A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
A Nagate egy tipikusan „a borító alapján ítéltem meg a könyvet” típusú találkozást. Aztán olvastam a fülszöveget, és érdekesnek találtam az egész kötetet. Szóval másodmagával megrendeltem a kedvenc helyemen, és pár nappal később már kézbe is vehettem, és olvastam…
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Nagate egy városvilág. Egy olyan városvilág, ami több kisebb városból áll. Egy különös világ, amelyben nincs logika. Ha elindulsz egy utcán, és azt hiszed, hogy derékszögben kanyarodtál el, akkor kiderül, hogy több, vagy kevesebb fokot fordult az ember… Ha elindulsz, és leírod, merre jöttél, visszafele egy másik térképre lesz szükséged.
Egy különös világ, amely olyan, akár egy útvesztő…
Egy valaki azonban mégis ki tud igazodni a világában. Egy gyerek, akit Vizonak hívnak. Egy ember… az egyetlen ember, aki érzi a mágiát. Ez a világ át van szőve mágiával. Aztán betolakodtak az emberek, hozták a maguk kis technikáit, és átvették az uralmat.
Azonban bajban van a városvilág, mivel elkezdett felbomlani. E kel menni a mágia középpontjába, és megkeresni az első uralkodót, akinek segítenie kell megakadályozni a felbomlást… Csak egy a baj: Nagate különös világa, amiben nem lehet akárhogy egy könnyen eljutni sehonnan sehova…
Tündér követek érkeznek (a tündérháború után) az emberek részére, és az a céljuk, hogy a jóslataikat igazolva megkeressék az embert, akiben megvan a mágia, és eljuttathatja őket arra a helyre, ahonnan megakadályozható a felbomlás. Az emberek nem bíznak bennük, ezért néhány ember, egy mutatványos, egy tündér és Vizo elindulnak, hogy megakadályozzák a városvilág elpusztulását…
Közben kitör egy lázadás a munkások részéről, sok helyütt csaták zajlanak (külsők, belsők egyaránt). Árulások történnek, halálesetek és miegymás… A városvilág a felbomlás szélén, de vajon időben eljutnak e oda, ahova kell és ha eljutnak, akkor mégis mit találnak? Azt, amit vártak, vagy valami egészen mást?
Vélemény:
Sci-fi és fantasy keverékeket valljuk be, ritkán fogok a kezembe. Az első fejezetben, mikor bejött a merénylő srác, akkor nem értettem, hogy ez most mi lesz, de a regény végére megértettem, úgyhogy meg lehet nyugodni: az író mindent részletesen leír, elmagyaráz, és nem marad kérdés a regény befejezésével.
Oké, a lecsukott embert nem értettem, akitől a regény során a részek előtt írásokat lehetett látni. Fogalmam sem volt, hogy ő ki, és a legvégén derült ki számomra, hogy neki mi a szerepe ebben az egészben… (nem sok, de van jelentősége).
Ami nagyon, de nagyon tetszett, hogy oké, hogy volt az emberi világ, de a térkapun átmentek az emberek, hogy új piacot keressenek, de Nagate világa teljesen más. És ezt a világot a saját szabályaival együtt elejétől a végéig sikerült megtartania az írónak. Azt is, ahogy az emberek átformálták, azt is, hogy milyen volt a „történelme”, hogy a hitüket végig ott melengették stb..
A szereplők és jellemvonásaik... Hát, ami itt nem tetszett, az Vizo. Eleinte azt látjuk, hogy (szó szerint) egy kis bevizelős hisztigép. Amikor elkezdődik az utazás, akkor meg már olyan, mint egy felnőtt... Ez egy hatalmas ugrás volt számomra, és nem tetszett... Oké, hogy a gyerek komolyodik, meg néha félt, de a vége felé mintha eltűnt volna és teljesen felnőtt pár regénybeli nap után... Holott csak egy kiskölyök a regény végéig...
A gonoszoknak sikerült gonosznak lenniük, a jóknak meg jóknak, akik megmutatták olykor az árnyoldalukat is (kb. kétszer...). Voltak klisés szituációk, de ezek valahogy annyira beleillettek a könyvbe, hogy nem voltak zavaróak (pl. célzok itt a regény végén arra, amikor már majdnem a finishbe értek).
Remekül vannak egyeztetve a fantasy és a sci-fi eszközei, de ez a Vizo kölyök nálam kicsit sokat nyomott...
Egyébként mindenkinek ajánlom, mert jó kis kötet, és tényleg nagyon érdekes a világ, amelyben játszódik (fú, hát ez a világ tényleg elvarázsolt XD)...
Ha pontban fejezném ki: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése