2011. október 29.

Neil Gaiman - Tükör és füst

Fülszöveg

Gaiman önálló stílust alkotott. Ezen a téren egyszerűen nem akadhat párja. Senkinek sincsenek ilyen mély és hatásos elbeszélései. Gaiman igazi mester, és nagyszabású történetei, telis-tele az érzelmek minden lehetséges változataival, senki más történeteihez sem hasonlíthatók." – Peter Straub
„Gaiman valóságos sztár. Úgy alkotja meg történeteit, mint ahogy egy őrült szakács készít esküvői tortát: rétegről rétegre, melyekhez mindenféle édes és savanyú ízesítőt használ.” – Clive Barker
„Történetei valóságos kincsesbányák, mi pedig szerencsések vagyunk, hogy olvashatjuk és élvezhetjük őket. Termékenysége munkáinak átlagos színvonalával együtt tekintve egyaránt csodálatra méltó és egy kissé ijesztő.” – Stephen King
„Gaiman saját világait mesteri módon alkotja meg és népesíti be.” – Poppy Z. Brite

•••••
A Törékeny holmik után a második Gaiman novelláskötetem, amivel varázslatos módon találkoztam. Bementem az Akönyvesbolt -ba, és csodák csodájára ott volt ez a "szépség", amit már ki tudja, mióta kerestem. Nem volt kérdéses, elhozom-e, vagy sem. És noha akkor csak az első 2 novellát olvastam el belőle, most újra elővettem, hogy élvezzem kicsit Gaiman hihetetlen világát.


Azzal kezdeném, hogy ebben a kötetben túl sok novella és vers van ahhoz, hogy mindről említést tegyek, mi tetszett/nem tetszett benne, voltak rövidebb lélegzetvételűek és hosszabbak. Kiírhatnám a tartalomjegyzéket, hogy mik találhatóak benne, de feleslegesnek tartom. Így inkább azokról mesélnék, amik engem személy szerint megfogtak a sokból...


Megint világvége: Egy történet egy vérfarkasról, aki megrémít egy jósnőt is. Tetszik a történet a maga furcsasága miatt, amivel sikerül elérnie, hogy az ember megborzongjon. Ez volt az első alkalom, hogy láthattam egy gaiman-féle "farkast". És az a bemutatás, hogyan változik át, hogyan éli meg a változást... Teljesen elvarázsolt.


A nászajándék: Egy bájos kis történet, aminek van némi Oscar Wilde-os beütése, és egyfajta Dorian Gray jellege, amivel sikerült megfognia magának, ugyanis a Dorian Gray nagyon tetszett, mikor először olvastam. Ez a kis Gaiman-novella ugyanúgy magával ragadott. Itt azonban nem kép, hanem egy szöveges történet áll a középpontban, mely leírja egy párnak a történetét, és az meg is történik velük...


Troll: Nem éppen kiemelkedő novella, de azért tartom említésre méltónak, mert a lényege, a mondanivalója épp azért ütközik ki annyira, mert olyan kis egyszerű, meseszerű történet. Nem is tudom, mivel vett meg magának annyira, hogy meséljek róla. A troll, aki egy ifjúnak elárulja, hogy a fiú sokat vétkezett, bűnös. A fiú mindig megússza a dolgot, és megígéri a trollnak, hogy majd később ellátogat hozzá, akkor elveheti tőle az életét, de még nem élt eleget, nem tapasztalt eleget...


Leszállítjuk, nagykeráron: Az emberi kapzsiság, és filléreskedés novellája, melyben az író egy kicsinyes üzletelőt állít a középpontba és rajta keresztül szemlélteti, hova juthatunk, ha minden centet kiszámolunk egy jobb üzlet érdekében... Egy "akciós" felirat miatt ne veszítsük el a fejünket, és az eszünket!


Ezeken túl még sok novellát kiemelhetnék, mert valamennyi nagy hatást gyakorol. Gaiman most sem hazudtolta meg magát, és azt kell mondjam ezen kötete után, hogy a Törékeny holmik -at lazán lepipálja. Igaz, hogy a hátulján rajta van, hogy "Csak felnőtteknek!" - és bőven akad benne +18 -as tartalom, ennek ellenére tartom bájosnak egy-két történetét, melyek valójában felnőtteknek szóló mesék. A versek most sem fogtak meg annyira, meg egy-két rövidebb novellája (mint például a Ne kérdezd a krampuszt! című), ennek ellenére nagyon szerettem ezt a novellagyűjteményt.


Gaiman most sem okozott csalódást, kíváncsi vagyok, amit legközelebb olvasok tőle, abban éppen különös, érdekes világainak melyikével találkozhatom majd.

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger