Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2010. augusztus 4.

Paul S. Kemp - Alkonyat (Erevis Cale 1)


A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Holdival az antikváriumot jártuk. Még életemben nem hallottam sem az íróról, sem a könyvről, de beleolvastam, és úgy gondoltam, "miért ne, egy próbát megér?"

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Selgaunt utcáin megjelenik három alak, ami még nem jelent semmit. Azonban elszántan keresnek valamit. A nyomok egy gazdag családhoz vezetnek, ahol meghalt a család feje, és új úr készül átvenni a ház ügyes-bajos dolgait. Arról azonban fogalma sincs, hogy mi került az örökléssel a tulajdonába, mikor betörnek a birtokára, és elkezdik megölni a testőreit.
Azonban a rossz fiúk egy valamivel nem számolnak. Színre lép a hű komornyik, Erevis Cale, aki egyébként nem átlagos komornyik. Felveszi a harcot a támadókkal, és fény derül arra, hogy mi kell nekik. Cale megszerzi a felét, és alku tárgyává teszi. Összeáll az egykori zhenttel, Rivennel, és egy félszerzettel, Jakkal. Mindhármuk más-más ok miatt csatlakozik a rosszak triója elleni harcba. És ha még nem lenne elég, a rosszak maguk mellé gyűjtenek még pár embert.
Cale ki akarja deríteni, hogy mi az az eszköz, aminek az egyik fele nála maradt, és ami az alku tárgyát képezi, illetve mi a célja az ellenségnek.

Vélemény:
Mikor elkezdtem a könyvet arra gondoltam, hogy á, ez nem fog tetszeni nekem, mert "vaskos" a története, és mert az elején semmit sem értettem belőle, hogy ki milyen fajban van vagy kinek mi köze az eseményekhez. Aztán kezdett letisztulni a kép, a történet kezdett összeállni, a karakterek kibontakoztak, hogy ki micsoda, mire képes, hova tartozott és most hova tartozik, és hogy miért okoz ez feszültséget egyes karakterek között.
Maga a történet érdekes, a szereplők átlagosak. Nem mondanám, hogy kimondottan jó fiúk a jó fiúk, ők is hibáznak, és ez néha csaknem végzetes vérfürdőt eredményez.
Az elejét toporgósnak találtam. Igaz, hogy volt egy-két összecsapás, de amíg nem tudták kideríteni, hogy mi a jelentése annak a valaminek, amit a rosszak kerestek, addig szinte csak állt a történet.
A harcok leírásaira sem mondanám azt, hogy gördülékenyen mentek, meg néhány helyen a mágia bemutatásánál is hasonló érzés kerített hatalmába. Tudjátok, mint az a kocka kerekű kocsi: csak döcögött. Ez java részt a tőmondatoknak tudható be, ami előszeretettel előfordult a könyvben, illetve az a rengeteg szóismétlés...
Ami viszont nagyon tetszett a történet folyamán az a rossz fiúk gyülekezői voltak, mikor megtárgyalták, hogy mi legyen a következő lépés. Vraggen, az árnyadeptus tipikus karakter, ami minden könyvben előfordul. Csak a hatalom érdekli, arrogáns stb... A kedvencem a könyv folyamán a "féldrow" (maradjunk ennél a verziónál) szerzet volt, Azriim. Egy olyan ficsúr, aki azért haragudott meg Cale-re, mert az elszakította a legújabb, zöld nadrágját; aki nem szereti, ha összevérzi bárki azt a szőnyeget, ami nem is az övé - még akkor sem, ha az illető halálos sebet kapott. Tetszett a szarkasztikus jelleme, és hogy a végéig nem derül ki igazán, hogy mit akar, vagy mit nem, mert a háttérben marad - illetve Vraggen mellett.
Összességében tetszett a könyv már csak azért is, mert olyan lények is előkerültek benne, akikről előtte még nem olvastam (ilyenek voltak a gnollok) és az író remekül megjelenítette a jellemfejlődéseket, ahogy a sok különböző, egymással ellenséges figura egy csapattá kovácsolódott. Mondjuk azt nemigazán érzékeltem, hogy Riven nem bízik meg senkiben, és túlontúl semmilyen volt a végén az a rész, mikor arról esett szó, hogy viszonyul eztán a többiekhez...
És ami minden könyvnél nagy szívfájdalmat tud okozni: az a borzalmas függő vég... Úgyhogy most kíváncsian várom a folytatást...

Ha pontban fejezném ki: 5/4

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger