2010. október 19.

Christopher Moore - Ördögöd van!

Christopher Moore -tól már több könyvet is olvastam, de eddig ezt találtam a leggyengébb írásának.
Arra számítottam, hogy egy nagyon pangó, humoros, "gyorsan-kiolvasom" kötettel lesz dolgom, ennek ellenére mélyen csalódtam benne. Ahhoz képest, hogy pár órás darabnak tűnt, több napon keresztül küzdöttem vele, mire sikerült a végére érnem.
A legtöbb jelenetnél unatkoztam - pontosan úgy, mint A leghülyébb angyal című alkotásánál -, és nem találtam meg benne azt a mértékű humort, mint ami a Biff evangéliuma vagy a Mocskos meló című köteteit jellemezte.
És bár humorban nem nagyon bővelkedik, a története egész frappáns lenne. Adott nekünk Travis és Catch párosa - ember és ördög -, akik együtt vándorolnak. Travis jóval idősebb, mint amilyennek látszik, mert nem öregszik, nem sérülhet meg, nem halhat meg, hála Catchnek, az ördögnek, aki emberekkel csillapítja az étvágyát.
Travisnek nincs más vágya, minthogy az ördögöt visszaűzze oda, ahonnan jött, ő pedig élhesse a szokványos, emberi életét.
Pine Cove különc kis világában persze zajlik az élet mint azt már megszokhattuk. Van itt vitatkozó házaspár, egy különc ivótulajdonos-nő, egy csalikereskedő, egy idős házaspár, ahol a férfi folyton titkolózik olyan dolgokról, amiről egyébként a felesége tud és így tovább. Felbukkan a dzsinnek királya, aki szintén Catchet keresi, illetve megjelenik a színen a nyomozó detektív Riverra, aki nagyobb ügybe keveredett, mint eleinte hitte.
Minden szál Travishez és Catchhez vezet, mindenki őket keresi, ki csak Travist, ki csak Catchet, ki mindkettőt egyszerre - de nem is tud róla. Hallhatunk fájdalmas meséket életekről, összetört szívek történetét és mindent, ami az létezéshez tartozik... és még többet is.
A végén van némi akciózás, de a többi beleillene egy szokványos "meséljük el mindennapjainkat" sztorinak is - ha eltekintünk a dzsinntől, meg az ördögtől.
Összességében nézve nekem mégsem azt nyújtotta, amire vártam, amire számítottam Moore -tól, hanem mélyebb szinten állt nálam ez a könyve, mint az általam eddig olvasott darabjai. Azt hiszem, ha ezt a könyvét olvastam volna elsőnek, akkor több kötete nem is érdekelt volna...

Oszd meg a bejegyzést! :

4 megjegyzés:

.dóri. írta...

Én ezt már régebben olvastam http://ittvalahol.blogspot.com/2010/02/christopher-moore-ordogod-van.html), a történetre csak nagyjából emlékszem, de rám se hathatott annyira, mert 3pontot adtam az 5ből :)

FFG írta...

Én molyon 2,5 -öt adtam neki :) A története is szokvány, de legalább vannak benne jó fejezetek :)

Regulus93 írta...

igen, tényleg nem volt akkora durranás; csak a vége miatt adok 3 pontot, de szerintem így is furcsán lett lezárva

FFG írta...

ha hiszed, ha nem, és 2,5 pontot adtam neki (moly-os csillagozás szerint), de én egy kicsit az eleje, és kicsit úgy a közepe felé (ez 2 fejezetet takar)

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger