A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Mostanában nagyon rászoktam a Moly.hu böngészésére, és kedvenc könyveimet nézegettem, mikor ráakadtam az egyik felhasználónál erre a kötetre. Kíváncsi voltam, hogy ilyen borítóval meg fülszöveggel mi lehet a külső mögött. Aztán pont telóhívást kaptam (néhány napra rá), hogy állítsak össze sebtében egy könyvlistát, hogy mi kéne, ha volna, és felnyomtam rá ezt is... Hogy megbántam e, hogy megszereztem? Hm... :D
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Skrupulus Fondor, detektív. Barátja halála után a végrendelet felolvasásakor ő is kap valamit tőle, amiről először nem tudja, hogy mi az. Megismerkedik a férfi unokahúgával, a 12 éves Stephanie-val. Stephanie mögül nézzük az eseményeket (többnyire, mert van 1-2 fejezet, amik 1-2 oldalasok, és nincs bennük még csak említés sem a lányról). Stephanie megnézi az örökségét, ami egy ház, és egy szerencsétlen baleset miatt egy éjszakára ott is ragad. Egy titokzatos telefonhívás után, ami a házba érkezik, valaki megtámadja. Ekkor lép a színre Skrupulus Fondor, aki megmenti a lány életét, és fölfedi előtte a titkát, mi szerint ő egy elementarista csontváz... A kislány "megzsarolja" (túszul ejti a detektív kalapját) azért, hogy a detektívvel mehessen kalandokra, mert már elege van az unalmas életéből.
A detektívnek nem tetszik a dolog, de azért belemegy, és máris elkezdődik a kalandok sorozata...
Nyomozásuk során rájönnek, hogy a nagybácsi halála nem a véletlen műve, hanem meggyilkolták. Kérdés: ki tette, miért, és miért akarták megölni az unokahúgát? Milyen kulcsot keresnek az unokahúgon? Stb...
Vélemény:
A története kiszámítható, átlagos, és szerintem olyan meseszerű, hogy még egy 12 éves olvasó is megértse. Talán azért is ilyen, mert ugye egy 12 éves lányt nevezhetnénk főszereplőnek, aki korához képest számomra túlzottan is érett... Ez a vonulat nem tetszett a könyvben, de hát egy mese az egész, úgyhogy nem ragaszkodom a realitás talajához, hogy ez a 12 éves kislány inkább zseni, mint egy normális 12 éves...
Szóval a történetnél maradva: szerintem nincs benne túl sok nyomozás, lévén, hogy nem csinálnak semmit, mégis mindenki tudja, ki az elkövető. Ami Skrupulus fejében (vagy a lányéban) megfogalmazódik, mint gyanú, arról később kiderül, hogy igaz. Olyanok, mint a médiumok, vagy mint Az eperszedő című Monika Feth regényben a rendőr: amire gondol, hogy hogy van, az később úgy is lesz.
Szóval, a történet nyomozós-rejtélyes szálának megoldására kb onnantól rá lehet jönni, hogy képbe jön a legenda. Már a végrendelet kinyilvánításakor sejtettem, hogy mindennek oka van, hogy ki, mit miért kapott... Ez valahogy túl nyilvánvaló volt. Szóval akkor mi fogott meg, ha annyira nem a krimis nyomozás? Talán az, hogy néhány infót, amit Skrupulus tudott, de a kislány nem, csak a legvégén vágja a képébe, mint Evernight-Bianca az olvasó képébe azt, hogy ő vámpír? Áh, nem ez...
Hát akkor az, hogy Skrupulus a csaták hevében folyton eltűnik, a kislányra hagyva a menekülést, a harcot, és csak akkor bukkan fel váratlanul, mikor a kislány már élet-halál között lebeg? Nem, nem is ez.
Ami igazán megfogott az egész könyvben az a Stephanie vs. Skrupulus csipkelődés, Tanith "érett-éretlen" képeinek változása, és a mufurc Borzalmino (aki szerintem a legtipikusabb karakter... és aki minden könyvben benne van...).
Igazán a humorával fogott meg ez az egész. Ugyanúgy jártam vele, mint az Anita Blake első kötetével. Nem az kötött le, hogy nyomozgatnak (vagy imitálják a nyomozást), hanem csak úgy magával sodort a könyv, és mire észbe kaptam, már az utolsó oldalaknak is vége szakadt...
Szóval a pontlevonás az Stephanie számomra túl érett karakterének, és Fondor "eltűnök, és vészhelyzetben majd jövök" mutatványainak szól. A nyomozást nem venném komolyan, mert annyira látható, hogy mi kinek is mire kell... Mindennek oka van a könyvbe, hogy a lánynak mit mutatnak meg, hogy miket kap stb...
Összességében szórakoztató könyv, amit inkább kikapcsolódásnak jó olvasni, mint a történetben való elmélyülése miatt. Mindenesetre nem, nem bántam meg, hogy ezt választottam, és hogy elolvastam :)
Ha pontban fejezném ki: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése