellemes” barátjuk. Hűséges barátja, Bu Song, az albínó agár most is a segítségére van. A nyomozás olyan izgalmas, hogy még Halálka is majdnem szívdobogást kap tőle!
A Halálka sorozat köteteit pont azért szeretem, mert mind a képi világba, mind a szavakból eredő humorban otthonosan mozog. Ismét felbukkan a képek között például Poe.
No de, míg a többi története bájos gyerekmese, itt azért elég vastagon előkerül a halál, hiszen egy szellemfiúról kell kinyomozni, hogy ki ő, így előkerül, hogy vajon mikor halt meg? Halálka persze új barátra talál, de amíg a korábbi kötetek tényleg bájosak és tanulságosak voltak, itt megismerkedhetünk egy undok szellemficsúrral, akivel a végén persze jön a happy end... Viszont, Halálka helyében hagytam volna az egészet a csudába, ha valaki így viselkedik.
A szokásos szereplőgárda is előkerül, illetve megint jönnek a vicces rokonok, és a képek. Egy fergeteges partin is részt vehetünk, szóval szórakozást és humort egyaránt találunk a lapokon.
A képek még mindig önmagukért beszélnek a könyvben, és továbbra is kedvesek, színesek, és találékony humorforrások (itt-ott erőltetett kiszóló szövegekkel). Az a bajom vele, hogy elkezdtem felolvasni a kisfiamnak és rájöttem, hogy ez még nagyon nem az ő korosztálya. A felnőtteknek pedig ez a kötet nem mindenhol élvezhető, így a korosztály belövése, hogy vajon kiknek íródott egy kicsit zavaros. A korábbi köteteknél ez behatárolható, itt viszont nem annyira egyszerű ezt megállapítani.
Összességében nézve a képi világ és az írói stílus még mindig hozza a szintet, a történet számomra kicsit gyenge lábakon áll még meséhez képest is. Ettől függetlenül szeretem Halálka történeteit, mert mindig van valami aranyos csattanó a végén, és valami tanulság...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése