Lawrence Block - Hosszú út a sírkertbe (Matt Scudder 8)

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Sokat hallottam már Lawrence Block könyveiről (csak jót), úgyhogy páratlan lehetőségnek találtam, hogy hozzájuthatok az Agave kiadó jóvoltából. Amint megkaptam olvasni kezdtem és valahol az első pár oldal után elvesztettem a könyvjelzőmet...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Matt Scudder ex-rendőr, alkoholizmusa miatt gyűlésekre jár, és jó úton halad afelé, hogy végleg leszokjon az italról.
12 évvel ezelőtt rács mögé juttatott egy férfit, akit Motley -nak hívnak, és ez a pasas bosszút esküdött ellene: minden nőt, akihez Scuddernek köze volt, meg akar ölni, és ha ezzel már végzett, akkor az I -re a pont majd a detektív halála lesz részéről.
Scudder nyomoz, mindent elkövet, hogy biztonságba helyezze a női ismerőseit, barátait, és bár hiába bizonygatja a hivatalos közegnek, hogy Motley vadászik rá, inkább őt veszik elő. Matt teljesen egyedül van, néhány barátja azért meghallgatja, segítenek neki, de Motley valahogy mindig két lépéssel a detektív előtt jár, és mindig kicsúszik a markából...

Vélemény:
Ahogy az nálam lenni szokott: nem akadály, ha egy sorozatnak az első, az utolsó, vagy épp egy középső kötetével sikerül indítanom. Itt is ez történt, hiszen ez a Matt Scudder sorozat 8. darabja, így egyáltalán nem olvastam előzményeket. Nem is volt rá szükség, hisz a regény így is tökéletesen érthető, mert az író elmondja, hogy ki is ez a Matt Scudder, hogy jutott oda, ahol a regény folyamán bekapcsolódunk az életébe, informál az előéletéről, az ismerőseiről, kit honnan ismer, ki volt régen stb...
Mikor belekezdtem, az első oldalak után teljesen olyan érzés hatott át, mint az Anita Blake első köteténél: az események és a történet sodort magával, aztán huss, a végére értem.
A történetről nem mondanám azt, hogy nagyon újszerű, de Matt karaktere valahogy megfogott. Olyan hétköznapi ember, aki akár szembe sétálhatna az utcán velünk. Nem tökéletes, követ el hibákat, néha jót cselekszik, néha pedig nem, és ez még közelebb hozta a realitáshoz. Ami még megérintett Matt karakterében az az akaratereje. Néha eljár ugyan az AA gyűlésekre, néha nem jut rá ideje, mégis bebizonyítja, hogy az ember, ha nagyon szeretne valamit, akkor el is érheti, minden csak az akarat kérdésén múlik. Le akar szokni az italról, és bármennyire csábítja is a szenvedélye, nem adja meg magát, nem mondja azt könnyelműen, hogy "jól van, akkor befejeztük a küszködést, igyunk egy jót, úgysem fog róla senki tudni, hogy ittam".
A történet során a detektívünk bolyong a városban, és itt mégsem találtam zavarónak, töprengőnek, ahogy az író leírta a helyszíneket, meg az útvonalakat. A kezdésnél kicsit lassan indul, aztán felvesz egyfajta tempót, és azt végig tartja, majd egy egyszerű megoldással elrendeződött a lezárás kérdése is. Én valami monumentálisabbra számítottam a végénél, és nem ezt kaptam, mégsem maradt utána az, hogy ennek nem így kellett volna végződnie.
Összességében tetszett a könyv, és biztos vagyok abban, hogy fogok én még találkozni Matt Scudderrel (ha nem is élőben, de a könyvek lapjain mindenképpen).

Ha pontban fejezném ki: 5/4,5