A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Gigi hívta fel a figyelmemet a fülszövegre a Könymolyképző oldalán, és érdekesnek találtam a sztorit. Aztán jött a karácsony, és meglepinek megkaptam…
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Jette, Caro és Merle három barátnő egy albérletben. Iskolába járnak, és mindegyik lánynak megvan a maga története. Jette egy híres krimi írónő lánya, Caro egy magába zárkózott, szegény családból származó lány, míg Merle egy állatvédő aktivista (már ha lehet ezt mondani, mivel befogadnak kiszabadított állatokat a lakásba).
Éldegélnek, közben Jette többször is meglátogatja az édesanyját, és hoz tőle epret az eperültetvényről. Azonban egy gyilkos garázdálkodik a környéken, és az írónőben felélednek az anyai ösztönök, mivel a halottak fiatal lányok.
Kezdetét veszi a nyomozói munka. Mikor Caro összejön egy titokzatos férfival, majd Caro meghal, Jette magára vonja a gyilkos figyelmét azzal, hogy felszólal barátnője temetésén. A gyilkos úgy gondolja, hogy akkor kezdődjék a játék. El akarja érni, hogy Jette beleszeressen…
Vélemény:
Oké, ez nem egy olyan hipiszupi könyv, ami nálam a „többször is elolvasom” darabok közé tartozna. Gigi ettől várta az évezred legnagyobb sztoriját? Nekem annyira nem tetszett, mert: oké, váltogatja a nézőpontot, de ezzel együtt olyan időbeli csúsztatások is vannak, amik sokszor az agyamra mentek már. A történetben a szálak ezer felé ágaznak, és többször az írónő ide kap, oda kap, aztán megint ide, megint oda… Irritáló ez a szinte két oldalanként ugrálás. A történet jó lenne, de a mesélése szörnyű, és ez nem a stílus hibája, mert az tetszik.
Az időbeli csúsztatások, a Jette kontra gyilkos szerelmi szál nem jött be. Nincs benne meg az, hogy miért is szeret bele pontosan Jette a gyilkosba? Oké, helyes a pasi… Na és? Szerintem ezt lehetett volna még boncolgatni.
A nyomozós rész szintén ilyen volt. Naná, egy pár lány mindent megtalál, amit a rendőrök nem, mi? Jobban űzik az ipart, mint Sherlock Holmes… Ezt képtelen vagyok elhinni. Ráadásul ők találják meg a legfontosabb bizonyítékot, holott a rendőrök már áttúrták az egész szobát oda-vissza háromszor? Mese… mese… mese…
Oké, tudom, hogy ez csak egy könyv, egy fiktív történet, ami meg is történhetne, na de kérem, ennyire lebutítani egy nyomozót? Jah, és ha már a nyomozónál tartunk… Szerintem a nyomozó lehetne Nostradamus leszármazottja akár, mivel akármilyen megérzése van, minden bejön neki… Na de kérem… Mióta alkalmaznak a rendőrök látnokokat? Talán csak a Psych című sorozatban, meg a Mentalistában…
Ha pontban fejezném ki: 5/3
2 megjegyzés:
Szívemből szóltál :) Mikor olvastam ezt a könyvet, folyton elvesztettem a fonalat,a végére már fel is adtam, annyira nem jött be ez asok idő- és képváltás.
A szerelmi szállal hogy békültél ki?
Megjegyzés küldése