A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Stanley Steeltől már olvastam ezelőtt is könyvet, úgyhogy gondoltam, teszek még egy próbát, mert az egészen tetszett. Mivel ez meg az egyik kedvenc filmemet hivatott kiparodizálni, hát el lehet képzelni, mennyire furdalt a kíváncsiság, hogy sikerülhet valakinek egy humoros filmet kiparodizálni... Aztán megláttam akciózva, és ez még inkább meghozta az olvasói kedvem. Nosza, nevetésre fel!
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Jack Spenót kapitány Gyurrikával, a káromkodó papagájjal, Eliza Best -tel és férjével Bill Tuninggal, illetve a legénység többi tagjával hajókázik a Kaszpi-tengeren, és különböző balhékba keverednek. Mikbe? Először is jön egy vihar, felbukkanik a színen Babarózsa kapitány, aki fülig szerelmes Jack Spenótba - az nem akadály, hogy ő is férfi -, jönnek persze a kannibálok is, meg Dagi Dzsonc is, aki mindenáron azért üldözi a Nem igaz gyöngy -öt, Jack hajóját, hogy megadhassa magát neki...
És végül jön még Néma kapitány az ő kis tengeralattjárójával és minden felbolydul... már ami még fel tud bolydulni...
Vélemény:
Mikor kézbe fogtam a 100 oldalas könyvecskét, és megcsodáltam a méreteit már rögtön elkapott a balsejtelem. A rövid könyvekkel az a bajom, hogy általában nincsenek alaposan kidolgozva.
Ez a kötet sem kivétel: sok mindent akar az író egybe sűríteni, és a végén sok dolog kerül bele, mégis kevés ahhoz, hogy azt mondjam: hú, ez de jó volt.
Az író nagy fába vágta a fejszéjét azzal, hogy egy alapból paródiás darabot akar még jobban kifigurázni, és ez helyenként sikerül is neki, de a sűrítés miatt egyrészt kibontatlan, másrészt a vége unalmassá válik.
Volt a könyvnek olyan szakasza, aminek jobban tetszett a filmbeli verziója, mert azt inkább látni kell... Az ilyen szakaszokon az író sem volt képes megnevettetni. Sok helyütt erőltetett viccekkel találkoztam, ami nálam szintén rombolta az összhatást...
Tudom, hogy nem egy komoly irodalmi darabról van szó, de Steeltől jobban tetszett a már általam is olvasott Star Wars paródia (igaz, hogy még csak egy kötetet olvastam). Talán azért is sikerült az jobban, mert a SW önmagában nem vicces, és bőven van mit kifigurázni.
A Karib-tenger kalózai filmnél viszont nem sok mindent lehet még jobban kiparodizálni. Például a nevek átiratai tetszettek, meg a Babarózsa-féle Néma románc, illetve a Fing Suhi -s fejezet...
Összességében egyáltalán nem mondanám, hogy el lennék ájulva ettől a kötettől... Talán ha kicsit hosszabb lett volna, több részlettel, ütősebb poénokkal...
Ha pontban fejezném ki: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése