A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az első kötet nagyon tetszett, és nekiálltam pattogni, mikor megtudtam, hogy jé, van folytatás. Aztán olvastam a fülszöveget, és már csak párat kellett aludni, és voila... Aztán karácsonyra sikerült megkapnom ajándékba a kötetet, de nem álltam rögtön neki, mert Gigi nagyon leszólta, és kicsit féltem hozzányúlni. Aztán végül is győzött a kíváncsiság, mert ahogy lelombozott, úgy növelte a kíváncsiságomat...
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Gemma még mindig a Spence akadémiára jár. Még nem dobták ki úgy, mint az egykori rajztanárát. Szünidőre készül a triós, és hamarosan hazamehetnek. Ann Felicitynél tölti a szünidejét, és egy jókora hazugságot hintenek el Ann-ről, amitől még Gemma bátyja is felfigyel a lányra.
Ezek mellett Gemmának új hódolója akad, akit Simonnak hívnak, emellett pedig Kartik is a lány körül legyeskedik (kötelességből).
Gemmának azonban látomásai vannak, amik kínozzák. Arra figyelmezteti minden, hogy Kirké közel van, és nem is sejti, hogy mennyire közel van Kirké. Tom egy elmegyógyintézetben kap munkát, ahol Gemma megismerkedik egy lánnyal, aki olyan, mint ő. Látta a világokat, bár a lány nem tud behatolni. Kirké felkeresi ezt a lányt is, és ő nagyon fél tőle. Gemma meg akarja keresni Kirkét.
Azonban a helyzetét bonyolítja az is, hogy társadalmi eseményekre jár, hogy az apja betegsége egyre rosszabb, hogy vitákba bonyolódik Tommal és hogy Tom még mindig túl komolyan veszi magát.
Ezek mellett a világokban sem stimmel valami, és a világokban sétálgató Pippával sem.
Gemma feladata lesz az, hogy megkeresse a Templomot, megkösse a varázslatot. Erre Kartik hívja fel a figyelmét, aki pedig a Raksana nevű szervezettől kapta az utasítást.
Hogy kiderül e Ann hazugsága, megtalálják e Kirkét, vagy a Templomot, az kiderül a regényből...
Vélemény:
Igen, Gigivel többnyire akkor is ugyanaz a véleményünk (HP6 óta tudjuk, hogy nem mindig, de itt igen) még akkor is, ha nem beszélünk valamiről előtte (értsük ezt könyvekre). Mikor lelombozott is, én bizakodtam benne, hogy Gigi biztosan csak túloz, de sajnos az ikerhatás érvényesült.
Ami nem tetszett: mintha Feli, és Ann csak azért barátkoznának Gemmával, hogy átvigye őket a világokba, aztán az, hogy Gemma ostoba (sok látomást kap, még sincs meg a Templom eh...)
Ami tetszett, az a szereplők megható háttértörténete, és a korszak leírása. És nem hagyhatom ki a "tetszős" sorból Simon karakterét :) Oké, már megint a fiú karakterek... Tudom... Simon figuráját egyrészt sajnáltam (jobban, mint Gemmát az apja és Tom és a nagyija miatt) másrészt pedig őt bírtam az egész kötetben a legjobban. Tudom, a vége felé mintha egy jelenetnél olyan... álnok akart volna lenni, és mégis ő a kedvencem. Tomot pedig szintén azért bírtam, mert önző, mert leszólja a húgát, mert .... nem tom, olyan, mint amilyen egy reális bátyj... (Tapasztalat, meg az évek...)
Úgy harangozták be a könyvet, hogy követelni fogjuk ez után a harmadik kötetet... Én nem. Lehet, hogy ez az immunitás jele? No de azért mindenki olvassa el, mert annyira nem egy rossz kötet... Láttunk már rosszabbat is (ugye Gigi??? XD)
Ha pontban fejezném ki: 5/4
4 megjegyzés:
Nekem is jobban tetszett az első kötet, mint a második, a másika kicsit unalmas volt nekem.
Igen, meg engem még a karakterek zavartak :) Hogy húzta a könyvet az írónő, holott már rengeteg látomást kapott Gemma :) Hát, ezek után nem tudom, miről szólhatna a harmadik kötet :)
Őszinte leszek: az első részen még csak-csak átrágtam magam, a másodikba kb a 150. oldalon beletört a bicskám.
Dögunalom volt.
Azért a bejgeyzésed tetszett, mert ezek szerint nemcsak én nem voltam elragadtatva ettől a remekműtől.
Sokaknál láttam, hogy mennyire tetszett nekik ez a kötet, és azt hittem, velem van csak baj, hogy annyira nem jött be, de örülök, hogy más is így van vele :D
Megjegyzés küldése