Levy L. Smith - A Leszármazott (DL1)

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Nem volt semmi különösebb históriám ezzel a kötettel. Rövid, tömör, tetszett a sötét borító, és a semmilyen fülszöveg... Szóval nem sokat tudván róla belefogtam...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Sandra unalmas életét feldobja, mikor meghívást kap egy bentlakásos lányiskolába. Nincsenek barátai, egyedül az édesanyja miatt sajnálja, hogy kiszakítják régi környezetéből.
Azért mégis csak elmegy, elvégre jó tanuló, és mit veszíthet? Azonban ez az iskola sem fenékig tejfel. A lánynak meg kell küzdenie az iskolatársaival, akik ugyanolyan hanyagul bánnak vele, mint az előzőek.
Az ikrek, akikkel megosztja a szobáját furcsák, ijesztőek, és egyáltalán nem alszanak.
Sandra azonban egy pezsgőbb életben találja magát, mikor a "menő klikk" felkarolja, bomba csajt csinálnak belőle, és kicsempészik a suliból, egy buliba. Azonban szörnyűség történik: eggyel kevesebben térnek vissza az iskolába, mert az egyik társuk meghalt...
Sandranak fel kell fedeznie, ki is ő, és mi is folyik körülötte. El kell fogadnia, hogy nem átlagos ember, és hogy vámpírok léteznek. Csak egy a baj: megtetszik neki a vámpírsrác, akivel elvileg nem lenne szabad barátkoznia...

Vélemény:
Csavaros, furmányos történet, aminek a lány szemszögéből nem sok értelme van. Miért? Mert a lány egy **********, és pont ezért nem lehetne együtt a sráccal - akit egyébként Donnienak hívnak.
Úgy dobják bele a lányt ebbe a világba, mint az úszni nem tudót a mély vízbe, és erre a csaj nem úgy reagál, ahogy várnánk... Körülbelül úgy reagál, mint Bella arra, mikor Edward elmeséli neki, hogy meg akarta ölni (Alkonyat könyv, 1. rész)
Főhősfiúnk Donnie nem mondanám, hogy hú, de megfogott, de ha már vámpír, abból a szempontból jó fej, hogy mindent a főhősnőnk hátsója alá tol, ergo a csajnak nem kell gondolkodni, az olvasó meg kapásból 5 sor Donnie-szöveg után tudja, hogy mi a szitu.
Ami még tetszett az Donnie lovagiassága (már ha lehet így fogalmazni). A jelenet a barlangnál... Talán ez volt az egyetlen jelenet, ami igazán tetszett a kötetben...
Kicsit olyan volt nekem ez a könyv, mintha az író nem tudná eldönteni, hogy a vámpírok világát, vagy egy mágikus (értsük ez alatt a varázslószerű varázsvilágot) világot részesítse előnyben, ezért inkább összeaprítja, és csinál belőle egy salátát... Szerintem kicsit a rovására ment ez a "kavarjunk ide mindenkit, aki fantasyvilági és akkor jók leszünk" dolog, mégis, mikor befejeztem a kötetet nem az volt bennem, hogy hú, ez milyen gáz, hú, ez tök rossz úgy, ahogy van...
Nem éreztem azt sem, hogy a körmömet kéne rágnom, hogy vajon mi lesz a folytatásban... A-a. És valamiért mégis úgy érzem, hogy érdemes folytatni, mert jónak ígérkezik...
Nem vagyok egy nagy jóstehetség, csak pozitív felfogású. Szerintem lehet ebből még mit kihozni, ami esetleg jól is elsülhet...
Egy kicsit a kevés pontozásról: -1 -et levonok tőle azért, mert szerintem rövid kötet, sokat sűrít magába, és imitt-amott ez a minőség rovására megy a történet oldalról.

Ha pontban fejezném ki: 5/4