2010. április 6.

Körbepost

Körbepost

1. A játékot nagyon szépen megköszönöm: Nimának!

2. Ajánlok röviden számomra kedves 3 könyvet. (olyanokat, amik nincsenek fenn a blogon)

3. Adom tovább három embernek, és figyelem az ajánlókat, hátha lesz új kedvenc.


3 könyv ajánlása... Hát hú... *gyorsan összeszedi a gondolatait*.
Akkor, mivel a testvér könyve fent van, ajánlanám Emily Bronte: Üvöltő szelek című könyvét... Miért? Mert sok kötet hajaz a történetére a mai vámpírlázban, és mindegyiket megismerhetjük, ha ezt már olvastuk. Egyébként nekem korántsem tetszett annyira, mint Charlotte: Jane Eyre -je, de szerintem ez is olvasható, és érdekes.



2. könyv... Olyant nehezen tudok ajánlani, ami nincs fönt a blogon, mert szinte mindent föltettem, amit úgy olvastam. Mégis, kicsi korom virágai közül egy sem szerepel itt. Mivel kötelező olvasmányokat nem szerettem, olyanokat olvastam, amik kezembe akadtak, de nem voltak azok.
Ezek pedig többnyire mesék, vagy Bronte művek, vagy éppen Karinthy volt, vagy Shakespeare.
A következő két ajánlóm ezért olyan lesz, ami már van a blogon, és a részletesebb leírást el lehet ott olvasni, itt pedig egy rövid történetet róluk XD
Még mindig Rob Thurman: Éjvilág a favoritom. Ez a könyv valami olyant bizonyított be nekem, amiről a mai napig is csak álmodozom, és jó lenne ha lenne alapon... ha szükségem van rá, csak újra elolvasom, és utána nyugi van :)


A harmadik ajánlós könyvem pedig azért emelném ki, mert hála neki egy nagyszerű emberrel hozott össze a sors. Hogy ez jó, vagy éppen rossz, azt még latolgatom XD. Ez a könyv volt az, ami bebizonyította, hogy vannak nagy egymásra találások, hogy a sok véletlen nem csak a könyvek lapjain történhet meg, hanem a valóságban is, és hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek.
Ez a könyv nem más, mint Cassandra Clare: City of Bones (Csontváros, Csontok városa)
Azért az angol borítót rakom ki, mert először akkor olvastam, mikor még a magyarok nem is ették, nem is itták, most meg nagy lázzal falják a könyvet. Mivel nem akarok elbúcsúzni attól az élménytől, mikor először kerestem magyarul információt erről a könyvről, ezért maradjon csak az angol borító.
Akinek pedig ezért köszönet jár, az Gigi!


Azt hiszem, egy csöppet meg fogom szakítani a láncolatot, mert bár sok blogon megfordulok (még ha nem is írok mindenkinek), mégis két embernek tudnám csak továbbadni...

Akiknek továbbadom: Gigi és Ohentibi

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger