A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Mivel az első része tetszett, érdekelt, hogy milyen a második, szal elmentem egy könyvesboltba és mit láttam: no lám, van már harmadik kötete is, és képzelje a nagyérdemű: magyar nyelven! Egy füst alatt beszereztem a kettőt, és hazafelé utazva már a buszon hozzáfogtam az olvasásához (természetesen a második kötetnek).
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk még mindig Iliána, és Ravn, akik Tasso társaságában hajóra szállnak, hogy üldözőbe vegyék Hród hercegét, aki menekül a ládával. Úti társaikká válnak a Farkasok népe tagjai, és egy Taino nevű kutya. Kiderül, hogy a harcosok már rég meghaltak, csak a szellemük üldözi még mindig a Holdboszorkányt, akiről kiderül, hogy a herceg testében van, nagyon gonosz és iszonyodik a víztől. Ezért pech az, hogy a herceg hajóra szállt...
Iliána a hajón Tainóval van, Ravn meg tapasztalt vitorlázó – saját karavellája van, és azért nem volt sokáig otthon az első kötetben, mert hajókázott mindenfelé, és szokásához híven még mindig nagyon okos ember benyomását kelti. Elérnek a címben említett Sandhammaren -hez, ami azért végzetes, mert sok hajó süllyedt már el ott, úgyhogy tökre kikerülik, és kissé távolabb horgonyoznak le. Persze a kapzsi herceg nem olyan tapasztalt hajós, mint a fia, úgyhogy szépen elsüllyed. Ricke, aki egykoron Iliána nevelője volt (dajkája) megszökött az első kötetben, és átköltözött ide, ahol férjhez ment, és a falusiakkal együtt elkezdték kimenteni a hajótörötteket. Már hozzászoktak, hogy mindig meg kell menteniük a tudatlan jónépet, akik folyton elsüllyednek, úgyhogy nekiláttak a mentésnek.
Persze Iliána is találkozik a nővel később, és megkerül a láda is, éljen a happy end. Ezzel a kötettel le is zárulhatna a sorozat, de mivel nálam volt a harmadik kötet, ezért annak lehetőségét kizártam, hogy enni lenne... És különben is, már írtam, hogy 11 kötetesre tervezték, és még hol vannak itt a sorozat nevét adó Varázsjelek?
Vélemény:
Igazándiból ez a rész nem szólt másról, minthogy hajóztak, elsüllyedtek, megmentettek mindenkit és happy end... Nagyjából itt ennyi jött át... Mondjuk lehet, hogy csak nekem van bajom a hajózunk, és igyekszünk nem elsüllyedni kötetekkel, ki tudja. A Bűbájos Mary című könyvben is azt vártam, mikor kászálódnak le végre a hajóról, és írnak szárazföldről. Ott nagyon részletes volt a hajóút, itt meg... Hát látszott, hogy ezen is van a hangsúly, meg nem is... A sorozat címét adó Varázsjelek megfejtésénél meg még nem jutottak sehova... Igaz, hogy az első kötetben megtalálták a sípot és a farkast, de még nincs nagy jelentősége. Lehet, hogy az első két bevezető kötetet külön sorozatba kellett volna tenni pl.: Varázsjelek – az előzmények címmel? Nekem ez a kötet nem tetszett, de ki tudnám emelni a részt, amikor út közben találkoznak Krisztinnel, és a lány beáll a csapatba. Az a rész volt az, ami nálam a „nagyon ott volt” kategória XD. Az elsőhöz viszonyítva feleannyira volt csak jó... Hát, majd kiderül a folytatásból, hogy várható e még új a nap alatt...
Ha pontban fejezném ki: 5/2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése